Nos, tudom, hogy mostanában nem erőltettem meg magam túlságosan, de majd most. Jól, tényleg.

Cica még mindig nincs meg, és ezúton dokumentálnám abbéli szándékaimat, hogy szeretném egyesével eltörni az ujjait annak a faszkártyának, akinek ehhez az egészhez akár a leghalványabb köze is lehet.

Tovább. A kinti cicám köszöni szépen, él és virul, most már annyira jóban vagyunk, hogy amikor hazafelé tartok, ha hallótávolságon belül van és hívom, megjelenik, mire elérem az ajtót. Érvényes ez a szobám emeleti ablakára is, amin néha random, hívás nélkül is behalad, hogy aztán átlósan elterpeszkedjen az ágyamban a kis izgága feje, az.

Ezen kívül pár napja találkoztam hazajövet egy sünivel a mi uvarkánkon. Épp meg volt dermedve, hogy majd bisztos jól nem veszem észre, de megszívta, mert észrevettem jól, úgyhogy én is megdermed. Mikor realázálta, hogy nem rohanok oda izomból letépni a fejét, tovább folytatta a matatást. Ment fejjel előre a fűben, fújtatva, mint egy gőzmozdony, megállás nélkül. Amikor talált valamit, azt onnan lehetett tudni, hogy hangosan csámcsogott. Édi volt. Ezzel a kis műsorral eltöltöttem kábé húsz percet, mielőtt bementem volna.

Melóban azt hiszem, semmi különös, igyekszem a továbbiakban többet írni, és akkor majd ápdét leszek a funny sztorikkal. Áradozhatnék most például a kedvenc kis másodpilótám múltheti kis műsoráról, de inkább nem, mert majd ha lesz még miről, akkor később. Fingörz krosszd.

Plusz kezdem eldönteni, hogy akár pilóta is lehetnék, mert miért is ne. Persze ennek az útnak vannak kisebb, sőt főleg nagyobb rögei, de ha például a lóvé esetleg meglenne hozzá, akkor egészen elérhető lenne a dolog. Nem vagyok én ám akkora nagy inkompetens mafla, amekkorának néha látszom.