Tegnap

Kb hajnal négyig fent voltam, ahogy ma is.. Felborult az alvásritmusom. Valamitől. Délelőtt nem történt semmi különös, ültünk a konyhában, kajáltunk, aztán Eszter felhívott, hogy átjön.
Délután kint napoztunk! a kertben, miközben Petőfi rádiót hallgattunk. Hát nem gyönyörű? Tiszta nyaralás.

Aztán, amikor a nap eltűnt, bejöttünk filmezni. Sikerült megnézni az Igazából szerelmet, ami még így is tetszett, hogy valahogy épp nem vagyok hangulatban hozzá.. Majd az Aladdin következett, amin majdnem sírtam, mert egyrészt nagyon mókás, másrészt meg imádom és ilyenkor újra gyerek vagyok. Sok érzést előhoz. :)

Ma meg dógozás van. Lehet, lassan készülnöm kéne? :P

The last unicorn

''And it seems like all is dying and would leave the world to mourn
In the distance hear the laughter of the last unicorn...''

Jaésmégegykétdolog, ami eszembe jutott

Az egyik, hogy a legyek nem csak a légyirtót nem szeretik, de a hajlakkot sem. Nemröhög.

A másik pedig az, hogy az is eszembe jutott, hogy. Folytattam most egy beszélgetést az egyik ismerősömmel, és valahogy megint a vadászösztön.. Hogy ugye kapcsolata van, nem csalná meg, meg semmi, de azért hülyít másokat, mert a tudat, hogy megtehetné, kell.
Nabazmeg. Én, mint ilyen szar alak, ezt sem tartom korrektnek. Nem azt mondom, hogy csukva kell lenni a szemnek, de nyilván vannak fokozatok.. És ha arra is gondolsz, akit hülyítesz, mert lássuk csak be, nyilván ő is ember és mint ilyen, lehetnek neki érzései.
Leszbikus leszek, jó? Vénlány, sok macskával. Az. Tényleg.

Tényleg annyira utópista dolog vágyni valakire, aki megbecsül és szeret olyannak, amilyen vagyok? Aki őszinte velem és meg meri osztani saját magát? Hát miért kell ezért engem mindig kinevetni? Legalább azt hagyjátok meg, hogy álmodjak róla, ha már nem lehetséges, ha tényleg nem létezik ilyen.

Különbenmeg

El is felejtettem mondani, hogy. Tegnap volt EPOS-unk, ami egy szerkentyű, olyan kicsit, mint egy palmtop, az elején beleszámolod az árut, és aztán ütögeted befelé, mit adtál el. Okos lenne, csak még mindig nem műkszik tökéletesen. Egyébként ki lehetett bírni, az egyesem nagyon örült neki, úgyhogy mi is örültünk. Eddig még mindenkit csak panaszkodni hallottam, mi meg olyan királyok voltunk, hogy 340€-val több volt a végén. :D Jó, oké, nyilván a készülékekben volt a hiba, amik fel is lettek szállítva az ájtíseknek megcsinálásra. :)

És este, itt kockultam, függősködtem a gép előtt perverz mód még mindig egyenruhában, amikor az otthonról épp hazaérkező lakótársammal betoppant az egyik volt csoporttársam, akit imádok. Nyííííííí. Tök jó volt. NAgyon örültem neki, jó volt látni, meg végre tudni valamit róla. :) Elmesélte a bonyolult huzalokban kunkorodó szerelmi életét, majd megállapította, az ő korában lassan már szülni kéne.. :D Nekem nincs ilyen problémám, a szüléshez még a legeslegalapvetőbb dolog is hiányzik az életemből. Épp azért, csak hogy visszautaljak, mert akkora ordas nagy kurva vagyok. Tudjátok.

Csak mert elememben vagyok

Úgy döntöttem, visszateszem a törölt kommentet, ami a "Most értem haza" című posztom alatt hevert.. Ugyanis nekem nincs mit szégyellnem azon, hogy mellényúlt valaki az okoskodásával, és azzal, hogy beszűkült fasz módjára mit olvas ki a blogomból. Olvass végig, picim és te is rájössz.

"Minden nő kurva.
Ebből kell kiindulni. Ezt e tézist az is bizonyítja, hogy te is egy foglalt pasira akarod/akartad kivetni a hálód.
Ne tedd. Fájni fog.
Alapjában véve a férfiak nagyon is hűségesek, csak mindenhol akad egy "Éva", aki felkínálja a tiltott gyümölcsöt. Gondolom, hallottál már a férfiak vadászösztönéről. Minden férfi elcsábítható, ez igaz. NA ÉS? És megéri? Te tükörbe tudsz nézni, azután? Fura, hogy ez a címe a blogodnak is...tarts akkor magad elé tükröt. "

A sztori pedig: megismertem, megkedveltem, nem kicsit, ő pedig, naiv, becsapott, elcsábított, agyatlan szerencsétlen áldozat módjára elfelejtette közölni, hogy kapcsolata van. Azt hiszem, aki korrekt és barátkozni akar, az mindezt minden hezitálás nélkül a szemedbe mondja.
És nem kell itt faszkaró (bocs) módjára mindenféle ösztönre hivatkozni, ha intelligens ember vagy, tudod kontrollálni az ösztöneidet. Mert bármit mondasz, én tudom, hogy én tudom. És nekem ennyi elég ahhoz, hogy valakitől, akit nem gondolok kicsit sem hülyének, ugyanezt elvárjam. Úgyhogy, lehet magadat, meg mindenki mást sajnálni, nincs igazad, kedves nagyeszű kommentelő barátom.

Az elszedés nem a műfajom. Valakit azért kell elhagyni, mert nem akarsz vele lenni, mert nem szereted és mert nem akarod ezzel becsapni. És igen, akkor is elhagyom, ha magamra maradok, mert nem akarok hazudni. Másvalakivel pedig azért kell lenni, mert vele akarsz lenni. Nem pedig elhagyni valakit valakiért.
Nem vagyok szent, estem már hibákba, de tanultam belőlük. Nem fogok semmilyen kapcsolatot hazugságra építeni és hazugságban tartani. És ezért tudok a tükörbe nézni, ezért járok szopni a málnásba. Maci.
Mert túl idealista vagyok. És mert naivan hiszek az őszinteség tisztaságában. Mert szeretem és hiszek a mesékben. Én vagyok a kurva? Így ismertek?

Tényleg én voltam a hülye. Én reagáltam túl. Hivatalosan is elnézést kérek a vergődésért. Nem fordul elő többet.
És igen, bármikor a tükörbe tudok nézni. Lehet, épp itt basztam el.

Frozen tear

Szeretőm vagy
Engem a világ így szeret
Várod azt, hogy megérintselek
Mert remegni vágysz
És ellent mondani
De a tested szerelmet készül vallani

Azt akarod, hogy figyeljek terád
Magányom ködét így fúrja át
Pillantásod: az a pillanat
Amikor észrevetted,
Hogy megálmodtalak

Szerelmem vagy
Neked én adok nevet
És az a varázslat köröttünk lebeg
Bánatot, sebet, mindent levedlek
Ha megölsz is érte
Én akkor is szeretlek

A kimondhatatlantól való félelem
Az egyetlen szövetségesem
Ha bűnös ajkamon te vagy a zsoltár
Tisztább leszel, mint valaha voltál

Csak keresed magad
Hogy mire vagy jó?
Csak kérdezed magad
Hogy mire vagy jó?
Ha a szíved cserben hagy
Mire vagy jó?
Ha a dühöd elragad
Mire vagy jó?

Tanítvány vagy
És én növekszem veled
Emlék vagy, aki semmit nem feled
Visszalépned többé nem lehet
Én megmenekültem
Ha megmenthettelek

Készen, ébren, száz éve talpon
Tudom már, hogy többé sohasem alszom
Pihenek majd késõbb az égben
Ha a szárnyamat már fáradtra téptem

Csak keresed magad
Hogy mire vagy jó?
Csak kérdezed magad
Hogy mire vagy jó?
Ha a szíved cserben hagy
Mire vagy jó?
Ha a dühöd elragad
Mire vagy jó?

Angyal

Nagyvárosi angyal
Újra téged küldött az Ég
Bár fárad a szárnyad
Tudod, hogy nem pihenhetsz még
Pusztítsd a káoszt
Ez a szerep, amit rádoszt
Minden küldetés és bevetés

Veled az anyagot hívja a szellem
Veled a gazembert hívja a jellem
Veled az igaz hívja a hazugot
Veled a csalót hívja a becsapott
Te vagy a hírnök és te vagy a hír
Az egyetlen, aki ennyit bír
(Egyszerre hírnök és hír)

De benned minden összetörhet
Ha egyszer durvábban érsz földet
A sorsodról a véletlen is dönthet
Az égre itt a mélység válaszol

Nagyvárosi angyal
A posztod soha el ne hagyd
Te a magánynak és a fénynek
Katonája vagy
A munkádat végzed
És a munkád végez veled
De jössz majd újra meg újra
Ne feledd
(Jössz majd újra meg újra, ne feledd)

De benned minden összetörhet
Ha egyszer durvábban érsz földet
A sorsodról a véletlen is dönthet
Az égre itt a mélység válaszo

Most értem haza..

A napom nem volt rossz, bár ismét érdekesen indult. Nem voltam túl jól, de a gépen azért megjött az étvágyam. :) És most is falatozni fogok, asszem. Mostanában egész jól meg tudtam szerkeszteni a hajam, de ma annyira elhagytam magam, hogy nem csináltam vele semmit. Kicsit szétcsusszantam, bocs.
Hármas voltam, a kettesem ma volt másodszor kettes, úgyhogy kicsit stresszes volt szegénykém, igyekeztem segíteni neki ahol tudtam. Találkoztam kedvenc retardált arcommal is, ő épp végzett. :)

Téged pedig vártalak, de nem voltál sehol és még csak válaszra sem méltattál. Hiányzik az, akiről hittem, hogy te vagy. Igazán.

Ultimate killer

Úgy ébredtem fél nyolc körül, mint akit fejbevágtak, úgyhogy vissza is szenderedtem nagy nehezen. Majd újabb ébredés és szenderedés következett. Kikászálódtam az ágyból és elszáguldoztam a bankba. Élménydús kirándulás volt, eredménye, hogy a múlt havi fizum végre, három, kötőjel öt napon belül a számlámon is lesz.

Ma sem sikerült túl sokat ennem, mert bár a fejem nem fájt, hányingerem volt és szédültem is időnként. Nem, perverzek, kizárt, hogy terhes legyek, bármily mókás is lenne a dolog, szóval nemtom, miért van. Remélem, elmúlik majd.

Az, hogy még gyáván menekülsz is, nekem csak azt jelenti, azon túl, amit már tudok, csinálhattál valami igen nagy görénységet grátisz. Tudod, lehet, csirke vagyok, de azért, amit csinálok, megtanultam vállalni a felelősséget ahelyett, hogy bújkálnék. Mi az, amiért nem mernél a szemembe nézni?
És néha, mint például most is, legszívesebben elmenekülnék, de ellenállok a kísértésnek és maradni fogok. Soha többet nem futamodok meg semmi elől. Pedig most megtenném. Elmenekülnék vissza sem nézve, mert megrémít. Én pedig legyőzöm.
Anyám azt mondta, álomvilágban élek, és égő, hogy ennyi idősen pölö azokat a könyveket olvasom, amiket. Ez van srácok.

Téged pedig, nos, nem foglak kioktatni, nyilván tudod, mit miért csinálsz..
És rá kell, hogy tromfoljak az eddigiekre. Nem, nem azért, mert bántani akarlak, azért, mert okot adtál rá, összeesküvés-elméletekben pedig elég jó vagyok.. Mi van akkor, ha most is csak azt mondod, ami kényelmes. Mi van, ha közben jót nevetgélsz rajtam, miközben nem csak belőlem csinálsz hülyét? Mi van, ha.. Bele se merek gondolni..

Meg

Délelőtt elindultam kedves őseimmel a nagy faluba, hogy még mielőtt eljövök, elintézzünk ezt-azt. Ami végül nem történt meg, csupán egy felületes nézelődés, aminek a vége meglepő módon nem lett shoppingolás.

Kaptam köbö három napja egy bőröndöt, ami szép is volt, jó is volt, tetszett is nagyon, de végül visszakerült a feladóhoz, mert túl nehéz. Helyébe ironikus módon az a táska lépett, amit még Londonban vettem kemény hét fontért, hogy az utolsó kacatjaimat is elhozzam benne. Tényleg a legegyszerűbb a legjobb. Otthon maradt ugyan egy zacskó háztartási keksz, három, azaz két és háromnegyed társa azonban itt figyel. Továbbá maradt egy csomó sajt, amit, mint később eszembe ötlött, hozhattam volna. És asszem, ennyi. Minden más sikeresen megérkezett.

A reptéren ugyan volt egy kis logisztika, sumákolás meg sunnyogás részemről a súlyokkal, mert a könyveket nem akartam otthagyni. És siker. :D Magamévá tettem Stephanie Meyer Fullmoonját, Nemtommégki A hollókirály-át és örök kedvencemet, Peter S. Beagle Az utolsó egyszarvú-ját. Mindezen kívül hoztam még egy Christopher Moore-t is. Hát nem csodálatos?

Volt csoporttársammal repültem, plusz egy magyar egyessel, meg még eggyel, aki visszafelé jött és állítólag felszivárogtak rajtunk kívül még egy páran szeretett cégünktől. :P Az út nagyon jól telt, leszámítva az utolsó egy órát, amikoris annyira felerősödött a fejfájásom, hogy a hányinger kerülgetett. A róka végül majdnem győzelmet aratott pont, mikor kinyitották az ajtót, de szerencsére azért mégsem.

Fura volt megérkezni, de azért nem olyan rossz. Most még vágyom haza, és rettentően hiányoznak a fírgecskék, főleg az éééén szisszám. A könyvek majd vigasztalnak.

Holnap délelőtt pedig el kellene mennem a bankba, hogy másodszor is megharcoljak a pénzemért, kívánjatok sok sikert hozzá. A délutánom pedig, amit nem is túl rég még annyira vártam, nos az azt hiszem, lefújva.. Úgyhogy olvasni fogok terveim szerint Moore-t. :)

Közben pedig kicsit még motoszkál a fejemben, vajon ilyen könnyen feladtad-e. Nem tehetek róla.

Most pedig megyek kószálni erdők, hegyek, tavak, mezők zöldek, s vadak közé Mike Oldfield-del. Jóéjt.

Mesekönyv

Hiszek a mesékben. A csodákban, a varázslatban. Az életben és a szerelemben is hiszek. És hálás vagyok érte. Hiszek benne, hogy valaki vigyáz rám és abban is, hogy ha úgy élek, ahogy élnem kell, akkor egyszer én is találok valakit. Aki érti mindezt.

Volt, hogy ezen a hiten kívül semmim sem maradt. És túléltem. Lehet, csak felfújom az egészet, de ezek nagy dolgok, és én igenis büszke vagyok rájuk. Naiv is vagyok. Mert megpróbálom hinni, hogy lesz, hogy van, aki nem fog bántani azért, mert megmutatom neki magam. Aki engem lát.

A világ, az én világom gyönyörű és én szeretek benne élni akkor is, ha néha rettentően fáj. Mondhatnám, hogy olyan vagyok, mint egy főnix, de fenét. A főnix csak egyszer éled újjá. Legyen inkább keljfeljancsi. Oké, néha kicsit fáziskésik a szisztem és egészen sokáig vagyok eldőlve, de azért még működőképes, és ez a lényeg. Mindig felkelek, mert hiszem, hogy érdemes őrizni, amit kaptam. :)

Egyébként holnap este érkezem. (és mekkora egy utópista hülye gondolat is jutott ennek kapcsán az eszembe, hogy el sem hiszem. Olyan nagyon boldog lennék tőle, ha. Igen. Az lennék, pedig tudom, hogy úgysem, mert ilyen kábé csak a mesékben meg a Pritti Vúmen típusú filmekben van. Fejlövést kérek most azonnal. Hisz mi más várna szeretett Árpádunk társaságán kívül. Ehhe, legalább ő ott lesz.)

Ma pedig olvasok még könyvet és holnap beszerzek is. :) És azt meséltem már, hogy majdnem egy hétig tökegyedül leszek a házikóban? Félelmetes lesz, de én hős vagyok..
Vagy azt, hogy a hülye sztafftravelemet visszadobták pár órán belül, ráadásul vasárnap? Ez bizony vért kíván..
Vagy azt, hogy akkut hörgőgyulladásom van, ami egyébként már jobb?
És azt, hogy azért botor módon várom a csodát, mert ez, mi lényegem?

Cica. Cica nagyon fog hiányozni.

Árnyék

Emlékszel arra a másfél hétre, amikor pörögtem, mint a búgócsiga? Miattad volt. Nem tudom, mit csináltál, de felébresztettél valamit, ami nagyonis én voltam. Kíváncsi kis felfedező. Élesebben éreztem mindent magam körül és nagyon nehéz volt ellenállni neki. Jólesően hagytam, hogy bizseregjen minden porcikám és daloljanak az izmaim, ahogy a szél táncolni hív. Boldog voltam, mert azt hittem, találtam valakit, aki ért.

Igen, meglátom, ahogy a virágok becsukódnak éjszakára. Meglátom a sötétben kószáló macskát úgy, ahogy az erdőben a vadat is kiszúrom. Látom az életet. És boldoggá tesznek dolgok, amik mellett mások elsétálnak. Az apró csodák és a létezés varázsa.

Hiányzol. És nem akarom, hogy elmenj, pedig tudom, hogy magamra hagysz majd. Nem hinném, hogy az a körömszakadtáig harcoló típus vagy, és talán nincs is miért. Szeretném, ha az, amit az álmod jelent, valóság lenne. Bárcsak.

Ma játszottam nyárfa-szöszmő hóesésben és kergettem szöszösnek álcázott pillét, csodáltam szendert. Szeretnék csak feküdni a fűben felhőket nézve, várni az esőre, ami gyengéden simogat és lemossa rólam a bánatot. És egyszer, csak egyszer, ha egy pillanatra is, látva lenni.

"Szeretni valakit az több, mint egy erős érzés: az döntés, ítélet és ígéret."
Erich Fromm

Elérted, hogy kötődjek hozzád, mert hagytam. És most nem tudom, mi legyen. Tanácstalan vagyok, mert nem akarlak magadra hagyni. Mégis, mit kellene tennem?

Estoria do gato e da Luna

Meghasadna a szívem, ha az, akit szeretek, magányos lenne mellettem. Szeretnélek megvigasztalni, megölelni és azt mondani, minden rendben lesz. De nem foglak. Nem akarok belemászni az életedbe, hisz nincs rám szükséged. Az angyal majd vigyáz rád. Miattam meg ne aggódj. Nekem sosem fáj semmi.

Azt hittem, te más vagy

A helyzet az, hogy a tegnap este után azon gondolkozom, ki is lehetsz te valójában, és hogy mi volt igaz mindabból, amit mutattál nekem. Mert nem tudom a választ. Azt hittem, érdekellek, vagy ha nem is, és a barátságomon kívül másra nem vágysz, legalább tartasz annyira, hogy az igazat mondd nekem. De ezek szerint nem érek neked még ennyit sem.
Nem, nincsen örök harag, igazából csak csalódást és ürességet érzek, mert én szerettem volna, hogy velem legyél. Az álmom, a világom végig az igazságot ordította, de én nem akartam látni.
Azt kérdezted egyszer, ki képes engem bántani.. És azt mondtad, valaki csúnyán elbánhatott velem egyszer. Talán csak én élem meg másképp, rosszul a dolgokat, de nem véletlenül vagyok olyan, amilyen. Soha többet senkinek nem fogom hagyni, hogy összetörje a világom és letépje a szárnyaim.
Ha van mondanivalód, meghallgatlak.

All Cried Out..

Kalandos

Fogalmazhatunk úgy is, hogy kalandos utam volt hazafelé. Délelőtt betoppant a tulaj néni, hogy hamarabb jött, gondolom, kíváncsi volt a fejünkre, mivelhogy, ha 25-én jön, senki nem lett volna otthon. Az idő rendkívül mókás volt, fél óra zápor, majd fél óra nap. Reggeltől egészen addig, míg felszálltam a gépre legalábbis mindenképp.

Már előre örültem, hogy milyen jó, majd veszek fincsi szendvicskét a reptéren, ahol szoktam, erre kiderült, hogy most pont nem abból a terminálból indul a gép. Na mondom, fasza. Mondjuk azzal meg szerencsém volt, hogy a gép nem volt teljesen tele, úgyhogy nem kellett szarakodni a check-innel, egyből beengedtek, sőtmitöbb, a bőröndöm is teljesen egyben maradt, ami akár isteni csodának is tekinthető.

15 perces késéssel indult a dolog, és a pofám leszakadt attól, hogyan is kell jó magyar mentalitással marha módra tolongani a kapu előtt. Ha egy negyed millit csúszol előre, a mögötted álló vénasszony is csúszik, csakhogy fenn tudja tartani a megfelelő távolságot ahhoz, hogy a nyakadba lihegjen. El kell mondjam, ez rendkívül jól emeli a vérnyomásom meg a hangulatom is.
Gépre fel. Egy kis másodpilótával az első sorban ültünk viájpí szeksönt kialakítva mindezzel. Amikor legjobban égett a fejem, az az volt, mikor a kapitány felnyomja a seatbelt jelet, ami azt jelenti, hogy mindenki ül a helyén, öv becsatol és kuss van. Gyakorlatilag ez úgy nézett ki, hogy a másodpilóta ekkor ki szeretett volna jönni a mosdóba, majd húsz percet várt arra, míg a sok gyökér kisorakozza magát. Addig velünk bandázott. Mikor ezt megunta, az egyes bemondta, hogy mindenki legyen kedves a helyére fáradni, ugyanis seatbelt sign is on, és nem biztonságos a kabinban mászkálni. Ezekmeg bazmeg bólogatnak és meg se mozdulnak. Úgy kellett őket visszarugdosni, mi meg csak pislogtunk, hogy wow. Persze mindezt már magam is tapasztaltam, de még mindig nehéz elhinni, hogy ilyen van.
Leszállásra viszont meginvitáltak a pilótafülkébe (majdnem pilótafülét írtam.. :D), ami tök jó volt.
A következő poén. Áll a gép szemben a terminállal, az ajtó kábé ötven méterre. A gép mellett két busz, alig fértünk bele, a manőver röpke tíz percet vett igénybe. Elindulás, rövid kis kerülő után sok kanyarral a busz a szemben lévő ajtó előtt megáll. Nem, még csak nem is egyenesen vitt oda, hanem körbe. Kérdem én, ilyen sok pénze van Ferihegy erportnak, hogy a semmiért fizeti a buszt, a sofőrt meg a benzint? Ha mindenki a saját lábán megy be, az feleennyi időt sem vett volna igénybe, arról nem is beszélve, hogy senki nem röhög eme elmés technikán..

Este pizzázás, meg shadowrun könyvben kis mélyedés, plusz magyar élelmiszerbolt felvásárlása következett. Reggel pedig jött anyum, akivel volt egy kis shopping, majd haza. Tegnap este óta itthon vagyok, melegem van és sokat cicázok. :) Majd még jövök.

Örülök, hogy eljöttél

Ehhe. Jó régen írtam már, pedig biztos lett volna mit, csak azóta már meg nem. Vasárnap van, ami azt jelenti, hogy mindjárt hétfő, amikoris egyrészt ünnep, bár ezt nemtom, ki tudja még rajtam kívül :D, másrészt meg megyek haza, úgyhogy duplán ünnep. :) Jó itt, elvagyok meg minden, de most, hogy tudtam, hogy megyek, kissé gyorsabban fogyott az amúgyis legendátlan türelmem. Jobb ez így mindenkinek, na. Majd ha visszajövök, bisztos megy újúlt erővel a mosolyogás, addig meg örüljön a nép, hogy nem én felvigyázom őket, így is kijutott az emeletes vadmarhákból a hétre.

Történt ugyanis, hogy épp Pestre repültünk, amikor egy seggarc öt perccel felszállás után rágyújtott a mosdóban. A rendőrséget ugyan ráhívták, de puhán lapos magyar szervünk letudta annyival, hogy amíg az gép ajtaja ki nem nyílik, addig ír terület, és hogy a kapitány ha feljelentést kíván tenni, tegye meg otthon. Na, lófasz. Pedig egyeském mondta is, hogy pölö lengyelországban jönnek fel a kommandós rákok, aztán úgy kapják ki az ülésből, hogy lába nem éri a földet.
Volt egy másik díszpéldány, az üzemanyag tankolása közben gyújtott rá a gép mellett, majd átrohant a szárny alatt. Komolyan, legalább a hajtómű ledarálhatta volna..

Tegnap igazából semmi eksztra, lakótárssal repültem, négyes volt, ezt az opciót hagytam neki. :D
Egészen eseménytelen utak, ketteskével elkacarásztunk hátul. :)

Ma meg még nem sikerült kimásznom az ágyból, pedig magamnál vagyok már egy ideje, és el is terveztem, hogy csinálok paaasztáát. Ami azt jelenti, hogy hősiesen a boltig is elkoccanok. Majd.

Kíváncsi vagyok, otthon milyen idő van, meg nem igazán tudom, mit vigyek, és úúúúúgy várom már, hogy nagyon. :) :) :)

Tényleg nem küldenélek el. Ha bántanál, ha bántani fogsz, csak becsukom a szemem, hogy ne létezz, hogy ne bánthass többé.

Bárcsak

Álom-búcsú

Tegnap azt álmodtam, szerelmes vagyok. És szeretnek. Ilyenkor valahogy nem kedves az ébredés, és az álom érzés-pamacsai egész nap elkísérnek, nyomot hagynak a hangulatomon. Sóvárgás.

Most én is elmondom a frankót, biztonságban érezve magam, úgysem olvasol. Majd fogsz. Egyszer talán. Tudod, azt hittem, ez valami. Amikor először beszéltünk, nem értékeltelek téged, mint férfi, meg sem vizsgáltalak különösebben. Csak barátkoztam. Spontán volt.

Aztán beszélgetni kezdtünk és lassacskán kiderült, hasonlóan gondolkodunk és nem túl idegenek a dolgaink. Sikerült elnyerned a bizalmamat, sőt, még azt is, hogy ragaszkodjak hozzád. Nevetségesen könnyen. Amire azt is mondhatnám, hogy az én hibám, de nem az. Egyszerűen csak így történt. Bármi is volt ezelőtt, nem maradhatunk mindig bezárva, néha csak le kell lépni a peremről és nem félni a zuhanás szabadságától.

Igazából azt hiszem, nem vagy kíváncsi rám. Szívesen beszélgetsz talán velem, és amit mondasz,
azt sugallja, de igen, az vagy. De azon kívül, amikor összefutunk crewroomban, vagy itt beszélünk, nem keresed a társaságom, ha véletlenül smst írok neked, elfelejtesz válaszolni. Ebből bizony értenem kéne, de bolond vagyok és nem értek.
Egyszer azt is mondtad, nem vagy egy kezdeményező típus. Nos, én sem, el is mondtam, miért. De még ha az is lennék, nem valaki olyannal szemben, akinek a kapcsolati státusza egy akkora rohadt nagy kérdőjel, mint valami nagyonnagy. Valami.

Egyszer böngésztem és megtaláltam őt is. Nem esett jól és próbáltam arra gondolni, rosszul látok. De azt hiszem, nem így van. Nagyon is jól látok, nagyon is létezik, nagyon is veled létezik és láthatóan odavan érted. Hát mi vagyok én ehhez képest?

Bár mondhatnám, hogy hevesen gyűlöllek emiatt, de nem így van. Csak szomorú vagyok és nem értelek. Nem értem, miért nem beszélsz róla, miért nem mondod el. És miért mondod, hogy bizony rosszul haladsz azzal, hogy találj magad mellé valakit, akit szerethetsz. Persze mindehhez semmi közöm.
Hiányozni fogsz. Talán megtalálsz majd, ha méltónak érzel arra, hogy az igazi életedről is mesélj nekem.

Értedeztbazmeg?

Jobb a világnak, ha nem próbálom most meg szavakba önteni a hangulatom milyenségét.

Elmondom, mi van. Úgy volt, hogy megyünk ma Howth-ba a tengerhez, milyen jó lesz. Viszont. Tegnap találtunk egy házat, nagyon jó áron. Jan, Zsuzsa meg én voltunk tervben reá. Megpróbáltuk felhívni a faszit, aki hirdeti, semmi. Erre ma látom, hogy a ház elkelt. Oké. Találtam egy másikat, nagyon szép, nagyon jó, meg nagyon minden. Viszont, csak hatkor lehet megnézni, tenger kilőve.

Felhívtam Zsuzsát, jön-e megnézni. Erre: hát, ő igazából nem is tudja, nem biztos, hogy ő Swordsban szeretne lakni... Úgyhogy, most az van, hogy Zsuzsa és Eszter el tengerhez, Jan a belvárosban, és én, aki mindenkinek jót akarok pedig itthon rohadok, majd hatkor megyek megnézni a házat, tudva, hogy Zsuzsa a végén úgysem jön, ergo szar értelme sincs......
Szép napot nektek is.

Ápdét: se tenger, se lakás.

Ápdét ápdét: elmentünk végül a tengerhez, lakásnézés storno. Odafelé úton szomorú voltam, mert rajtad gondolkodtam.. Aztán végül nagyon jól éreztük magunkat. Felmentünk a hegyre, ahol sárga szagú virágok nőnek és rengeteg madár van, meg tenger. És még fókákat is láttunk. Hazafelé Dublinban kaptunk egy szolíd csokimérgezést. Azt hiszem, jól fogok ma aludni. Hiányzol, de majd ez is elmúlik. Minden elmúlik..

Boldog születésnapot!

Botox

Írnom kellene már régen, csak lusta vagyok, minta dög.

Például arról, hogy elhagytam a krúbegem kerekét, menet közben. Oké, számítottam már reá, hogy megadja magát, de nem tudtam, mikor jön el a pillanat. Kedden hajnalban jött.. Mentem éppen, és egyszercsak eldobta a kerekét. Ketten jöttek mögöttem, de nem mertek röhögni. :D Aztán azóta kunyeráltam magamnak egy másikat. Igaz, second hand, de sebaj, sokkal jobb állapotban van, mint az első. :)

Aztán arról, hogy tegnap egy buzi faszfej utas halottnak, de legalábbis eszméletlennek tettette magát.. Már mindenki leszállt a gépről, ez a fasz meg nem mozdult. Kurvára nem volt vicces, remélem, egyszer tényleg nagyon szüksége lesz segítségre, de mindenki leszarja majd.

Vagy arról, hogy az egyik kettesem, Joao annyira édibédi volt, hogy rámlocsolt egy liter vizet, aminek eredményeképp kialakult némi vizespóló verseny fíling a gép hátsó fertályában, aminek egyetlen résztvevője lehettem.. Inget kellett cserélnem.

És hogy tegnap reggel itthon felejtettem az ajándékodat. Elindultunk Hose Armandóval a buszhoz. Várunk, várunk, erre megkérdezi. Ma nem szombat van? Óóóóómondom, de. És akkor jön busz? Nem.. Még jó, hogy Árpi épp akkor száguldott el arra, úgyhogy felhívtuk jól, és felvett minket. Erre mondom, otthon hagytam valamit. És hatalmas mentális erőmmel elértem, hogy hazahozzon érte, anélkül, hogy külön megkérném rá. Aranyos volt tőle. :)
A kettesem különben katasztrófa volt, bár szegénykém csak másodszor volt kettes. A nap folyamán terméket gyártottunk, ugyanis volt, amiből a barcountban kezdetben 12, záráskor pedig 21 darab szerepelt. Tiszta haszon a cégnek. :D

Ma pedig, elmentünk szobákat nézni, az egyik tetszene, a lakás gyönyörű, de sajnos a szoba túl pici. A tulaj egy tűűűűűzoltóóóó csávó. Nyamm bizony, fel is ajánlottam Eszternek. Jómagam nem vagyok érdekelt.. Viszont, nagyon szép idő volt, sétáltunk rengeteget, elmentem lovacskázni is. A lovak meg épp fel voltak szívódva a bokorban.. Úgyhogy majd legközelebb. :) Voltunk Eszternél is este, kártyáztunk, szarrá aláztam mindenkit. Pedig részemről inkább a szerelmet választanám. Végrevalahára.

Ja, és juteszembe. Van egy pókom, Fred. Mérete a fejemével vetekszik, bár leginkább csak a lábai hatalmasak, kábé 5-7szer olyan hosszúak, mint a kis fejtor teste. Ma épp az ágyam mögött kalandozott, meg körülnézett az éjjeli szekrényemen, aztán valamiért megsértődhetett, mert bekommandózott az ágy alá. Fel is húztam a lábam, nehogy mérgében bokán harapjon. :D

Ez megy ma a fejemben

Ismét szar a hangulatom. Olyan nemistudom. Semmilyen. Leginkább levegőt venni sincs kedvem és dél volt, mire kimásztam az ágyból. Pedig már kilenckor felébredtem. Takarítottam, mert rajtam kívül itt azt sem csinálja meg senki., úgy néz ki. Szívesen filmeznék, de nincs filmem, kedvet kaptam pölö a Magyar vándorhoz. A könyvem meg elfogyott, két hétig duzzogva vegetálok majd. Vagy nézek valami inglisül.
Pár napja még normálisan enni is lusta vagyok, mert nem kívánok semmit. Tudom, nem túl vonzó, ha valaki elhagyja magát, de nincs mit tenni. Vannak ilyen napok. Elmegyek sétálni. Holnap meg talán lovacskázni.

Tükör

Tegnap dógozás volt. Megint sikerült elbasznom az időt, úgyhogy rohantam a buszhoz. Erre nem jön. Egy sem. Mindegy, mindegy, legalább a buszmegálló csendes rejtekében gyorsan kipingáltam a körmöm, ami után jött egy nem pont megfelelő busz.. Arra felszálltam, találkoztam újoncékkal (utánunk jöttek 2 vagy 3 héttel), ők is a megfelelő buszt várták. Késésben éreztem magam, erre szépen beálltunk a péntek déli!! dugóba. Miért alakul ez ki kérem? Mert az írek nem tudnak vezetni. Rettentőmód nem. Node, szerencsésen futva, csatakosan, mint egy harci ló, beértem, útközben csak azon imádkozva, hogy hármas legyek, mert ne négyes. Csak most ne. És télleg nem. Imáim meghallgatásra találtak, ráadásul megint egész pihent kis csapat jött össze. Egyes: Fabio, olasz, paranoid. Kettes: Krysztof, lengyel, retardált. Hármas: jómagam, asszem, nem írok jelzőket. Négyes: Sarah, holland, április hetedikén kezdett, de már fel is mondott. Oka: van valami lakásuk Madridban a pasijával, satöbbi. Oké.
Tegnap megesett a héten a második missed approachom, kezdek hozzászokni. :D Az első kedden volt, mégpedig azért, mert valaki leszállt előttünk és elhagyott valami a kifutópályán. Király. A tegnapi oka az volt, hogy túl magasan voltunk, túl gyorsan mentünk és a pilóták úgy döntöttek, ne fogyjon el inkább alólunk az út.. Úgyhogy nem.
Retardált barátommal remekül elszórakoztunk egyébként, és még az utasok is bírtak minket. :) Aztán a nap végére csúnyán összekoszoltuk egymást, mint a rossz kölykök. :D Cukorral meg vízzel. De, nem én kezdtem.
Fabio különben egész úton azon parázott, hogy a másodpilótánk most jött haza Mexikóból.. Úgyhogy Fabio fijam már húsz perc elteltével produkált orrfolyástól kezdve mindent. :D

Mapedig. Igazából semmi különös. Bementem a belvárosba, beszereztem némi ajit, meg egy sárkányos tükröt magamnak, és kinéztem egy táskát, amit lehet. Meglátjuk. :) Most pedig olvasni fogok.