Félelmetes, hogy október óta nem írtam.. Ugye.

Olyan sok minden történt, hogy nagyon nem is tudom összeszedni. Hiányzik elveszett szisza. :(
Nemsokára megyek haza. Tanulok spanyolul és kértem transzfert is.
Úgyhogy ha bárki bármi jót szeretne nekem kívánni az új évre, akkor csak annyit, hogy amire most vágyom, teljesüljön. Igazán nem sok, de engem nagyon boldoggá tenne. Tudjátok, egyszerű kis lányka vagyok, nem valami materiális. :P
Majd mesélek, ha lesz mit, akkoron. Nektek is boldog újat, népek, kívánok mindenkinek annyit, meg még több jót és boldogot, mint magamnak. Igazán. :)

Írnék, de annyi mindent, hogy végül semmi sem jön. Akkora fos volt máma az idő, hogy még a riasztó is bekapcsolt, én meg asszittem, szénné égünk, vagy valami. Erre nem, de mivel senkinemis volt itthon, azt is nekem kellett megfikszelni.
Ahogy a netet is. Kéccer.

És van új lakótársunk is, a régi szobámban, egy cuki kis szlovák csávó.
Emellett további híreink közé tartozik, hogy Janék terveznek beköltözni a belvárosba Eszterrel, de én sajnos nem férek bele a keretbe. Én ezt az univerzum törvényei szerint akár jól is értelmezhetném, és értelmezem is, legyen igazam. Plíííííz.

Amúgy. Pászkát eszek. Kereket. És jöhetne még erre ide egy rím, de akkor már túl béna lenne, ezért inkább csak aztat mondom, jó éjt nektek mámára. Holnap háromkor kelek.

Emellett ha valaki József Attila Ó szív nyugodj-át lefordítaná nekem angolra, azt megimádnám egy életre. Cóközönnel. :)

Milyen olyannak lenni, amilyen én vagyok? Nyilván iszonyú szánalmas időnként. Arra sem emlékszem már, hogyan kell szocializálódni, vagy ha kicsit mégis megpróbálom, inkább elbaszom és hagyom a fenébe az egészet.

Ahogy ma is. Helovín parti, egészen várjuk. Aztán otthon dögös szerkó beszerzése, majd visszajövet után kétnapi szaladgáció olyan dolgok után, amiket végül nem sikerül beszerezni. Príma, nem gond, van jó kis szarvacskám, még a tréning idejéről, Londonból, majd azt is jól.
Erre a mai napom eleve úgy indult, hogy valamiért már nincs is kedvem. Nem baj, megígértem, megyek. Hazajövök, elkészülök, elindulunk. Útközben egy tizenkét éves forma kis gennygombóc, hozzáteszem, este tízkor, lelopja a fejemről a szarvacskámat és a haverjaival együtt örül neki, milyen menő. Nem fogok megütni egy gyereket. Majd legközelebb. Talán. Ezúton is kívánom cifra halálát minél hamarabb, táncolni szeretnék az összes ilyen kis faszkaró sírján. Elvégre helovín is, vagymi.
Mindegy, mosolygás, továbbmenés partiba. Öt perc után ki is derült, nem vagyok én ennyire pozőr, műmosoly, satöbbi, meg ignorálni is kitűnően lehet, úgyhogy inkább eljöttem. természetesen cipő nélkül, télen is. Ahogy kell.

Szerintem a rövidke sztori sok mindenbe betekintést enged a fejemben.. Mizerábl, ja.
Hazajöttem, addigra elég Harlequin jelleget öltött a sminkem maradéka, csináltam egy teát és próbálom elővonzani sziszát az éjszakából. Úgy néz ki, más társaságra nem vagyok alkalmas.. Ő az, aki előtt mindig nyitva áll az ablakom. :)

Juhúúú. Újabb istrángszaggató poszt cirka két hét után. Mindig megígérem pedig magamnak és kedves rajongóimnak, hogy gyakrabban fogok írni, aztán valahogy mégsem.

Semmi különös nem történik, bemegyek dolgozni, túlélem a napot, többnyire móka-kacagás, agyment emberekkel repülök. Olvasgatok, szabadnapokon megpróbálok kimozdulni, annak ellenére, hogy rettentőmód nincs kivel.

Fondorlatokat szövök a változatlanul kedvenc kis pilótafijúm behálózására, ami csupán a múltkor ejtette magát némiképp pofára azzal, hogy majdnem letéptem a fejét szegénykémnek, pedig ő csak vicces akart lenni. Morc hangulatom volt, ezúton is bocs. Ami mindezzel szívás, az az, hogy azóta sem futottam össze vele, és ha minden olyan kakán alakul, ahogy kinéz, akkor lehet, decemberig nem is fogok. Nyjáááááj.
Persze egy másik pilótafijú, akit imádok, de nagyon nem szeretnék tőle semmit, na, ő masszívan nyomul, mint valami harci osztag. Miért köll Murphynek mindig mindenbe beleröhögni, kérem?

Változatlanul foglalkoztat a pilótásdi álom, koncepció kidolgozva. Szükségem lenne két-három vesére, amikkel szervkereskedhetek, és akkor jó is leszek a dologra anyagilag. Vagy szerzek jogsit kisgépre, aztán bociszemekkel pislogok, hogy ugyanmár, imádott Ólíri főnökbácsi, fizesd a további képzésem, alázatos szolgád leszek tíz kötőjel tizenöt évig. Tényleg.

Azaz a helyzet minden téren csak annyira kilátástalan, mint eddig volt, semmivel sem jobban.

Az utóbbi hetekben egyébként is tmi jutott ki céges pletykailag, forog még a gyomrom egy darabig tőle. Hogy mekkora szarokat ki nem találnak emberek, minden alap nélkül, és mik ki nem derülnek, megalapozva. Lásd, pár nappal ezelőtt diszkréten beduruzsolták, hogy egy lehányka, aki mellesleg nem áll messze tőle, hogy véletlenül ráborítsak valami nagy és súlyosat, másodállásban adultmúvi-csillag. Blöeeeee. Kedvem lenne elásni, pedig alapvetően toleráns természet vagyok ám.

Plusz lesz jó kis helovínparti, aztat monttammár? És azt, hogy pont szabin leszek otthon, és a tíz napom kellős közepén kéne visszaugranom dolgozni? És hogy az a nap pont a helovínparti napja? Mi ebből a tanulság? Ha otthon leszek, azért nem megyek, ha itt leszek, azért nem megyek, mert pont aznap, pont nekem, pont dolgoznom kell. Tudnám, miért utál valaki ennyire.. A napot próbálom elcserélni.

Mára ennyi.

Nos, tudom, hogy mostanában nem erőltettem meg magam túlságosan, de majd most. Jól, tényleg.

Cica még mindig nincs meg, és ezúton dokumentálnám abbéli szándékaimat, hogy szeretném egyesével eltörni az ujjait annak a faszkártyának, akinek ehhez az egészhez akár a leghalványabb köze is lehet.

Tovább. A kinti cicám köszöni szépen, él és virul, most már annyira jóban vagyunk, hogy amikor hazafelé tartok, ha hallótávolságon belül van és hívom, megjelenik, mire elérem az ajtót. Érvényes ez a szobám emeleti ablakára is, amin néha random, hívás nélkül is behalad, hogy aztán átlósan elterpeszkedjen az ágyamban a kis izgága feje, az.

Ezen kívül pár napja találkoztam hazajövet egy sünivel a mi uvarkánkon. Épp meg volt dermedve, hogy majd bisztos jól nem veszem észre, de megszívta, mert észrevettem jól, úgyhogy én is megdermed. Mikor realázálta, hogy nem rohanok oda izomból letépni a fejét, tovább folytatta a matatást. Ment fejjel előre a fűben, fújtatva, mint egy gőzmozdony, megállás nélkül. Amikor talált valamit, azt onnan lehetett tudni, hogy hangosan csámcsogott. Édi volt. Ezzel a kis műsorral eltöltöttem kábé húsz percet, mielőtt bementem volna.

Melóban azt hiszem, semmi különös, igyekszem a továbbiakban többet írni, és akkor majd ápdét leszek a funny sztorikkal. Áradozhatnék most például a kedvenc kis másodpilótám múltheti kis műsoráról, de inkább nem, mert majd ha lesz még miről, akkor később. Fingörz krosszd.

Plusz kezdem eldönteni, hogy akár pilóta is lehetnék, mert miért is ne. Persze ennek az útnak vannak kisebb, sőt főleg nagyobb rögei, de ha például a lóvé esetleg meglenne hozzá, akkor egészen elérhető lenne a dolog. Nem vagyok én ám akkora nagy inkompetens mafla, amekkorának néha látszom.

Eltűnt a cicám. Két hete.

Sick of..

Vannak időszakok, amikor simán úgy érzi az ember, hogy jó is, meg hogy azért egy kicsit a kelleténél jobban elég mindenből. Azaz most. Szépen kisétálni a világból, az nem ártana. Különben nem rossz.

Mindig vagy csináltam valamit, vagy simán lusta voltam, úgyhogy sok minden kimaradt. Azért emlékszem.

Újra itthon, kalandos hazaúttal, és már majdnem mindjárt megint vissza, ami nem olyan szívmelengető hír, dehát.
Pozsonyba repülve vasárnap, mivel Pestre csak hétfőn délután van gép, azaz két nap telik el a semmivel. Hogy majd ott jól busszal ki a buszpályaudvarra, merthogy mennyivel jobb a busz, nem kell annyit rá várni, mint a vonatra, gyorsabb is, és Szilvi különbenis tudja, hogyan kell. Megkérdeztük. Át kellett volna szállni egyik buszról a másikra, aminek a szépséghibája mindösszesen annyi, hogy a bizonyos másik busz vasárnap nem jár. Az úton egy lélek se, nagy nehezen sikerült leintenünk egy taxit, akiről egész végig nem tudtuk biztosan, oda-e visz-é, ahová menni szeretnénk.
Végül oda vitt. Egy percen múlt, hogy nem késtük le a haza induló buszt, jobban nem is időzíthettünk volna. Rohadt kényelmetlen bőrülés, Lord of War a miniplazmamozin és saját utaskísérő is járt az úthoz. Nagyon mókás volt, kacagtunk is, hogy vajh egy buszon milyen is lehet a széftidemó meg a túlélési technikák.

Otthon népstadioni buszmegállóba le pénzér, hogy aztán elbékávézhassak a Örsre. Jéééj. :)
Ismerősnél grillezés, tiszta vidéki hangulat. :)

Másnap haza. Itthon tiszai strand siklókkal és sípoló kacsákkal tarkítva. Nyíregyházán megszbadítottunk egy műanyagmadzagba gabalyodott galambot, ami hetem egyik fénypontja volt. Amikor megfogtam, vergődött, mint az őrült, aztán vagy arra jött rá, hogy esélye sincs, vagy arra, hogy nem akarjuk bántani, de megnyugodott. :) És levagdostuk róla a kötelet, feltételezem, azóta is vígan éli világát.

Plusz görkorizok, aminek már olyan eredménye is van, hogy hatalmasat zakóztam. Aminek örülök, hogy nem az államon van horzsolás, csak a bal könyökömön. :) És a cicccaaaa szóval siklás közben ölni lehet. :D

Sikerült megfáznom, napok óta nem alszom, mert vagy az orrom folyik, vagy a nyálam, vagy mindkettő. Ja, tudom, szekszi az. Viszont ma voltam dokinál, írt is fel gyóccert, meg űrtechnológiás orrsprayt, ami meggyógyít egyből az agyadig. Csak azt nemtom, a patikus néjninek miért azt kellett ráírni, hogy 3x2 puff. :D

Gondolkodom azon, hogy kinyomtassam a Tvájlájt egy kiegészítő kis részét, holnapra el is döntöm, hogy de. Attól, ami hűhót csapnak a filmek meg a kis sztárocskák körül, a könyvet én igenis szerettem. A többitől meg sick, ja.

És miközben ezt írtam, egy alattom szúnyog valóban megharapta a lábamat, valamint arra is rájöttem, mi maradt ki.
Hogy az elmúlt hetekben a lengyelek ugye eltávoztak, ami lakásfelújítást vont maga után. Konyha és fürdő kicsempézve, az ő szobájukat pedig kifestettem, átrendeztem, felturbóztam, beleköltöztem. Még nincs teljesen kész, meg szoknom is kell, de asszem, szeretni fogom.

El kellene indulnom valahova. Valami felé. Hamarost..


Fülbemász

Jósgömbölés

Hát hajjaj. El vagyok kissé maradva, és míg elméletben faszául megy a dolog, gyakorlatban majd jól meglátjuk, hogy nem bisztos.

Kezdjük a hazamenésem előtti napon, amikor is hősiesen elintéztem Eszternek, hogy ő is.

Azaz na. Most kezdek neki másodszor a posztnak, merthogy dús lesz. Remélem. :)

Tehát. Behívtak ugye sztendbájról, öt húszkor, hogy legyek már kedves hat negyvenötre befáradni, merthogy menjek el Brüsszelbe. Namondom, fasza, mindenki, de mindenki, akit ismerek, sztendbáj volt aznap, ezek meg pont engem hívnak, aki négy napot dolgoztam. Mindenki azon panaszkodott azon a héten, hogy elvették a napjait, én természetesen azon, hogy egész héten dolgoznom kell. Meg persze másnap haza terveztem is menni.
A sztori az, hogy a brüsszeliek egyik gépe bekrepált, úgyhogy mi vittünk nekik alkatrészt hozzá, amit Stanstedről hoztak ide. Majd elvitték a mi gépünket, míg mi vártuk, hogy az ő szar gépüket megcsinálják, hogy vissza tudjunk jönni ide. A dolog szépsége, hogy mindenkit sztendbájról hívtak, utolsó napján, azon megfontolásból, hogy ha ott ragadunk, minden fasza legyen. Nekik..
Az utasok, akiket aztán a megszerelt géppel hoztunk, hét óra késéssel indultak, amiértis épp minket akartak kinyírni, akiknek a leghalványabb lila köze nem volt még a bázishoz sem..

Amikor visszaértünk a krúrúmba, gondoltam, megkérdezem, hogyan is áll egyetlen Eszterem ánpéjd lívje, ugyanis egy hete beadta, de nem kapott értesítést, viszont a jegye is meglenne másnapra. Következő héten öt hómsztendbája lett volna, arra meg mi értelme ittmaradni, hogy hívogassák az embert a semmiért. Erre kiderült, hogy annyira balfékek voltak, hogy el sem küldték a kérelmet, de mivel szépen néztem, béz szupervájzor Krégkiscsillag öt perc alatt elintézte. Virágot az öltözőbe.

Másnap hazafelé a gépen az a lengyel pasi volt az egyes, akivel a supernumeraryt csináltam, azaz akivel legeslegelőször repültem, mint krú. Egyenruhában meg minden. Persze csak rám emlékezett, arra nem, hogy mikor repültünk együtt. Nagyon édi volt, egész úton csorgott a nyálunk utána. (valahogy épp előtte fejtegettük, hogy lengyel pasival nem biztos, hogy kezdenénk, nos ő a kivétel :D) :P Kérdezte, repülök-e még. Mondtam, hogy igen, kellett is volna együtt mennünk, csak elfelejtett megjelenni. Kiderült, mindez azért tötént, mert őt sztendbájról osztották be, erről csupán őt felejtették el értesíteni. Mondjam, hogy ez meglepett?
A reptérre érve Eszter egész családja kint volt, értem természetesen megint elfelejtettek jönni. Ehhez mondjuk hozzájárulthatott némiképp röpke két órás késésünk is. Eszter mutterja közölte velem nagy szívélyes mosoly közepette, hogy olvassa a bologomat. Menten agyvárzást kaptam sűrű ajjajok kíséretében. Aztán cirka másfél hét elteltével realizáltam, lehet, nem is az én blogomat olvassa, szerintem nem lett volna olyan kedves. :P

A pesten töltött éjszaka után másnap indultunk Klagenfurtba.
folyt. köv.

Az út viszonylag eseménytelenül telt, mekkora közhely, mi? De tényleg. Jobbára sikerült végigaludnom. Ausztriába érve megálltunk egy boltgyűjteményben, aholis végre sikerült fejbőrlenyúzós hajtűt kapnom. Végre.
A szállás Krumpendorfban volt. Családi panzió sok szobával. A svédasztalos reggeli kínálatába sárgadinnye, áfonya, eper és még vagy tíz féle gyümölcs vegyült, ami be köll vallani, nem egy utolsó dolog. Vacsira általában krémleveske, meg valami salátával.
A napokat többnyire strandon töltöttem tó, halacskák és kunyeráló kacsák társaságában, amik nagyonnagyon viccesek. :) És a banánt is szeretik. :D

Voltam röpi vbn is, ugyanis az ősök emiatt jönnek ide minden évben ilyenkor. Nyertem Swatchos nyakbaakasztót és sikerült leugranom egy hatvan méter magas állványról, ami elég buli. :)

Hazaféle Klagenfurtból oké volt az út, azon paráztam, hogy a fennmaradó másfél óra alatt hogyan fogom elérin a gépemet Stansteden. Leszállás után negyvenöt percet vártam a csomagomra, aztán végigrohantam Stansted Eeeerporton, mondanom sem kell, csatakos voltam, mint egy igásló. :P A csekin előtt zokogó franciák hada, akik valami hiba folytán nem kerülhettek fel a gépükre.. Leadtam a csomagom, rohantam securityhez, erre a faszi közli, hogy nem jó a beszállókártyámon a vonalkód, menjek vissza csekinhez nyomtattatni másikat. Fasza. Visszarohantam, aztán megint security. Volt még tíz percem indulásig, amit sikeresen rohanással töltöttem a terminálon keresztül, aholis kiderült, hogy késünk. Fél órát vártunk, mire felmehettünk a gépre, épp abban a percben kezdett el az eső is szakadni.. A gépen a kapitány közölte, cirka másfél óra után mehetünk is. A probléma az volt, hogy Stansted csomagkezelő rendszere összeomlott, ezért egész nap késtek a gépek. A kimenők nem kapták meg időben a csomagokat, a bejövőknek ezért nem volt hely, satöbbi. Lényeg, boldog voltam, hogy nem kell ott töltenem az éjszakát.

Dublinban élvezhettem Akbar Muhammad társaságát, aki hazahozott. Itt találkoztam Jan barátnőjével, aki két hétig nálunk lesz. :) És szembesültem a ténnyel, hogy a lengyelek nincsenek itt. Jan azt mondta, már a másik helyen alszanak. Kull. Másnap rohangáltam, mostam, takarítottam és repeső kis szívvel vártam, hogy hajnal háromkor kelhessek.

Első napomon Bouvet Carcasson járatot csináltam, ami franciákat jelent. Reggel azt kívántam, bárcsak Simonával repülnék, és tényleg. :) Nem kicsit örültem, mikor ez kiderült. A hármas egy olyan lány volt, akivel együtt csináltuk a tanfolyamot, és aki öt hónap ittlét után nem tudja, hogyan kell a papírmunkát összeszedni. Teszem hozzá, ezt általában az is tudja, aki még csak egy hete van itt. A nap végére a kettes, akivel egész nap hátul volt, kiakadt, az egyes, Simona pedig megköszönte nekem, hogy én voltam a négyes, nem ő. :D Mondtam neki, tudtam, mit csinálok. :P

A második napomra nem igazán emlékszem, úgyhogy biztos nem volt semmi különös.

Harmadik nap, hómsztendbáj, szerencséjükre most nem mertek hívni. A lenygelek aznap költöztek ki végleg, és mint kiderült, otthon voltak, és a kocsit hozták ki. Hajnal fél háromkor jöttek haza, mondanom sem kell, minden ajtócsapkodást, üvöltözést és egyéb csörömpölést sikerült hallanom.
Napközben ők pakoltak és közölték Jan nőjével, arcba, ja, hogy azért költöznek ki, mert annyira utálják a pasiját.. Hát no. Közben itt volt Eddie a plumber is, aki kicserélte a bojlert, és a gyökér lenygelek megtudták, hogy a fürdő ki lesz csempézve, festve, plusz a konyha is némiképp megújul. Elég gáz, nem? Akkor újul minden, mikor vééégre elhúznak. :)
Délután kimentünk Malahidera a tengerhez, ahol fincsi kis tékövéj kaját ettünk, amit sikeresen telefújt a rohadt szél homokkal, sőt még a seggemet is. Hazaféle a buszmegállbóan találkoztunk a korábban említett lengyel egyessel. A meglepő a helyzetben az volt, hogy négyen voltunk, de ő jobbára hozzám beszélt, és többször is megkérdezte, nem véletlenül a sztitszenterbe megyek-é, ahová épp ő is. Hát, sajnos nem arra mentem, de a világmegváltó ötlet, miszerint este jöhetne velünk bulizni, természetesen egy másodperccel azután jutott eszembe, hogy ő elhúzott a saját buszával. Úgyhogy nem jött velünk este bulizni.
Magassarkúban mentem, sima fekete gatyával, Jan nem ismert meg. :D Megittunk egy cidert, ami körtéseseben fincsi, majd tizenegykor én hazaindultam, mivelhogyugye másnap négykor kellett kelnem, szép az élet trallala. Gyalog mentem, minek eredményeképp a magassarkú feltörte a sarkam, úgyhogy levettem és mezítláb jöttem haza. A dolog romantikáját csak az rombolja le, hogy útközben belerúgtam a betonba, de úgy, hogy a nagylábujjam is elhalálozott bele.

Másnap tettem a sarkamra ragtapaszt. Ez azzal végződött, hogy a maradék pici bőrt is ledörzsölte, ergo alig tudtam járni. Azóta kötés és szép remények.
Máltára mentünk, az egyes megdícsért, milyen zseni vagyok. :D És volt egy őrült nőnk is. Majdnem fellökte a trolit, hogy neki itt most át kell haladnia, merthogy ő valami nemzetközi erlájnnak dolgozik és blablabla. Mondom neki, whatever, és megvártuk, míg átverekszi magát az egy milliméternyi résen. Tuti gyagyás volt. Erre leszállás előtt odacsönget, hogy mikor szállunk le. Mondom, háromkor, fél órával a tervezett előtt. Erre asszongya, dehát neki fél négykor megy a gépe Corkba. És mondom, akkor esetleg repüljek gyorsabban? Hogy lehet valaki akkor gyökér, hogy az előző járat érkezésével egyidőben foglalja a következőt? Biztos igénybe akarta venni a Rájener teleport szolgáltatását, vagy nemtom. És én vagyok a bunkó. Ja, az is az én hibám, hogy retardált vagy, mi?..

Utolsó napomon egy magyar csajjal meg magyar eyessel repültem, plusz azzal a szlovák csajjal, akivel anno baszdmegelni tanítottuk egymást. :D Igazán szórakoztató volt.

Aztán tegnap Katával elmentünk nézelődni, plusz akartam venni pár dolgot, aminek az lett az eredménye, hogy a pár dolog még várat magára, viszont vettem egy felsőt egy vagyonért. Ájj. Az a kateória, amit egyszerűen nem lehet otthagyni. Plusz beleszerettem egy ugyanilyen kabátba, egyetlen szépséghibája, hogy nem volt a méretemben.
Este pedig elmentünk megnézni a Heri Potkert, hát, no comment.

Emellett az történt még, hogy rájöttem, hiányzik London. Vissza_kell_mennem. Úgyhogy mostantól ezen a projecten dolgozom.

Lassan aluszni tér, de holnap majd meglátjuk, mire emlékszik az elmúlt másfél hétből, s akkor aztán majd jól meg.

Újabb elbaszott poszt

Az mennyire gáz, hogy úgy kell írnom, hogy a rosterem a kezemben van, mert különben nem emlékszem, mi mikor volt, és az előző posztot is lusta voltam rendesen megírni? A kérdés költői, megvan a saját válaszom.

A fele így is kiesett. És ez nem is az a roster, amit nézni akarok. Ehh. Kezdhetném a három off napommal, amin jobbára semmi különöset nem csináltam. Szombaton randiztam. Ja, én. Meglepő, mi? Úgy volt, elmegyünk állatkertbe, de mivel az idő szokás szertint fos volt, csak kajáltunk, iszogattunk, meg mászkáltunk. Aztán majd meglátjuk.

A héten sikerült öt napot dolgoznom. Az elején még úgy indult, hogy három, aztán kaptam még egyet.. Kedden volt hawaii party, rájeneres, de természetesen nem bírtam elmenni, pedig nagyon szerettem volna. Eredetileg másnap nem dolgoztam, de aztán ez megváltozott és de. Persze tettem erőfeszítéseket a dolog érdekében, elmentem before partira, de már ott kidőltem, úgyhogy inkább hazajöttem, másnap 4kor kellett kelnem. Erre lakótársam háromkor olyan esemessel ébreszt, hogy ha véletlenül nem alszom, engedjem már be, mert nincs kulcsa.. Persze, véletlenül nem aludni háromkor elég valószínű, nem? :P

Úgyhogy dolgoztam másnap, a negyedik napomon is, és annak végén már azt hittem, érinthetetlen vagyok. Hát nem, sztendbájról is behívtak öt húszkor.. Elmentünk Brüsszelbe, ahol három és fél órát szoptunk, sanszos volt, hogy nem tudunk hazajönni. Ezzel már csak az lett volna a problémám, hogy én ma mennék, azaz megyekis hazaaaa. De szerencsére hazajöttünk, túléltük, sallala.

Úgyhogy most készülődnöm kéne, rohangálnom ezerrel, ahogy mindjárt fogok is. Asszem, hulla leszek még egy darabig..

Nahamárígy belejöttem

Az indok nélküli vergődéstől csak némi kesert érzek a torkomban, nevezzük hányingernek. Magamra venni nincs miért, de hála nékie, poszt jön.

Első hómsztendbájon semmi, második szar fos szar idő, nehogy menni tudjak bármerre.

Aztán következett életem értelme, Manchaster-Budapest. Ha épp leszállva voltunk, Dublinban, természetesen szakadt az eső, olyannyira, hogy amíg a gépen vártunk, be kellett zárnunk az ajtókat, ezzel mérsékelve az egyébként is jelentős árvizet. Egyesek anyázva rohantak fel a gépre az esőben, igazán kultúrált dolgokat láthattunk, hallhattunk. Otthon 30 fok, szansájn, egyes ekunyerálta magát kocsival cigizni.

Ami meglepett. Hazafelé volt egy nő, két gyerekkel, kérdezte, én honnan. Mondtam, magyar vagyok. Azt mondta, meglepi, mert tök kedves voltam vele. Azt hittem, csak be akar szólni, de komolyan gondolta, aztán elmagyarázta.
Boarding gatenél tök bunkók voltak vele, és panaszt fog majd tenni Ferihegy eerportnál. Tizenix éve él Dublinban és az írek általában kedvesek, ezért gondolta, hogy ír vagyok. Nem kicsit esett le az állam. Fura volt, de azért jó érzés. :)

Este pedig, amíg a kocsira vártunk, láttam egy rókát. A reptéren. Rókát.. Sajnáltam. :(
Plusz a napom azzal ment el, hogy próbálták elmagyarázni, mi az a badger. Nem jöttem rá. Aztán este megnéztem, mert tök izgatott voltam, hogy van olyan európai állat, amit még nem ismerek. Tévedtem. A badger, az pontosan európai borz. Merthogy a skunk az amerikai. De attól nekünk még borz.. Úgyhogy, ha úgy vesszük, végig gyaníthattam volna.

Máma hosszú és fárasztó napom volt, sok hülyével. Vége. Alig vártam, hogy közelebbi kapcsolatba kerülhessek az ágyammal. Megtörtént. :)
Az egyesem egy magyar lány volt, akivel előtte nem nagyon beszéltünk és nem is volt túl szimpatikus. Kiderült, hogy tévedtem, nagyon jó fej. Örültem. :)

Eszembe jutott még valami. Nem osztom az észt a magas lóról, csak leírom, amit gondolok. Ahogy gondolom. Nem ismersz, életedben nem láttál, nem beszéltél velem, ergo honnan is tudnál megítélni. Nem tudom, ki kényszerít, hogy elolvasd, de ha már elolvasod és nem tetszik, minek jössz vissza? Nem értelek.
Ha olvasod, de nem érted, nos, nem sértegetni akarlak, de lehet, ez a sport nem épp neked való. Vannak ám még érdekes dolgok, vonaaat, kifestő, roller, gumikacsa, ilyenek, játsszál azokkal. Nem óhajtom a helyet anyázással megtölteni, úgyhogy arra kérlek, a jövőben, ha azért jössz ide, inkább ne is fáraszd magad, törölni foglak. Ha értelmesen is képes vagy szólni, akkor hajrá.

Azért sem lesz címe

Mielőtt belefognék a regélésbe, szeretnék kitérni valamire ugyanezen csodás posztban.
Nem értem azokat a gyökereket, akik mocskolódni meg anyázni meg szarságokat fröcsögni járnak ide. Főleg, hogy amit akarok, úgyis törlök. Namármost, kedvesem, ha azt propagálod, hogy minden nő kurva, akkor:
a, biztos nagyon szeretnéd, hogy így legyen
b, ideje lenne megbeszélni anyuval is, miket gondolsz róla, biztos boldog lesz
c, ha ez így van, és bánt téged, be lehet melegedni

Ámen.

És a poszt. Kezdjük több, mint egy hete. Utolsó napomon, ami kedd vala, double Gatwick jutott osztályrészül, ami fantasztikus élmény minden egyes alkalommal. Főleg most, hogy sikerült két órát késnünk a második kör előtt, minek eredményeképp 22:20 helyett éjfél után értünk földet. A végét még fűszerezi, hogy felnőtt emberek nem képesek birkamód követni, hanem első adandó alkalommal elkanyarodnak valami random irányba, hogy aztán összevadászhasd őket. Biztos az én hibám, lehet vannak olyanok, akiknek éjszaka csodás rájeneres hájviz mellényben hobbijuk a reptéren mászkálni. Mondottam volt már párszor, kéne egy korbács.
Plusz mire végeztünk, nem volt már kocsi visszamenni az offiszba, úgyhogy két gépnyi embör került az utsó crewvanbe, olyanyirra, hogy még az ölemben is ült egy csaj. :D

A szerdát édes semmittevéssel töltöttem, vagyis nasivásárlással, ilyesmikkel. Ugyanis. Másfél héttel azelőtt kértem fizetetlen szabit, amit sikeresen meg is kaptam. Viszont, szerdán nincs gép, csak csütörtökön, így eshetett meg, hogy egy nap oda. Értesítést persze a szabiról hivatalosan akkor kaptam, mikor már a jegyem is megvolt, hogy megkaptam, azt a rosteremen láttam. Hiába, kemény dolog az adminisztráció.

Csütörtökön remekül hazarepkedtem, 50 perc késéssel, többnyire eseménytelenül. Az emberek még mindig birkák, viszont ült mellettem két csávó, akik egész úton fűzték az agyamat, igazán jól szórakoztam. :D
Indulás előtt "otthon" elolvastam még a Tvájlájt 3 végét, ugyanis kicsivel előtte magamévá tettem a négyet, ami rohadtnagy, rohadtnehéz, és rohadtjó, mint azóta kiderült. Nem akartam két könyvet hazacipelni.

Pénteken élveztem, hogy otthon vagyok, majd délután anyummal mozi, kécceris bizony. Elsőre a Jégkorszak 3, ami nem is olyan rossz, mondhatni, hozza a formáját. Lehet, egy mozijegyet nem ér meg, de egy megnézést mindenképp. Sőt.
Majd az új Sandra Bullock film, aminek a címéről ugyan fogalmam sincs, de határozottan állíthatom, ez bizony megéri még a mozijegy árát is. Ilyen esküvősdi valami, nagy poénokkal. Kedveltük.

Szombaton röpibajnokságra mentünk, ahol anyum csapattársa már az első meccs alatt caput. Node, a női mezőnybe zokszó nélkül beengedtek mellé egy 14-15 éves forma fihúcskát, aki nem kicsit játszott faszául. Mondhatni annyira, hogy másodikok lettek. Lehettek volna elsők is, ha a másik csapat nem két olyan egyedből áll, akik profi bajnokságban játszanak. Ugye..
Majd este besötétítettük a fél hajam. Azért félt, mert bár anyám állította, hogy elég lesz a festék, nem lett. Nem volt annyira feltűnő a felemásság. Különben. Oda a rókabarnaság. Vagy majd meglátjuk.

Vasárnap szabadban halsütés helyett konyhában halsütés, némileg esőre látszott állni, de végül mégsem.. Nagyjából ez.

Hétfőn kocsikázás nagymuttival, pihegés otthon. Asszem.

Kedden sikerült összehozni életem legborzalmasabb napjainak egyikét, ugyanis cicát valaki előző este kiengedte, majd kint is felejtette, és nem került elő másnapra. Másnap egész napra.. Nem kicsit viselte meg kötélidegeimet a dolog, kerestük egész délután, semmi. Este került elő, majdnem feketén, mint az ördög, én meg nem tudtam, hogy örüljek, vagy jól picsán rúgjam. Az ééééén sziszámat.
Befogtak egy délutánra könyvelni is, amit nem fogok soha kedvenc foglalatosságaim között számon tartani.. Pfujj.

Szerdán némi pakolászás, félhaj befestése, meg izélés, hogy nem nagyon akaródzik visszajönni.

Csütörtökön délelőtt még néztem a reggeli vénasszonyos sorozataimat, mint pölö a Csillagkapu, aztán délután fel naagy falu, reptér. A reptéri poén: Odaérünk, hatalmas sor. Persze nyilvánvaló, hogy a felének fingja nincs, hol is kéne valójában állnia, a másik fele, amelyik pedig sejti, kekeckedik, hogy hol is van a sor vége. Az utolsó pillanatban változtatták meg a check-in pultok számait, úgyhogy sikerült az elsők között túllennem a dolgon. Csak azt sajnálom, hogy nem memorizáltam a nagyokos képét, aki beszólt, tuti meglobogtattam volna a beszállókártyámat, hogy akkor hol is van a sor, meg a vége. :D
Eseménytelen út, hírek a házban. Volt némi vita a távollétemben, aminek az lett a vége, hogy kiderült a lakótársak gyökerek, le lettek oltva a tulaj által. Jó, nem annyira, a lényeg, hogy annak adott igazat, amit mi gondoltunk.

Például. Nem kell a mosogatóban áztatni a mosatlant a gépbe tevés előtt. Ugyanis, bár az elmélet szép és jó, az edények nem áznak levegőn, víz nélkül. Meglepő, mi? Plusz hivatalosan is hangosnak lettek nyilvánítva, úgyhogy kussolás van, és bunkóság a nappaliban tanulni, közben meg szájhúzgálni, ha valaki oda óhajt menni. Mindenkinek van saját szobája tanulásra, a nappali meg nem arra való. Persze ezt bivalybasznádi társaink félreértelmezték, ezen még korrigálunk a jövőben. :D

Mapedig, olvasgatás, zacsis leves csodálatossá tunningolása. Ja, lassan angolul is kezdek olvasni. Ha elértem a kívánt sebességet, szólok.

All u can eat

Olyannyira el vagyok maradva, hogy tudom, hogy nagyon, de ez azért felháborító. A saját blogom nem ismer meg, sőt, azért adjam már meg a titkos jelszót is.. Hmpf..

Kezdjük egy hete. Bratislava járat, úgy volt, visszük Esztert haza, Barbarával. Hát nem. A gépre 189+11-en voltak becsekkolva, ami annyit jelent, hogy minden egyes ülésre jut egy segg. Van, ahová több is.. Kifogtunk egy abuseolt pánikrohamot, amivel szerencsére sikerült megbirkózni. A riportomba persze nem írtam bele, hogy épp a teámat szürcsikéztem elől, amikoris blablabla... :D

Sikerült túlélnem két double Gatwick-et, és vár rám még egy kedden. Emellett megutaztattam Májkül Ólírit, akiről azt kell tudni, hogy az egész kóceráj az övé.. Ja. Hozzám ért. Kétszer. :D
Pénteken pedig Alghero- Bouvet jutott, ami halálosztó. Hogy miért? Mert két ilyen hosszú utat nem szokás egy napra tenni.. Amikor mondtuk, honnan jövünk, azt hitték, poénkodunk. Emellett tripladuplán hősök voltunk, mert egyrészt nem volt semmi szendvicsünk vagy normális kajánk, másrészt minden szart, amink volt, eladtunk..

Voltam Barbarával gyönyörűséges kastélykertben Powerscourtban, képek később, aholis megbeszéltük, hogy a pasik nagy része valóban görény, akinek meg nem inge, hát ne is.. Plusz kiderítettük, milyen az, ha "Barbara szarra néz", ami nézést másnap nekem is sikerült bevetnem, ha nem is tudatosan. Csak itthon esett le, másodpercek alatt mennyire elborult az arcom az adott, nem részletezendő helyzetben..
Annyira szép az a kert.. Engem csak az szakított ki kissé az álomvilágból, hogy fényképezni kellett állandóan.. Ilyen helyeken inkább belesüppedek a csodavilágba, mintsem hogy azon filózzak, mit is kéne fotózni. Node, így sem volt utolsó az élmény. Elragadó.
Megvolt all u can eat kínai is, ahol megtanultuk, ha dinnye is van, azt kell legelőbb levadászni. Nagyon fincsik voltak a kaják, még a csípős zöldségleves is, pedig nem is arra vágyom már hónapok óta, hanem csípőssavanyúra. :)

Szombaton megjártam kozmetikust, aki új dimenziókat világított meg előttem. :D Hazafelé pedig éppen azon morfondíroztam, milyen rég láttam már cicukát, nem is lepett meg nagyon, hogy épp a susnyásba kolbászolt befelé a mező túloldalán. "Szóltam" neki, mire fénysebességgel vágtatott keresztül a mezőn, hozzám. Annyira édes volt. Elbabráltam egy darabig.
Ma reggel pedig épp itt járt az ajtóban, úgyhogy ma is. :)

Tvájlájt hármat olvasom még mindig, angolul valahogy még nem megy olyan gyorsan, mint magyarul. Majd igyekszem. Így, ezzel a sebességgel úgy olvasok, mint bármely normális ember, a könyv egy hétig is kitart. :D

Majdnem kihagytam továbbá, hogy meg sikerült is fáznom, úgyhogy két napja nagyjából itthon vegetálok, és a bolt is olyan rettentő messze van, hogy most még erőt gyűjtök hozzá. Gondoltam, majd reggelizek müzlit jól, és akkor csak holnap bolt, de a tej némiképp állagot váltott a hűtőben, úgyhogy tervem füstbe távozott. Van csokismogyorós kekszem, ami nem olyan rossz, a bibi csak az, hogy annyira azért nem rajongok a mogyoróért.. Mogyoróimádóknak kötelező darab.

Ha tüsarkúúban fogsz taancolni, a parketát meg fogod karcoolni

Munkaeszköz

Mi lenne, ha holnap korbáccsal mennék dolgozni? ;)

HAZUG

Hazug, gyáva féreg. A könyvemre még igényt tartok. Minél hamarabb.
Az undor, amit érzek, nem is tudom pontosan, honnan jön, de végülis mindegy. És te akartál velem szórakozni.. Azt hiszem, tényleg jobb is, hogy nem akarsz a szemem elé kerülni. Méghogy nem akarod, hogy azt gondoljam rólad, olyan vagy, mint a többi. Hát nem is gondolom. Sokkal roszabb vagy, mint a többi.. Ehh, tudod, pontosan tudod, miről beszélek. Mindegy, nem lendülök bele. Pont. Csakazért sem húzom fel magam. Annyit sem ér az egész.

Egyszer, nem is olyan nagyon régen, megígértem, hogy soha többet nem menekülök. Hogy nem fogok elfutni. Ha nem akarnám magam tartani ehhez, most bizony mennék.
Sokszor érzem szomorúnak magam és a barátaimmal is kevesebbet találkozom. Sajnálom. :( Nem akarom megbántani őket mindezzel, egyszerűen csak egyedül akarok lenni. Közben pedig mégis arra vágyom, bár ne így lenne. Nehéz megfogalmazni.
Szeretnék tanulni. Legalább lekötne, elvonná a figyelmem a semmiről. Hazavágyom, de már csak azért sem megyek, mert nem lenne értelme. Nem most.
Ezt most találtam. :)

Life isn't about waiting for the storm to pass.
It's about learning to dance in the rain.

Úgysem lehet elnapolni

Ma el kellett mennem texoffiszba visszaigényelni az adómat. Azaz egy részét, de az hosszú. A vége az lett, hogy ugyan az ügyintézés sebessége rendkívüli, így hamar sorra is kerültem, kiderült, hogy meg kell várnom az adóév végét, mert kurva krúlink megint elcseszett valamit. Igazság szerint nem is tudom, mi mást vártam.

Vettem telefonhoz feltöltést is. Mondtam már, hogy mióta itt vagyok, még egy fillért sem kellett telefonra töltenem? Mert az első feltöltés eddig elég volt? És most is elleszek vele egy darabog, ugyanis saját hálózaton belül ingyé csinálok mindent. :) Persze a feltöltés nem volt egyszerű, mert valamiért a készülék nem értette a kettes gombot, de végül csak összejött a dolog.

Meg magamévá tettem egy ginisszes bögrét is. Tudom, hogy nem sörözök, de be lehet fogni, akartam egy ilyen bögrét és kész. Egyrészt mert tetszik, másrész meg mert hatalmas.

Plusz beszereztem Tvájlájt hármat is. Az eladó csaj kérdezte, sírtam-e a kettőn. Nemistudom, kellett volna? Csak kicsit diszappojnted voltam, mert szimpatizáltam farkasékkal, de ennyi. Bár szerintem nem ezen a részen kellett volna sírni. Nemtom. Ha ismered az érzést, akkor valahogy nem ráz úgy meg. Vagy pont akkor kéne? Nomindegy.
Viszont azon a könyvén, amit nem reklámoznak agyon, meg a kutya se olvassa (csak az a múltkori nő a repcsin), azon úgy bőgtem, hogy az utolsó húsz oldalt alig bírtam elolvasni. Nagyon kemény.

És csináltam bögrés szönysütit is, ami nem lett rossz, de az alja nyers maradt. Mikor beraktam a mikróba, füstölt. :D
És nincs olyan nagy kedvem holnap sem menni, dehát ez van. Majd próbálok nem navalyogni többet erről.. Oké, az emberek mindig újak és érdekes őket figyelni, de azt hiszem, ennyi maradt.

nagyban :D

Zajos gondolatok, szpojler, magányosság

Voltak terveim már,a például boltba menni, eszegetni valamit, ilyesmik. Aztán mégsem. Olvastam, végeztem, tetszett. Szpojlerezek, de nem fogom befeketíteni, nem hinném, hogy bárki is olvasni óhajtja majd a könyvet, nemhogy tudnátok, kikről van szó. Szóval igazából tetszett is, meg nem is.
Az első kötetben ugye a csaj, Bella, összejön a vámpírral, Edwarddal. Tömören.
A másodikban pedig Edward elhiteti vele, hogy mégsem szereti, és elhagyja. Persze csak azt akarja, hogy senki ne akarja megölni és hogy normális életet éljen, ami természetesen nem jön össze. A lány összeomlik, nem kicsit (ismerős érzés asszem, egészen jól sikerül megfognia az író néninek a dolgot), de aztán összebarátkozik egy sráccal, akiről menet közben kiderül, hogy vérfarkas. Valahogy szeretni is kezdi, persze nem úgy, mint a vámpírcsávót, de azért mégis. És Jakenek ez elég is lenne, mert így is szereti Bellát. Aztán Edward visszatér, megint összejönnek, blablabla. Ami ugye szép, meg jó, meg örülök is neki, mert ugye mekkora szerelem az övék salllala. De asszem, én útközben átpártoltam Jacobhoz.. És valahol annyira jó lett volna, ha a lány vele marad. Hát ez van. Nekem is keríteni kéne valami farkast, aki imád. :)

Ja, megint sikerült egy nap alatt kivégeznem egy majd' haccáz oldalas könyvet. Most meg kicsit üresnek és magányosnak érzem magam, mért néha azért eszembe jut, hogy tulajdonképpen ez van. Jó lenne. Szeretni. Egyszer.

Különben tombol bennem az energia, zenélek egész nap, honvágyam van és szeretnék végre rájönni, mi leszek, ha nagy leszek, hogy végre nekilássak az azzá válásnak. Szeretnék egyszer valami kreatív munkát, aminek látom az eredményét, ami leköt, amit szeretek csinálni. Igen, tudom, hogy ezzel kapcsolatban is álom a világom, de hátha. Nem panaszkodni akarok, de a mostani már nem jelent akkora kihívást. Persze örülök, hogy van, meg minden, de butának érzem magam közben és nem akarom, hogy ez így legyen.

Muzsik.

Nekem tetszett. Tessék fülelni. :)

Álomerdő

Hogyaszongya. Kezdjük talán a tegnappal. Annyira nem emlékszem a repkedés részére, voltak mókás meg kevésbé mókás pillanatok és utasok is. A gond az, hogy kezdek kiesni a vigyorgó idióta szerepéből, mikor égbekiáltó faszságokra kell kedves türelemmel válaszolnom. Nem, nem azért van lezárva a kurva sor, mert elharapódzott retardáltságomban úgy felejtettem és nem, nem vagy kurvaokos, mert előtted még senkinek nem jutott eszébe odaülni, de majd te. Nembazmeg.

Megint Twájlájtot olvasok, pontosabban Twájlájt kettőt, ami melengeti pici kis szívemet, mert pont olyasmiről szól, ami most megint nekem való. Eddig nem tudtam kézbevenni, mert valahogy nem, és most épp időben, épp a legjobbkor. Ma meg holnap szerintem vége is lesz. Legkésőbb holnap. :)
A hármat meg lehet, angolul leszek kénytelen, mert nem bírom kivárni a magyar fordítást. Aztán akkor meg majd magyarul is.
Egészen sok emberkénél látok Twájlájt könyveket. Tegnap egy nőnél viszont azt a könyvet láttam, amit először olvastam Meyertől, úgyhogy beszélgettünk erről kicsit. Mondtam neki, hogy amiatt kezdtem el olvasni a Twájlájtot, ő meg mondta, hogy azokat már olvasta, és rohadtjók. Mondtam neki, amit most olvas, az is. Ennek mindketten nagyon örültünk. :)

Este pedig. Nos, este épp szökelltem keresztül egy vízmosáson a buszmegálló felé, és a busz épp el készült robogni az orrom előtt, esélyem nem lett volna beérni. A buszsofőr bácsi viszont pont látott, és megvárt a kanyarban, úgyhogy bemutathattam még némi vágtatást egyenruhában. Tök rendes volt, mire elértük az áhított megállót, én már a buszon voltam. Vezetni meg pont úgy vezetett, mint a Heri Potker nemtommelyik részében az őrült londoni varázsbuszsofőr. :D És most nem túlzok.
Aztán egészen közel az én megállómhoz van egy körforgalom, ahol balra kell fordulnia. Erre fogta magát és kétszázzal keresztülhajtott rajta egyenesen. :D Satufék, emeletesbusz megfordul, visszamegy. Emeletes. Mondom. Én ilyet még sosem láttam. xD Aztán elkezd magyarázni, hogy bárkivel megesik az ilyesmi, nem? :D :D :D
Jókedvűen értem haza, háromig sikerült olvasnom. :)

Az álmok. Nos, mostanában érdekesek. Álmodtam hatalmas delfinekkel, akik egészen közel jöttek a parthoz és én bementem közéjük a vízbe. Annyira valóságos álom volt, az a fajta, amikor rendesen érzed magad mellett a hatalmas testeket, és mikor felébredsz, valónak tűnik. Álmodtam még haldokló fókákkal.. Hiába próbáltam segíteni rajtuk, tudtam, hogy meg fognak halni, bármit teszek.
Aztán álmodtam még azt is, hogy levágtam a hajamat.
Érdekes dolgok ezek.

Az egyszarvút befejeztem.

Olyan, mintha simogatva álomba énekelne. :)

Napi hangulatmér(l)eg

Az eleje elment, a közepe felé kicsit unatkozott, aztán kicsit kiábrándult, de az csak a szokásos, most meg a béka feneke alatt kotorász a sötétben. Kicsit szomorúnak érzem magam, magányosnak meg egyedül.
Mikor néha rámzuhan, hogy valamit kezdene kéne magammal meg az életemmel és épp nem látok semmit. Oké, van munkám, el is vagyok vele, de szerintem meg fogom unni. Viszont fogalmam sincs, mi az, amit szeretnék, amivel foglalkoznék és amiből nem halok talán éhen.
Iszonyatos honvágyam van most, de hazamenni nincs értelme még egy darabig, nem akarok a szüleim nyakán élősködni sem. Valami nyelv-nyelvészet felé gondolkodom, meg még egy csomó minden. Is. Csak a szokásos. Mondjátok, szerintetek?

Plusz az idegeim lakótársilag kezdik felmondani a szolgálatot és eljutottam odáig, hogy nem akarok ezzel a csajjal összetalálkozni sem, mert nincs kedvem jópofizni. Rosszul vagyok a hangjától, attól, hogy állandóan üvölt, hogy annyira trampli, hogy senkit nem vesz észre maga körül. Meg az ajtócsapkodás, meg az igénytelenség és még sorolhatnám. Augusztusban elmennek, de addig még el kell viselni. Mikor Jan itt van, legalább ketten elvagyunk, de most nem lesz itt.

Plusz újfent nekiestem az egyszarvúnak, ami szintén jól bele tud rántani a magány pöfögő posványába, ha megvan hozzá az alaphangulatod.

Nem panaszkodni akartam, csak kicsit el vagyok kenődve. Szorri.

nnyi

Majdnem elfelejtettem, hogy írni akarok. Kezdjük tegnap.
Reggel szerencsésen elszartam az időt, végül mégsem lett kapkodás a vége és a buszt is elértem. Útközben kiderült, hogy valsz fel kell mennem valami irodába, hogy nézzék meg, mit csesztek el a sztafftravellel. Ugyanis július huszonnegyedikén ha a fene fenét eszik is, haza fogok húzni.

Az egyesemet egy másodperccel azután, hogy megláttam, elneveztem hieroglifának. Fekete kleopátra haj, sasorr, pont, mint egy hieroglifa, igazán nem az én hibám. Kicsit olyan volt, mint aki nem tudja, hol van, a papírmunkát kapásból a crewroomban felejtette, még jó, hogy volt nálam tartalék. Hős vagyok, mi?

Amúgy elég aranyos volt, kicsit szétszórt, meg néha túlreagál dolgokat, de engem ez személy szerint nem érintett. Ami viszont nagyon felbaszta az agyamat az az, hogy a kettes meg a hármas hátul állandóan fikázták, hogy milyen hülye, meg milyen szar, és sajnáltak engem, hogy elől vagyok vele. Épp ezért nem akartam hátul lenni velük. Hallgatni azt, hogy mi hogy, meg miért nem jó, és hogy így szar, úgy szar. Holott szerintem semmi gond nem volt vele, ha normális vagy és tudod, mit kell csinálnod, nem baszogat. És ez nagy általánosságban bárkire igaz.
Londonban mosodai karrierem alatt sikerült megtanulnom, hogy ha úgy dolgozom, hogy ne találjanak hibát a munkámban, legalábbis törekszem rá, akkor nincs miért vergődni. Ugye. Maximum azért, mert nincs miért vergődni..
A hármaska sztorija csak annyi, hogy mikor legutóbb vele repültem, egy bárt nem tudott normálisan megszámolni. Szerintem ő az, akinek ne legyen véleménye..
Én személy szerint egyetlen egy egyest nem bírok, de vele tudtommal mindenki így van.

Ma seholsemmi, Jan hazament két hétre, én meg meg fogok zakkanni addig a maradék kedvenc lakótársaimmal. Sebaj, sebaj, kibírom. Még mindig nem volt főzés, majd holnap. Vagy valami. Olvasni akartam, talán ráveszem magam. Nemtom, miért, valahogy mostanában nem. Vagy elmennék állatkertbe. Majd kiötlöm, mire szabad leszek. :)

Nem mondom, hogy még mindig olyan sokat jár az agyam azon, ami történt, vagy nem történt. Arra az eredményre jutottam, tutira jobban jár vele, mint velem. Hisz én csak én vagyok. :)
Nem vagyok a humán kapcsolatok mestere, arról nem is beszélve, hogy. Nem vagyok hajlandó többet agyalni. Csak elmúlik majd. Tudom. Nem vagyok már szomorú sem, de még hiányzik. Lehet, fog is még egy darabig.. Ez van srászok.

Chris Cornell pedig eladta a lelkét az ördögnek valóban. A szám egészen populárisan fülbemászó, főleg, ha nem tudod, ki ő, mert ugye tagadni nem érdemes, hogy a hangja az üt. Node, gondoltam, megnézem már, milyen vídiót kreáltak az egész köré, merhogy nem bírtam elképzelni őt egy ilyen timbalandos cuccban. Hát, még mindig nem tudom, maradjunk annyiban. A keményebbek keressenek rá.

Nem, nem kell aggódni, ez nem az. Horseriders towards the abyss. Senkit ne tévesszen meg az előadó, szerintem kellemes kis muzsika, tessék fülelni. :) A vídión lehet, épp én vagyok látható, ahogy próbálok bejutni az sztafftravel offiszba.. :D

Nagyon ügyes voltam ma

Mert. Tegnap kitaláltam, hogy meglepiből estére csinálok muffint, mire Jan hazaér. Namármost, ebből azért nem lett semmi, mert mikor elsőre elmentem vásárolni, nem volt csoki. Se ét, se tej, se fehér. És most nem viccelek. No, gondoltam magamban, majd elmegyek egy másik boltba jól, ott bisztos lesz. Nem, ott sem volt. Viszont megvettem hozzá a cukrot, ami szintén ilyen speckós eksztrabüdös, és természetesen nem is olyan néven fut, mint anno Angliában, úgyhogy azt, hogy megtaláltam, egyedül annak köszönhetem, hogy tudom, milyen. Plusz vettem brokkolit, meg karfiolt, meg szálasbabot, hogy majd ma jól megpárolom csirkével, na abból semmi nem lett. Majd holnap.



Ma viszont, elmentünk, hogy vegyünk csokikát, és miután végigjártunk több boltot is, csak sikerült. Akartam hangfalat is venni, de már nem volt, úgyhogy lehet, megpróbálom majd máshol.. :( Aztán hazajöttünk, konyhatakarít, háromcsokis muffinsüt. El is ment a nap. Ja, és még mostam is. Aztán este, azaz most, nyolckor, Jan _megkért_engem, mondom, _megkért_, hogy főzzek. Hogy én. Hogy főzzek. Azé ez kemény, nem? Nem akarom magam fényezni, de rohadt jó kis tésztát csináltam, paradicsomosdarálthúsost. Eddig ez lett a legjobb. Tudom igen, hogy mindig ez van, legalábbis sűrűn, de nemsokára adunk a változatosságnak is. Ígérem.

És láttam szivárványt, a csigák pedig estére hazacsoszognak aludni a hátsó kertbe. Ja, és vöri sziszával is találkoztam, csak ő lusta volt idejönni, én lusta voltam odamenni, úgyhogy csak meghengeredett párszor örülve a földön, és ebben ki is merült a románcunk mámára. A napokban találkoztam a másik sziszával is, őt elvakarásztam egy darabig, Jan meg hüledezett, hogy milyen nagy. Hiába, a sok esőtől nagyra nő itt minden.

Ja, és kihagytam, hogy tévedtem Freddel kapcsolatban, ezúton is bocs, Fred. Tehát, Fred változatlanul a fürdőben portyázik, aki a szobámban van, az Samantha, és Fred kétszerese. Kicsit éhes lehet, a falon mikor megy, az elég menő, de a földön elég mókás, mivel eléggé hosszú combjai vannak neki. Tudjátok. Sőt, a nappaliban is van valaki, kinek neve Pysta.

A hét félreolvasása by me pedig: Metaxa - the_geek_spirit. :D :D :D

Ennek is vége

A ma reggelem sehogysem indult, a napom elment. Azt akartam különben mondani, hogy ha a szar hangulatodhoz megfelelő zenét választasz, az egészen fel tudja dobni. Tool.. :D
Éshogy a héten három harennya is leszakadott rólam. Jéééj.

Négykor keltem különben, az előbb jöttem haza, ma sem ettem magam halálra. Késtünk egy csomót, ledaráltunk egy madarat és volt egy béjbi, akit pont birdynek neveztem el, mert olyan kis madárkás volt. :) Boldog lennék, ha lenne itthon duginasim, de nincs, úgyhogy most kopog a szemem. Tessék sajnálni, vagy elhalmozni édességgel. :P

Vasárnap

Megint halálszarul indult a napom, lehet, ennek csak az az oka, hogy kezdek elkényelmesedni? Pedig nem is sajnáltam magam, eccerűen csak nem volt jó a kedvem. Szerencsére elég volt emberi időben, hatkor kelnem, ugyanis csak kilencre mentem. Codalatosssz, nemigaz?

Buszt is sikerült elérnem, így, annak ellenére, hogy vasárnap van, nem kellett taxiznom. Négy rövid szektorom volt, ami azért jó, mert nagyon hamar elszaladt a nap, nem unatkoztam, mondjuk, mint olyan, enni sem volt nagyon időm. Reggel próbálkoztam, szöget is ütött valami a fejembe. Miért van az, hogy ha mész valahova, és valami zöld, algaszerű izé van a kajádon/kajádban, az tuti a fogadon is lesz, teljes vászonszélességben. ?

Az idő ismét nagyon szép lett, bár nincs kifejezetten meleg, a nap sütött, és az iszonyat jóleső tud lenni. Sikerült is kómába esnem az ágyamon, ruhában, fejjel lefelé, még a telefoncsörgésre sem ébredtem fel. És megint él a Petőfi rédió, ami tök jó, minnyá megyek is zuhizni ennek örömére. :)
Kell egy kifli. Alvóskifli. Okéoké, közel van az ágyhoz a bili..

Átjött Eszter, s romantikus hármasban megnéztük a Ponyvaregényt. Zuhiznom kellene, meg hajat mosni, meg feküdni, de valahogy még nem. A mellkasom meg fáj egy ponton, egy egész nagy ponton, ami egészen nagyon fura.

Közben pedig arra gondolok, vajon mi lehet veled. Biztos elfelejtettél már.

Búvalbaszott

Egy nap ez. Az idő fos, vízszintesen esik az eső és hideg is van. Megint fűtünk az eddigi harminc fok után..
Ma hómsztendbáj voltam, nem hívtak be, ötig aludtam itt-ott magamhoz térve. Kemény, mi? Annyira el vagyok most kenődve, annyira egyedül érzem magam és annyira, de annyira. Persze biztos jobb lesz, lehet, a Wolf's Rain is lehúzott kicsit, az egyszarvút sem bírom a kezembe venni napok óta. Pedig mennem kellene valahova, csinálnom kellene valamit az itthon döglés helyett. Asszem, kicsit még sajnálni fogom magam, aztán majd nem.

Fred megint felszívódott. Nemtom, hova kalandoz folyton, de ha úgy érzi, biztos megint előkerül. Megölelhetne már valaki.

Ja, és elfelejtettem megemlíteni, hogy pár napja valami belehalt a bal mellembe, és hogy ma a kedvenc Petőfi rádióm is süket valami oknál fogva, úgyhogy Tilos van. Napok óta pizzán élek és rosszul vagyok tőle. Kérek fagyit, jó? Meg ölelést. És fagyit is.

Hollywoodoo - Forog a kerék

Című száma ordítja a fülembe, hogy ébresztő, mozdulj már. Ja, mert még mindig ágyban vagyok. Merénasszondom, nem olyan rossz az örli hómsztendbájt végigszundikálni kisebb-nagyobb megszakításokkal.
Reggel elment az áram, ami azt jelenti, hogy nincs net sem, de ami még rosszabb, azt is jelenti, hogy pölö tea sincs, meg semmi..

Egyébként elfelejtettem megemlíteni, hogy Fred egy ideje, ismeretlen okból emigrált a fürdőbe a mosdókagyló alá, sőtmitöbb, tegnap, mikor hazaértem és elmentem zuhizni, a kádban feszített. Persze kihalásztam és visszatettem szépen a helyére. Ma reggel pedig mégis úgy döntött, visszatér hozzám, ami azért szép tőle. :) Bár mintha kicsit nagyobb lenne, mint legutóbb. Most épp a fejem felől, a sarokból vadászgat vérszomjasan.

Tegnapelőtt különben éjfélkor feküdtem, majd háromkor keltem, hogy dolgozni menjek. Érdekes napom volt, hárman voltunk magyar csajok, ami buli, viszont az egyesem egy ír csávó, akinek a testéből lábszag árad, a körmei pedig hosszúak és sárgák. Nyjááááj. Különben aranyos, meg minden, de akkoris.. Azt csak piciben jegyzem meg, hogy sikerült elaludnom a dzsámpszíten, amit elvileg nem szabad, meg különbensem aludtam, csak relaxáltam.. Amíg húsz-huszonöt percet várakoztunk a semmire.. Szembecsuk, nemalszom, nemalszom.. Amúgy figyeltem, aki látótávolságon belül volt, mind szundikált, úgyhogy nincs gond. :P Csak csukva volt a szemem, a szám meg azért nyitva, mert tudjátok, rettentően meg vagyok fázva és úgy veszek levegőt. Ez a hivatalos verzió. :D

Délután átjött Eszter meg Riccardó, ettünk jégkrémet, meg kártyáztunk. Majd később, miután elmentek, megnéztem a Wolf's Rain utolsó két részét. Szpojler.

AMiben mindenki, de mindenki meghal.. Annyira szomorú. És olyan szép. Végig az egészben valami olyasmiben hisznek, valami olyasmiért harcolnak, amiről azt sem tudják, milyen, vagy hogy létezik-e. Mégis meghalnak érte.

Szpojler.

Mert ők farkasok. És mert hisznek a jóban. Aaaaaaaannyira széép. Szipp.

Gondolatok

Hogy miért vettelek le a blogrollról.
Nos, mostanában kezdesz kissé furcsán viselkedni, de az egy dolog. Az meg egy másik, hogy szerintem iszonyat nagy parasztság még csak viccből is azt mondani, mennyire mókás, amikor egy nőt vernek, merthogy megkapja, ami jár. Tudod,picim, kívánom neked, hogy egy következő életedben gyenge nő legyél, akit vernek. Vicces lesz. Ahogy az is mennyire vicces, mikor valaki olyannal kezd, aki gyengébb, és mint ilyen, esélye sincs. Kurvára vicces. Tényleg. Rettentően.

Egyéb híreink. Egy, mondjuk, hogy barátnőm, huszonöt évesen terhes. Mert már benne van a korban. Az újdonsült pasijával, akié a gyerek, fél éve vannak együtt, vagy még annyi se. Hátbaszod, ezt sem gondoltam volna... Mármint, nem járna a szám, de tudom, hogy nincs mire, hogy mekkora orbitális faszságot követ el. Ne legyen igazam.. De, ha lesz, nem fogom sajnálni, ha egyedül marad a kölyökkel élete végéig családi pótlékon tengődve. Mert választhatott volna. Sajnálom, ha ez bunkón hangzik, de ez a véleményem. :( Miért, miért őrül meg mindenki?
Ja, zárójelben teszem még hozzá, hogy a pasi minden este olyan részegen megy haza, hogy nem tud magáról. És ezt mulatságosnak tartják. Azt is annak fogják, ha elissza a pénzüket, és verni fogja? Komolyan. És ilyentől akarni gyereket? Én gondolom rosszul?

Lebegő

Reggel megint imádott lakótársam üvöltésére ébredtem, mert annyira nem volt képes, hogy lemenjen szkájpolni..

Majd kimostam szépen az ágyneműmet, illatos és még mindig kint lengedez a szélben. :) Takarítottam is, és közben találtam egy zsír új matracvédőt, úgyhogy azon nyomban ki is cseréltem az én kis kopottammal. És most igencsak büszke vagyok magamra érte. Majd négykor csináltam reggelit, ami azzal kezdődött, hogy a hagyma némiképp karamellizálódott, és a tojás felét sikerült a padlóra loccsantanom, miközben forgolódtam a tálkával. Hiába, ma kicsit koordinálatlan a mozgásom. :P

Egyébként pedig Wolf's Raint nézek, mert annyira szééééép, meg mert imádom. Közben pedig filózok azon, hogy lassan mennem kéne futni.. Lassan. Nagyon lassan. :P

Aztarohadt

Komolyan nem tudom, a hisztéria melyik formáját válasszam. Kezdjek el sírvaröhögve, hajtépve futkosni, vagy menjek henteljem le a fél városrészt...

Nyitottam egy bankszámlát, jó régen, s már az előző havi fizumat, ami még mindig nincs nálam, oda kellett volna kapnom, mivelhogy faxoltam, íméleztem megnyitás után egyből, ahogy kell..
Erre csekken kaptam, a béz szupervájzor gyengéden megjegyezte, hogy elküldhetném a bankszámlám adatait, ahova kell. Mondtam, hogy megtettem. Írt hát ő is egy ímélt ezzel ismét elküldve az adataimat.

Erre ma reggel kapok egy mélt, hogy úgy tudják, nincs bankszámlám és sürgősen nyissak egyet, mert júliusban nem hajlandók csekken fizetni. A rohadtbüdöskibaszottkurvaanyjukat. Már elnézést. Még fenyeget, baszod. A fasznak vakarja a tetves picsáját egész nap az irodában..

Úgyhogy kapásból íméleztem kettőt. Egyet a feladónak, hogy ugyanmár, mondja meg nekem, kinek írjak még, kit hívjak fel, ugyanis a béz szupervájzor maga is elküldte a cuccaimat és még mindig nincs meg nekik... Hát a pofám leszakad.........................................
A másikban az adataimat küldtem. Újfent.

-----------------------

Visszaíméleztek, hogy megvannak nekik a cuccaim. Möglássuk. Möglássuk.

Cheza

Az emberek bántják azt, amit nem értenek, ugye? Félelem az ismeretlentől.

Még mindig nem kaptam meg a múlt havi fizumat. Szerintetek ez mennyire kurvára nevetséges? Rohadtélet.

És vettem ma szalt en vinegör chipszet. Mert én imádom. Tudom, hogy te utálod, de én nem. Pont olyan ez, mint az Anyegin. Annyira szar, hogy már jó. Mondjuk nekem Hoffmann Arany virágcserepe is tetszett, bár az nem azért, mert szar. Hanem mert kicsit elvontnak láttam akkor, de mintha értettem volna. Majd elolvasom megint. :)

Tudom, hogy írnom kellene, de valahogy most nem megy. Ürességet érzek. Hiányt. Nemtommit.
Hogy hiányoznak a beszélgetéseink. Olyankor nem éreztem magam annyira egyedül. Most meg csak nemtom, mit csináljak. Úgyhogy nem csinálok semmit. Csöndben szemlélem az eseményeket. Mást nem tehetek. Bizonyíthatsz. Bizonyíts.
Különben jól vagyok. Kószálok a világomban, élvezem a szép időt. Talán megint kimegyek Howth-ra.
Elkezdtem megint Beagle Az utolsó egyszarvúját, de ezt valahogy nem tudom most úgy falni, ahogy szoktam. Meséltem már, mennyire sokat jelent nekem ez a könyv?

A vídió, nos, az érdekes. A zene, a zene a lényeg. :)

Tegnap

Kb hajnal négyig fent voltam, ahogy ma is.. Felborult az alvásritmusom. Valamitől. Délelőtt nem történt semmi különös, ültünk a konyhában, kajáltunk, aztán Eszter felhívott, hogy átjön.
Délután kint napoztunk! a kertben, miközben Petőfi rádiót hallgattunk. Hát nem gyönyörű? Tiszta nyaralás.

Aztán, amikor a nap eltűnt, bejöttünk filmezni. Sikerült megnézni az Igazából szerelmet, ami még így is tetszett, hogy valahogy épp nem vagyok hangulatban hozzá.. Majd az Aladdin következett, amin majdnem sírtam, mert egyrészt nagyon mókás, másrészt meg imádom és ilyenkor újra gyerek vagyok. Sok érzést előhoz. :)

Ma meg dógozás van. Lehet, lassan készülnöm kéne? :P

The last unicorn

''And it seems like all is dying and would leave the world to mourn
In the distance hear the laughter of the last unicorn...''

Jaésmégegykétdolog, ami eszembe jutott

Az egyik, hogy a legyek nem csak a légyirtót nem szeretik, de a hajlakkot sem. Nemröhög.

A másik pedig az, hogy az is eszembe jutott, hogy. Folytattam most egy beszélgetést az egyik ismerősömmel, és valahogy megint a vadászösztön.. Hogy ugye kapcsolata van, nem csalná meg, meg semmi, de azért hülyít másokat, mert a tudat, hogy megtehetné, kell.
Nabazmeg. Én, mint ilyen szar alak, ezt sem tartom korrektnek. Nem azt mondom, hogy csukva kell lenni a szemnek, de nyilván vannak fokozatok.. És ha arra is gondolsz, akit hülyítesz, mert lássuk csak be, nyilván ő is ember és mint ilyen, lehetnek neki érzései.
Leszbikus leszek, jó? Vénlány, sok macskával. Az. Tényleg.

Tényleg annyira utópista dolog vágyni valakire, aki megbecsül és szeret olyannak, amilyen vagyok? Aki őszinte velem és meg meri osztani saját magát? Hát miért kell ezért engem mindig kinevetni? Legalább azt hagyjátok meg, hogy álmodjak róla, ha már nem lehetséges, ha tényleg nem létezik ilyen.

Különbenmeg

El is felejtettem mondani, hogy. Tegnap volt EPOS-unk, ami egy szerkentyű, olyan kicsit, mint egy palmtop, az elején beleszámolod az árut, és aztán ütögeted befelé, mit adtál el. Okos lenne, csak még mindig nem műkszik tökéletesen. Egyébként ki lehetett bírni, az egyesem nagyon örült neki, úgyhogy mi is örültünk. Eddig még mindenkit csak panaszkodni hallottam, mi meg olyan királyok voltunk, hogy 340€-val több volt a végén. :D Jó, oké, nyilván a készülékekben volt a hiba, amik fel is lettek szállítva az ájtíseknek megcsinálásra. :)

És este, itt kockultam, függősködtem a gép előtt perverz mód még mindig egyenruhában, amikor az otthonról épp hazaérkező lakótársammal betoppant az egyik volt csoporttársam, akit imádok. Nyííííííí. Tök jó volt. NAgyon örültem neki, jó volt látni, meg végre tudni valamit róla. :) Elmesélte a bonyolult huzalokban kunkorodó szerelmi életét, majd megállapította, az ő korában lassan már szülni kéne.. :D Nekem nincs ilyen problémám, a szüléshez még a legeslegalapvetőbb dolog is hiányzik az életemből. Épp azért, csak hogy visszautaljak, mert akkora ordas nagy kurva vagyok. Tudjátok.

Csak mert elememben vagyok

Úgy döntöttem, visszateszem a törölt kommentet, ami a "Most értem haza" című posztom alatt hevert.. Ugyanis nekem nincs mit szégyellnem azon, hogy mellényúlt valaki az okoskodásával, és azzal, hogy beszűkült fasz módjára mit olvas ki a blogomból. Olvass végig, picim és te is rájössz.

"Minden nő kurva.
Ebből kell kiindulni. Ezt e tézist az is bizonyítja, hogy te is egy foglalt pasira akarod/akartad kivetni a hálód.
Ne tedd. Fájni fog.
Alapjában véve a férfiak nagyon is hűségesek, csak mindenhol akad egy "Éva", aki felkínálja a tiltott gyümölcsöt. Gondolom, hallottál már a férfiak vadászösztönéről. Minden férfi elcsábítható, ez igaz. NA ÉS? És megéri? Te tükörbe tudsz nézni, azután? Fura, hogy ez a címe a blogodnak is...tarts akkor magad elé tükröt. "

A sztori pedig: megismertem, megkedveltem, nem kicsit, ő pedig, naiv, becsapott, elcsábított, agyatlan szerencsétlen áldozat módjára elfelejtette közölni, hogy kapcsolata van. Azt hiszem, aki korrekt és barátkozni akar, az mindezt minden hezitálás nélkül a szemedbe mondja.
És nem kell itt faszkaró (bocs) módjára mindenféle ösztönre hivatkozni, ha intelligens ember vagy, tudod kontrollálni az ösztöneidet. Mert bármit mondasz, én tudom, hogy én tudom. És nekem ennyi elég ahhoz, hogy valakitől, akit nem gondolok kicsit sem hülyének, ugyanezt elvárjam. Úgyhogy, lehet magadat, meg mindenki mást sajnálni, nincs igazad, kedves nagyeszű kommentelő barátom.

Az elszedés nem a műfajom. Valakit azért kell elhagyni, mert nem akarsz vele lenni, mert nem szereted és mert nem akarod ezzel becsapni. És igen, akkor is elhagyom, ha magamra maradok, mert nem akarok hazudni. Másvalakivel pedig azért kell lenni, mert vele akarsz lenni. Nem pedig elhagyni valakit valakiért.
Nem vagyok szent, estem már hibákba, de tanultam belőlük. Nem fogok semmilyen kapcsolatot hazugságra építeni és hazugságban tartani. És ezért tudok a tükörbe nézni, ezért járok szopni a málnásba. Maci.
Mert túl idealista vagyok. És mert naivan hiszek az őszinteség tisztaságában. Mert szeretem és hiszek a mesékben. Én vagyok a kurva? Így ismertek?

Tényleg én voltam a hülye. Én reagáltam túl. Hivatalosan is elnézést kérek a vergődésért. Nem fordul elő többet.
És igen, bármikor a tükörbe tudok nézni. Lehet, épp itt basztam el.

Frozen tear

Szeretőm vagy
Engem a világ így szeret
Várod azt, hogy megérintselek
Mert remegni vágysz
És ellent mondani
De a tested szerelmet készül vallani

Azt akarod, hogy figyeljek terád
Magányom ködét így fúrja át
Pillantásod: az a pillanat
Amikor észrevetted,
Hogy megálmodtalak

Szerelmem vagy
Neked én adok nevet
És az a varázslat köröttünk lebeg
Bánatot, sebet, mindent levedlek
Ha megölsz is érte
Én akkor is szeretlek

A kimondhatatlantól való félelem
Az egyetlen szövetségesem
Ha bűnös ajkamon te vagy a zsoltár
Tisztább leszel, mint valaha voltál

Csak keresed magad
Hogy mire vagy jó?
Csak kérdezed magad
Hogy mire vagy jó?
Ha a szíved cserben hagy
Mire vagy jó?
Ha a dühöd elragad
Mire vagy jó?

Tanítvány vagy
És én növekszem veled
Emlék vagy, aki semmit nem feled
Visszalépned többé nem lehet
Én megmenekültem
Ha megmenthettelek

Készen, ébren, száz éve talpon
Tudom már, hogy többé sohasem alszom
Pihenek majd késõbb az égben
Ha a szárnyamat már fáradtra téptem

Csak keresed magad
Hogy mire vagy jó?
Csak kérdezed magad
Hogy mire vagy jó?
Ha a szíved cserben hagy
Mire vagy jó?
Ha a dühöd elragad
Mire vagy jó?

Angyal

Nagyvárosi angyal
Újra téged küldött az Ég
Bár fárad a szárnyad
Tudod, hogy nem pihenhetsz még
Pusztítsd a káoszt
Ez a szerep, amit rádoszt
Minden küldetés és bevetés

Veled az anyagot hívja a szellem
Veled a gazembert hívja a jellem
Veled az igaz hívja a hazugot
Veled a csalót hívja a becsapott
Te vagy a hírnök és te vagy a hír
Az egyetlen, aki ennyit bír
(Egyszerre hírnök és hír)

De benned minden összetörhet
Ha egyszer durvábban érsz földet
A sorsodról a véletlen is dönthet
Az égre itt a mélység válaszol

Nagyvárosi angyal
A posztod soha el ne hagyd
Te a magánynak és a fénynek
Katonája vagy
A munkádat végzed
És a munkád végez veled
De jössz majd újra meg újra
Ne feledd
(Jössz majd újra meg újra, ne feledd)

De benned minden összetörhet
Ha egyszer durvábban érsz földet
A sorsodról a véletlen is dönthet
Az égre itt a mélység válaszo

Most értem haza..

A napom nem volt rossz, bár ismét érdekesen indult. Nem voltam túl jól, de a gépen azért megjött az étvágyam. :) És most is falatozni fogok, asszem. Mostanában egész jól meg tudtam szerkeszteni a hajam, de ma annyira elhagytam magam, hogy nem csináltam vele semmit. Kicsit szétcsusszantam, bocs.
Hármas voltam, a kettesem ma volt másodszor kettes, úgyhogy kicsit stresszes volt szegénykém, igyekeztem segíteni neki ahol tudtam. Találkoztam kedvenc retardált arcommal is, ő épp végzett. :)

Téged pedig vártalak, de nem voltál sehol és még csak válaszra sem méltattál. Hiányzik az, akiről hittem, hogy te vagy. Igazán.

Ultimate killer

Úgy ébredtem fél nyolc körül, mint akit fejbevágtak, úgyhogy vissza is szenderedtem nagy nehezen. Majd újabb ébredés és szenderedés következett. Kikászálódtam az ágyból és elszáguldoztam a bankba. Élménydús kirándulás volt, eredménye, hogy a múlt havi fizum végre, három, kötőjel öt napon belül a számlámon is lesz.

Ma sem sikerült túl sokat ennem, mert bár a fejem nem fájt, hányingerem volt és szédültem is időnként. Nem, perverzek, kizárt, hogy terhes legyek, bármily mókás is lenne a dolog, szóval nemtom, miért van. Remélem, elmúlik majd.

Az, hogy még gyáván menekülsz is, nekem csak azt jelenti, azon túl, amit már tudok, csinálhattál valami igen nagy görénységet grátisz. Tudod, lehet, csirke vagyok, de azért, amit csinálok, megtanultam vállalni a felelősséget ahelyett, hogy bújkálnék. Mi az, amiért nem mernél a szemembe nézni?
És néha, mint például most is, legszívesebben elmenekülnék, de ellenállok a kísértésnek és maradni fogok. Soha többet nem futamodok meg semmi elől. Pedig most megtenném. Elmenekülnék vissza sem nézve, mert megrémít. Én pedig legyőzöm.
Anyám azt mondta, álomvilágban élek, és égő, hogy ennyi idősen pölö azokat a könyveket olvasom, amiket. Ez van srácok.

Téged pedig, nos, nem foglak kioktatni, nyilván tudod, mit miért csinálsz..
És rá kell, hogy tromfoljak az eddigiekre. Nem, nem azért, mert bántani akarlak, azért, mert okot adtál rá, összeesküvés-elméletekben pedig elég jó vagyok.. Mi van akkor, ha most is csak azt mondod, ami kényelmes. Mi van, ha közben jót nevetgélsz rajtam, miközben nem csak belőlem csinálsz hülyét? Mi van, ha.. Bele se merek gondolni..

Meg

Délelőtt elindultam kedves őseimmel a nagy faluba, hogy még mielőtt eljövök, elintézzünk ezt-azt. Ami végül nem történt meg, csupán egy felületes nézelődés, aminek a vége meglepő módon nem lett shoppingolás.

Kaptam köbö három napja egy bőröndöt, ami szép is volt, jó is volt, tetszett is nagyon, de végül visszakerült a feladóhoz, mert túl nehéz. Helyébe ironikus módon az a táska lépett, amit még Londonban vettem kemény hét fontért, hogy az utolsó kacatjaimat is elhozzam benne. Tényleg a legegyszerűbb a legjobb. Otthon maradt ugyan egy zacskó háztartási keksz, három, azaz két és háromnegyed társa azonban itt figyel. Továbbá maradt egy csomó sajt, amit, mint később eszembe ötlött, hozhattam volna. És asszem, ennyi. Minden más sikeresen megérkezett.

A reptéren ugyan volt egy kis logisztika, sumákolás meg sunnyogás részemről a súlyokkal, mert a könyveket nem akartam otthagyni. És siker. :D Magamévá tettem Stephanie Meyer Fullmoonját, Nemtommégki A hollókirály-át és örök kedvencemet, Peter S. Beagle Az utolsó egyszarvú-ját. Mindezen kívül hoztam még egy Christopher Moore-t is. Hát nem csodálatos?

Volt csoporttársammal repültem, plusz egy magyar egyessel, meg még eggyel, aki visszafelé jött és állítólag felszivárogtak rajtunk kívül még egy páran szeretett cégünktől. :P Az út nagyon jól telt, leszámítva az utolsó egy órát, amikoris annyira felerősödött a fejfájásom, hogy a hányinger kerülgetett. A róka végül majdnem győzelmet aratott pont, mikor kinyitották az ajtót, de szerencsére azért mégsem.

Fura volt megérkezni, de azért nem olyan rossz. Most még vágyom haza, és rettentően hiányoznak a fírgecskék, főleg az éééén szisszám. A könyvek majd vigasztalnak.

Holnap délelőtt pedig el kellene mennem a bankba, hogy másodszor is megharcoljak a pénzemért, kívánjatok sok sikert hozzá. A délutánom pedig, amit nem is túl rég még annyira vártam, nos az azt hiszem, lefújva.. Úgyhogy olvasni fogok terveim szerint Moore-t. :)

Közben pedig kicsit még motoszkál a fejemben, vajon ilyen könnyen feladtad-e. Nem tehetek róla.

Most pedig megyek kószálni erdők, hegyek, tavak, mezők zöldek, s vadak közé Mike Oldfield-del. Jóéjt.

Mesekönyv

Hiszek a mesékben. A csodákban, a varázslatban. Az életben és a szerelemben is hiszek. És hálás vagyok érte. Hiszek benne, hogy valaki vigyáz rám és abban is, hogy ha úgy élek, ahogy élnem kell, akkor egyszer én is találok valakit. Aki érti mindezt.

Volt, hogy ezen a hiten kívül semmim sem maradt. És túléltem. Lehet, csak felfújom az egészet, de ezek nagy dolgok, és én igenis büszke vagyok rájuk. Naiv is vagyok. Mert megpróbálom hinni, hogy lesz, hogy van, aki nem fog bántani azért, mert megmutatom neki magam. Aki engem lát.

A világ, az én világom gyönyörű és én szeretek benne élni akkor is, ha néha rettentően fáj. Mondhatnám, hogy olyan vagyok, mint egy főnix, de fenét. A főnix csak egyszer éled újjá. Legyen inkább keljfeljancsi. Oké, néha kicsit fáziskésik a szisztem és egészen sokáig vagyok eldőlve, de azért még működőképes, és ez a lényeg. Mindig felkelek, mert hiszem, hogy érdemes őrizni, amit kaptam. :)

Egyébként holnap este érkezem. (és mekkora egy utópista hülye gondolat is jutott ennek kapcsán az eszembe, hogy el sem hiszem. Olyan nagyon boldog lennék tőle, ha. Igen. Az lennék, pedig tudom, hogy úgysem, mert ilyen kábé csak a mesékben meg a Pritti Vúmen típusú filmekben van. Fejlövést kérek most azonnal. Hisz mi más várna szeretett Árpádunk társaságán kívül. Ehhe, legalább ő ott lesz.)

Ma pedig olvasok még könyvet és holnap beszerzek is. :) És azt meséltem már, hogy majdnem egy hétig tökegyedül leszek a házikóban? Félelmetes lesz, de én hős vagyok..
Vagy azt, hogy a hülye sztafftravelemet visszadobták pár órán belül, ráadásul vasárnap? Ez bizony vért kíván..
Vagy azt, hogy akkut hörgőgyulladásom van, ami egyébként már jobb?
És azt, hogy azért botor módon várom a csodát, mert ez, mi lényegem?

Cica. Cica nagyon fog hiányozni.

Árnyék

Emlékszel arra a másfél hétre, amikor pörögtem, mint a búgócsiga? Miattad volt. Nem tudom, mit csináltál, de felébresztettél valamit, ami nagyonis én voltam. Kíváncsi kis felfedező. Élesebben éreztem mindent magam körül és nagyon nehéz volt ellenállni neki. Jólesően hagytam, hogy bizseregjen minden porcikám és daloljanak az izmaim, ahogy a szél táncolni hív. Boldog voltam, mert azt hittem, találtam valakit, aki ért.

Igen, meglátom, ahogy a virágok becsukódnak éjszakára. Meglátom a sötétben kószáló macskát úgy, ahogy az erdőben a vadat is kiszúrom. Látom az életet. És boldoggá tesznek dolgok, amik mellett mások elsétálnak. Az apró csodák és a létezés varázsa.

Hiányzol. És nem akarom, hogy elmenj, pedig tudom, hogy magamra hagysz majd. Nem hinném, hogy az a körömszakadtáig harcoló típus vagy, és talán nincs is miért. Szeretném, ha az, amit az álmod jelent, valóság lenne. Bárcsak.

Ma játszottam nyárfa-szöszmő hóesésben és kergettem szöszösnek álcázott pillét, csodáltam szendert. Szeretnék csak feküdni a fűben felhőket nézve, várni az esőre, ami gyengéden simogat és lemossa rólam a bánatot. És egyszer, csak egyszer, ha egy pillanatra is, látva lenni.

"Szeretni valakit az több, mint egy erős érzés: az döntés, ítélet és ígéret."
Erich Fromm

Elérted, hogy kötődjek hozzád, mert hagytam. És most nem tudom, mi legyen. Tanácstalan vagyok, mert nem akarlak magadra hagyni. Mégis, mit kellene tennem?

Estoria do gato e da Luna

Meghasadna a szívem, ha az, akit szeretek, magányos lenne mellettem. Szeretnélek megvigasztalni, megölelni és azt mondani, minden rendben lesz. De nem foglak. Nem akarok belemászni az életedbe, hisz nincs rám szükséged. Az angyal majd vigyáz rád. Miattam meg ne aggódj. Nekem sosem fáj semmi.

Azt hittem, te más vagy

A helyzet az, hogy a tegnap este után azon gondolkozom, ki is lehetsz te valójában, és hogy mi volt igaz mindabból, amit mutattál nekem. Mert nem tudom a választ. Azt hittem, érdekellek, vagy ha nem is, és a barátságomon kívül másra nem vágysz, legalább tartasz annyira, hogy az igazat mondd nekem. De ezek szerint nem érek neked még ennyit sem.
Nem, nincsen örök harag, igazából csak csalódást és ürességet érzek, mert én szerettem volna, hogy velem legyél. Az álmom, a világom végig az igazságot ordította, de én nem akartam látni.
Azt kérdezted egyszer, ki képes engem bántani.. És azt mondtad, valaki csúnyán elbánhatott velem egyszer. Talán csak én élem meg másképp, rosszul a dolgokat, de nem véletlenül vagyok olyan, amilyen. Soha többet senkinek nem fogom hagyni, hogy összetörje a világom és letépje a szárnyaim.
Ha van mondanivalód, meghallgatlak.

All Cried Out..

Kalandos

Fogalmazhatunk úgy is, hogy kalandos utam volt hazafelé. Délelőtt betoppant a tulaj néni, hogy hamarabb jött, gondolom, kíváncsi volt a fejünkre, mivelhogy, ha 25-én jön, senki nem lett volna otthon. Az idő rendkívül mókás volt, fél óra zápor, majd fél óra nap. Reggeltől egészen addig, míg felszálltam a gépre legalábbis mindenképp.

Már előre örültem, hogy milyen jó, majd veszek fincsi szendvicskét a reptéren, ahol szoktam, erre kiderült, hogy most pont nem abból a terminálból indul a gép. Na mondom, fasza. Mondjuk azzal meg szerencsém volt, hogy a gép nem volt teljesen tele, úgyhogy nem kellett szarakodni a check-innel, egyből beengedtek, sőtmitöbb, a bőröndöm is teljesen egyben maradt, ami akár isteni csodának is tekinthető.

15 perces késéssel indult a dolog, és a pofám leszakadt attól, hogyan is kell jó magyar mentalitással marha módra tolongani a kapu előtt. Ha egy negyed millit csúszol előre, a mögötted álló vénasszony is csúszik, csakhogy fenn tudja tartani a megfelelő távolságot ahhoz, hogy a nyakadba lihegjen. El kell mondjam, ez rendkívül jól emeli a vérnyomásom meg a hangulatom is.
Gépre fel. Egy kis másodpilótával az első sorban ültünk viájpí szeksönt kialakítva mindezzel. Amikor legjobban égett a fejem, az az volt, mikor a kapitány felnyomja a seatbelt jelet, ami azt jelenti, hogy mindenki ül a helyén, öv becsatol és kuss van. Gyakorlatilag ez úgy nézett ki, hogy a másodpilóta ekkor ki szeretett volna jönni a mosdóba, majd húsz percet várt arra, míg a sok gyökér kisorakozza magát. Addig velünk bandázott. Mikor ezt megunta, az egyes bemondta, hogy mindenki legyen kedves a helyére fáradni, ugyanis seatbelt sign is on, és nem biztonságos a kabinban mászkálni. Ezekmeg bazmeg bólogatnak és meg se mozdulnak. Úgy kellett őket visszarugdosni, mi meg csak pislogtunk, hogy wow. Persze mindezt már magam is tapasztaltam, de még mindig nehéz elhinni, hogy ilyen van.
Leszállásra viszont meginvitáltak a pilótafülkébe (majdnem pilótafülét írtam.. :D), ami tök jó volt.
A következő poén. Áll a gép szemben a terminállal, az ajtó kábé ötven méterre. A gép mellett két busz, alig fértünk bele, a manőver röpke tíz percet vett igénybe. Elindulás, rövid kis kerülő után sok kanyarral a busz a szemben lévő ajtó előtt megáll. Nem, még csak nem is egyenesen vitt oda, hanem körbe. Kérdem én, ilyen sok pénze van Ferihegy erportnak, hogy a semmiért fizeti a buszt, a sofőrt meg a benzint? Ha mindenki a saját lábán megy be, az feleennyi időt sem vett volna igénybe, arról nem is beszélve, hogy senki nem röhög eme elmés technikán..

Este pizzázás, meg shadowrun könyvben kis mélyedés, plusz magyar élelmiszerbolt felvásárlása következett. Reggel pedig jött anyum, akivel volt egy kis shopping, majd haza. Tegnap este óta itthon vagyok, melegem van és sokat cicázok. :) Majd még jövök.

Örülök, hogy eljöttél