Jó idő van ma, nemde?

Tegnap sikerült letöltenem a Transzformörszt. Persze, hogy nincs hozzá jó felirat. Deee, olyan ügyes voltam, hogy változtattam az időzítésen, úgyhogy most nagyjából nézhető. Meg amúgyis, asszem, annyira nincs rá nagy szükségem.

Meséltem már arról, mennyire szeretnék egy cicát? Ide. CSak az a helyzet, hogy pici a lakás, nem lenne itt jó neki, itthon is keveset vagyunk. Legalábbis nekem nem lenne szívem itthagyni. Úgyhogy végülis nem lesz. És ma tudtam meg, hogy az egyetemen lakó, kedvenc kéknyakörvű cicámat örökbe lehet fogadni, ha valaki szeretné. Biztos lecsaptak már rá. :( Jó, persze, tudom, hogy jó helye lesz, de nem fogok vele többet találkozni, úgyhogy ez azárt szomorúvá tesz.

Fáradt vagyok, tehetetlen és tanácstalan. Nem tudom, mit kellene tennem. Tényleg nem. :(


Flies with a broken wing, she's ever so graceful, so like an angel,
but I see, tears flow quietly.

The struggle she's seen this spring, when nothing comes dancing,
paying a handsome fee, and still she smiles at me.

And I can't take it, no I can't help but wonder...

Why do we sacrifice the beautiful ones?
How do you break a heart of gold?
Why do we sacrifice our beautiful souls?
Heroes of tales unsung, untold.

Sweet as an angel sings, she gives though she has none left but the
last one, free, unhesitatingly.

And I am humbled, I'm a broken mirror, and I can't help but wonder...

Why do we sacrifice the beautiful ones?
How do you break a heart of gold?
Why do we sacrifice our beautiful souls?
Heroes of tales unsung, untold.

Why do we sacrifice the beautiful ones?
Why when they walk with love alone?
Why do we sacrifice our beautiful souls?
Just trying to find their way home.

Ezt meg csak úgy. Mert szép. Meg mert igaz. :)

Vajon milyen az..
Amikor a lélek összeroskad a sebektől, amiket rajta ejtenek. Majd mégis feláll, és csak megy tovább. Erősebben, szebben, és tisztábban, mint előtte bármikor. Milyen az..

Mostanság

Nos, az a helyzet, elég kemény hétnek nézünk elébe. Főleg anatómiailag. Hétfőn zh, aztán kéthetente. Nem lesz habos piskóta, ámde, fő az optimizmus, igyekszem teljesíteni.

Más. Minden másban is próbálom a maximumot, legalábbis minél többet hozni. Tényleg. Megkönnyíteni a szarságot, hogy már legalább itthon ne kelljen egy szalmaszálat sem keresztbe tenni. Mit ne mondjak, nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik. Szeretném, ha minden megint olyan szép lenne. Annyira.

Kiegészítés, most találtam, olvastam. Úgy látszik, most mindenkivel ez van, biztos a front, vagy valami. :
"Életemben először nem is tudom, hogy érzem magam. Az életem apró darabokra hullik szét. Kérek mindenkit! Nehogy ne ismerjétek fel időben mitek van! ha elveszítitek..."

Még mielőtt bárki is célzásnak venné, ismétlem magam, csak párhuzamot vonok. Vagymi. Nem olyan könnyű engem eltávolítani. :)

Főnixmadár, eh?

Komolyan mondom, egyre jobban értek a saját romjaim összetakarításához. Remélem, nem lesz rá sokszor szükségem, úgy érzem, ez a szkill azért véges.

Meghasadt.

Csak hogy termékeny legyen az időszak

Nem írtam még arról, így nincs vele tisztában mindenki, hogy ebben az évben új életet kezdtem egyetemileg. Ez abban nyilvánul meg, hogy bejárok órákra, próbálom követni az anyagot, ilyesmik. :)
Jó, ma nem mentem kémiára, mivel úgy döntöttem, nem akarok negyvenöt perc után három órát szopni. (ha bemegyek az órára, utána van három lyukasom a következőig. Egy óra bkv haza, egy vissza, nem érdemes hazajönni, asszem, értitek) Ugye ettől még nem dől meg az új életem?

Egyébként. Felkel, mindjárt hajmos, terveztem, hogy tanulok anatot. Át kéne ültetnem a kaktuszt, amit tegnap vettünk, és kreatívan be is boríthatnám szép papírral egy- két füzetem. Tudod, az iskolai láz, mikor örülsz az új színes ceruzáidnak, és eltervezed, hogy szépen fogsz írni. Az utóbbival kapcsolatban már nincsenek illúzióim.

És asszem, beteszek valami zenét, persze ami most eszembe jutott, arról az is, hogy nagy valószínűséggel a kocsiban van. Fakk. Mindegy, keresek mást.

Másról: találtam még egy gyöngyszemet, úgy érzem, viszont kapcsolattartás szempontjából rezeg a léc. Nos, rajtam nem múlik, én örülnék is. Majd megláttyuk, szurkoljatok. :)

Ééés, mivel régen nem örvendeztettem meg kedves közönségem muzsikával, ezért most erre is sort kerítünk. (Áááá, megőrülök a zenéjétől, szerintem rohadt jól össze lett rakva.)
És még valamire, ha megtalálom, mert az meg tetszik. :)- nem lett meg :(

Fabula

A paraszt és a csacsi

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át
szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is
tehetne.

Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már
betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait,
hogy
segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a
kútba.
A szamár megértette, mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán,
mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt
lenézett
a
kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár
valami
csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet, és egy lépéssel
feljebb
mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a
szamárra,
lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult,
ahogy a
szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!



Szeretem a sztorit. A szájbarágós részt meg gondolom, mindenki ismeri, úgyhogy azt nem teszem ide. Különben is utálom. :P

$5200.00The Cadaver Calculator - Find out how much your body is worth. From Mingle2 - Free Dating Site

Mindezt Mételytől. :D

Hazaértem

Írhattam volna úgy is, „hazaértem”, de ez így talán túlzás lenne. Ülök a szobámban, és épp azon gondolkodtam, mennyire megváltozott. Minden. Még ez a szoba is, pedig mióta az eszemet tudom- de szép szófordulat is lenne, de nem, mert annál azért kicsit később- az enyém.

Azon gondolkodtam, az emberek mennyire élik meg tudatosan azt, hogy felnőnek. Legalábbis ha erről van szó, nem tudom, nem nőttem még fel sosem, sőt, bizonyos értelemben nem is fogok soha. Úgy sejtem, ezzel nem sok újat mondtam.

Node, vissza a szobához. Szeretem, olyan, mintha a bensőmben járnék, aki volt már nálam, az tudja. De valahogy most mégis más. Hazajönni is. Amikor tényleg máshol élsz, és nemcsak azért, mert mondjuk a suli oda köt, és nem jöhetsz minden nap haza, hanem azért is, mert az eddigi családodon kívül már máshoz is tartozol. Fura erre gondolni, meg szerintem tudjátok is, miről beszélek. Ez jutott ma eszembe hazafelé.

A másik dolog, ami mondjuk úgy, foglalkoztat, persze nem nagyon, csupán megfordul a fejemben az az, hogy vajon az, hogy most sokkal jobban megy minden (lásd főleg suli), annak köszönhető-e, hogy boldog vagyok. Van-e valami köze ennek ahhoz, hogy teljesen másképp élem meg az egészet, és nem azért, mert kényszerítem magam arra, hogy figyeljek. Egyszerűen csak így van. Mindenesetre nekem tetszik így.

Voltak kétségeim azzal kapcsolatban- sok más embernek, aki ismer pedig nem, ami nekem mondjuk furcsa-, hogy alkalmas vagyok- e arra, hogy egyszer állatokat gyógyítsak. Hogy akár életek múljanak azon, én mit hogy csinálok. Igen, időnként elég hebehurgya vagyok. Az utóbbi napokban először éreztem teljesen biztosan, hogy igen. Persze ez is csak egy újabb furcsaság.

Veletek is történt már hasonló?

:)

Most béke van.

Egyébként pedig nagyon ügyes voltam ma. Kitöltöttem az indexem, felvittem TO-ra, és kaptam még ötezer tankönyvtámogatást. Eleve ugye öt jár, de engem biztos nagyon szeretnek, vagy pedig csak érdemes sokat beszélni a nénihez, miközben kitölti, így esetleg kettőt tölt. :D Így valszeg harmadikos könyveket fogok belőle venni, mivel korlátozott a felhasználása, így nem lehet későbbre gyűjteni. Hogy miért épp harmadikos? Azért, mert egyébként minden félévben kábé annyiba kerülnek a jegyzetek, mint az adott félév támogatása. Furmányos vagyok e.

Anaton pedig nagyon okos voltam, jó, jó nem tanultam agyon magam, sőt, deee, figyeltem előadáson, úgyhogy pengén vágtam mindent, amit a bácsi kérdezett. :buszke:

Tudom, hogy régen írtam

Elkezdődött a suli, majd ontom a szavakat, de most másról.

Lehet, én reagáltam túl, és biztos hülye is vagyok, hogy vannak dolgok, amik nem esnek jól.
Tegnap megbeszéltük, hogy együtt jövünk haza. Gomba után fáradt voltam, morfondíroztam azon, hogy hazajövök, de aztán úgy döntöttem, mégsem, mert megbeszéltük. Aztán a vártnál ugye jobb is volt a növény, csak valaki túl fáradt volt, vagy túlságosan sietett ahhoz, hogy egy kurva smst írjon. Ugye.
Persze nekem semmi máshoz nincs kedvem, csak hogy fél órát szarozzak még a városban. Ehelyett boldogságtól átszellemült fejjel egy órát békávéztam haza, neeem dögnehéz táskával, hatkor, csúcsidőben. Gondolom, ezt nem kell részleteznem.
A következő meglepetés akkor ért, mikor azt hittem, nem én leszek az első, aki hazaér. De azért, mire felértem, már nem voltak illúzióim. Tényleg. Asszem, mostantól nagy ívben leszarom, hogy én csak suliba járok, ő meg dolgozik, és szegénykémnek ne kelljen már itthon is pakolnia. Hát lófasz. Majd ha már nincs miből enni, akkor esetleg mosogatok. Például. Mert ugye ha én kérek valamit, az jobban ráér, mint egy kurva kibaszott cipő, amivel ugye nem érte tesznek szivességet. Tudoood, én ide is szopni járok, maci, úgy látom. Nekem persze megértően, együttérzően kell elfogadnom, hogy hozzám mindig mindenki fáradt. Sőt, asszem, ezután azt is leszarom, van- e mivel takarítani, vagy nincs. Nem vagyok hajlandó többet tépni a pofám. Biztos velem van a baj, én nem vagyok_mindig_fáradt.

P. S.: nem olyan nagyon rossz nekem, de asszem, még ennél is rosszabbul esett a tegnap. Mindössze erről van szó. Lehet, suliba is bkvznom kellene, unalmas már, hogy mindig miattam késünk el.. Ooo, és mielőtt elfelejtem, hálás köszönet a kinyomtatott ábrákért is. Ugye, szívesen küldözgetek én mélt, meg sok fontos dolog is van, majd hétvégén megcsinálom_magamnak_.