Olyannyira el vagyok maradva, hogy tudom, hogy nagyon, de ez azért felháborító. A saját blogom nem ismer meg, sőt, azért adjam már meg a titkos jelszót is.. Hmpf..
Kezdjük egy hete. Bratislava járat, úgy volt, visszük Esztert haza, Barbarával. Hát nem. A gépre 189+11-en voltak becsekkolva, ami annyit jelent, hogy minden egyes ülésre jut egy segg. Van, ahová több is.. Kifogtunk egy abuseolt pánikrohamot, amivel szerencsére sikerült megbirkózni. A riportomba persze nem írtam bele, hogy épp a teámat szürcsikéztem elől, amikoris blablabla... :D
Sikerült túlélnem két double Gatwick-et, és vár rám még egy kedden. Emellett megutaztattam Májkül Ólírit, akiről azt kell tudni, hogy az egész kóceráj az övé.. Ja. Hozzám ért. Kétszer. :D
Pénteken pedig Alghero- Bouvet jutott, ami halálosztó. Hogy miért? Mert két ilyen hosszú utat nem szokás egy napra tenni.. Amikor mondtuk, honnan jövünk, azt hitték, poénkodunk. Emellett tripladuplán hősök voltunk, mert egyrészt nem volt semmi szendvicsünk vagy normális kajánk, másrészt minden szart, amink volt, eladtunk..
Voltam Barbarával gyönyörűséges kastélykertben Powerscourtban, képek később, aholis megbeszéltük, hogy a pasik nagy része valóban görény, akinek meg nem inge, hát ne is.. Plusz kiderítettük, milyen az, ha "Barbara szarra néz", ami nézést másnap nekem is sikerült bevetnem, ha nem is tudatosan. Csak itthon esett le, másodpercek alatt mennyire elborult az arcom az adott, nem részletezendő helyzetben..
Annyira szép az a kert.. Engem csak az szakított ki kissé az álomvilágból, hogy fényképezni kellett állandóan.. Ilyen helyeken inkább belesüppedek a csodavilágba, mintsem hogy azon filózzak, mit is kéne fotózni. Node, így sem volt utolsó az élmény. Elragadó.
Megvolt all u can eat kínai is, ahol megtanultuk, ha dinnye is van, azt kell legelőbb levadászni. Nagyon fincsik voltak a kaják, még a csípős zöldségleves is, pedig nem is arra vágyom már hónapok óta, hanem csípőssavanyúra. :)
Szombaton megjártam kozmetikust, aki új dimenziókat világított meg előttem. :D Hazafelé pedig éppen azon morfondíroztam, milyen rég láttam már cicukát, nem is lepett meg nagyon, hogy épp a susnyásba kolbászolt befelé a mező túloldalán. "Szóltam" neki, mire fénysebességgel vágtatott keresztül a mezőn, hozzám. Annyira édes volt. Elbabráltam egy darabig.
Ma reggel pedig épp itt járt az ajtóban, úgyhogy ma is. :)
Tvájlájt hármat olvasom még mindig, angolul valahogy még nem megy olyan gyorsan, mint magyarul. Majd igyekszem. Így, ezzel a sebességgel úgy olvasok, mint bármely normális ember, a könyv egy hétig is kitart. :D
Majdnem kihagytam továbbá, hogy meg sikerült is fáznom, úgyhogy két napja nagyjából itthon vegetálok, és a bolt is olyan rettentő messze van, hogy most még erőt gyűjtök hozzá. Gondoltam, majd reggelizek müzlit jól, és akkor csak holnap bolt, de a tej némiképp állagot váltott a hűtőben, úgyhogy tervem füstbe távozott. Van csokismogyorós kekszem, ami nem olyan rossz, a bibi csak az, hogy annyira azért nem rajongok a mogyoróért.. Mogyoróimádóknak kötelező darab.
Kezdjük egy hete. Bratislava járat, úgy volt, visszük Esztert haza, Barbarával. Hát nem. A gépre 189+11-en voltak becsekkolva, ami annyit jelent, hogy minden egyes ülésre jut egy segg. Van, ahová több is.. Kifogtunk egy abuseolt pánikrohamot, amivel szerencsére sikerült megbirkózni. A riportomba persze nem írtam bele, hogy épp a teámat szürcsikéztem elől, amikoris blablabla... :D
Sikerült túlélnem két double Gatwick-et, és vár rám még egy kedden. Emellett megutaztattam Májkül Ólírit, akiről azt kell tudni, hogy az egész kóceráj az övé.. Ja. Hozzám ért. Kétszer. :D
Pénteken pedig Alghero- Bouvet jutott, ami halálosztó. Hogy miért? Mert két ilyen hosszú utat nem szokás egy napra tenni.. Amikor mondtuk, honnan jövünk, azt hitték, poénkodunk. Emellett tripladuplán hősök voltunk, mert egyrészt nem volt semmi szendvicsünk vagy normális kajánk, másrészt minden szart, amink volt, eladtunk..
Voltam Barbarával gyönyörűséges kastélykertben Powerscourtban, képek később, aholis megbeszéltük, hogy a pasik nagy része valóban görény, akinek meg nem inge, hát ne is.. Plusz kiderítettük, milyen az, ha "Barbara szarra néz", ami nézést másnap nekem is sikerült bevetnem, ha nem is tudatosan. Csak itthon esett le, másodpercek alatt mennyire elborult az arcom az adott, nem részletezendő helyzetben..
Annyira szép az a kert.. Engem csak az szakított ki kissé az álomvilágból, hogy fényképezni kellett állandóan.. Ilyen helyeken inkább belesüppedek a csodavilágba, mintsem hogy azon filózzak, mit is kéne fotózni. Node, így sem volt utolsó az élmény. Elragadó.
Megvolt all u can eat kínai is, ahol megtanultuk, ha dinnye is van, azt kell legelőbb levadászni. Nagyon fincsik voltak a kaják, még a csípős zöldségleves is, pedig nem is arra vágyom már hónapok óta, hanem csípőssavanyúra. :)
Szombaton megjártam kozmetikust, aki új dimenziókat világított meg előttem. :D Hazafelé pedig éppen azon morfondíroztam, milyen rég láttam már cicukát, nem is lepett meg nagyon, hogy épp a susnyásba kolbászolt befelé a mező túloldalán. "Szóltam" neki, mire fénysebességgel vágtatott keresztül a mezőn, hozzám. Annyira édes volt. Elbabráltam egy darabig.
Ma reggel pedig épp itt járt az ajtóban, úgyhogy ma is. :)
Tvájlájt hármat olvasom még mindig, angolul valahogy még nem megy olyan gyorsan, mint magyarul. Majd igyekszem. Így, ezzel a sebességgel úgy olvasok, mint bármely normális ember, a könyv egy hétig is kitart. :D
Majdnem kihagytam továbbá, hogy meg sikerült is fáznom, úgyhogy két napja nagyjából itthon vegetálok, és a bolt is olyan rettentő messze van, hogy most még erőt gyűjtök hozzá. Gondoltam, majd reggelizek müzlit jól, és akkor csak holnap bolt, de a tej némiképp állagot váltott a hűtőben, úgyhogy tervem füstbe távozott. Van csokismogyorós kekszem, ami nem olyan rossz, a bibi csak az, hogy annyira azért nem rajongok a mogyoróért.. Mogyoróimádóknak kötelező darab.
1 megjegyzés:
Megjegyzés küldése