Where's silence, there's peace, where's peace, there's freedom, with freedom comes silence.

2009. május 24., vasárnap

Árnyék

Emlékszel arra a másfél hétre, amikor pörögtem, mint a búgócsiga? Miattad volt. Nem tudom, mit csináltál, de felébresztettél valamit, ami nagyonis én voltam. Kíváncsi kis felfedező. Élesebben éreztem mindent magam körül és nagyon nehéz volt ellenállni neki. Jólesően hagytam, hogy bizseregjen minden porcikám és daloljanak az izmaim, ahogy a szél táncolni hív. Boldog voltam, mert azt hittem, találtam valakit, aki ért.

Igen, meglátom, ahogy a virágok becsukódnak éjszakára. Meglátom a sötétben kószáló macskát úgy, ahogy az erdőben a vadat is kiszúrom. Látom az életet. És boldoggá tesznek dolgok, amik mellett mások elsétálnak. Az apró csodák és a létezés varázsa.

Hiányzol. És nem akarom, hogy elmenj, pedig tudom, hogy magamra hagysz majd. Nem hinném, hogy az a körömszakadtáig harcoló típus vagy, és talán nincs is miért. Szeretném, ha az, amit az álmod jelent, valóság lenne. Bárcsak.

Ma játszottam nyárfa-szöszmő hóesésben és kergettem szöszösnek álcázott pillét, csodáltam szendert. Szeretnék csak feküdni a fűben felhőket nézve, várni az esőre, ami gyengéden simogat és lemossa rólam a bánatot. És egyszer, csak egyszer, ha egy pillanatra is, látva lenni.

Nincsenek megjegyzések: