Nos, mintha valami olyasmit mondtam volna, hogy majd mesélek. Igazság szerint nem is tudom, honnan kezdjem, vagy mivel folytassam, annyi minden lenne.
Amikor novemberben felszálltam arra a repülőre, olyan érzés volt, mintha csak egy kis időre mennék. Kirándulni or so, és pár héttel később már mennék is haza. Valakihez, aki hiányzik.
A repülés mókás volt, a monitorok folyamatosan szórakoztattak azzal, hogy tudhatom, igazán, de picsa hideg van odakint. Aztán ezt is megúsztuk. És bármennyire is puccos ez az angol népség (nem, nem az, koszosak, büdösek és igénytelenek, pont, mint mások, de ez most nem lényeg), az utak még felettük is kátyúsak. Aztán London felé érve, mai napig nem tudom eldönteni, hogy a felhő volt vastag, vagy mi osontunk csak menően benne. Aztán, mivelhogy ezek ünnepelnek Bonfájer Nájtot, repcsiről néztem végig, ahogy fél London hómméd tüzijátékokkal barkácsol. Tetszett.
Azóta a melómról kiderült, hogy többnyire mindenes jellegű, vasalástól mosáson keresztül kiszolgálásig és még sorolhatnám. Hétfőtől szerdáig harminchárom órában uralok egy egész mosodát mindenható jelleggel. Biza, ilyen ügyes vagyok.
A főnök meg sokszor felejt el fizetni, mert ugye én annyira hülye vagyok, hogy szeretetből dolgozom. . No, mindegy, lassan elbeszélgetek a fejével, aztán vagy lesz valami, vagy megy majd valahová. (bocs, ha ezt már elsütöttem)
Mindemellett főzök, jelentem, szerintem tök jól. Nem, nemröhög, nem zacskós levest, konzervet meg müzlit. Kussoké?!
És az életemre nézve is tisztábban látok talán, mint eddig bármikor. Ja, bármily hihetetlen, vannak terveim. Amiket senkiért nem vagyok hajlandó feladni. Aki kíváncsi rám, bárki és bárhol is legyen, vagy velem tart, vagy vár rám.
Hogy elfelejtettem-e? Hazudnék, ha azt mondanám, igen. Nem, nem felejtettem el, de határozottan változtam azóta. Mondjátok, hogy címeres ökör vagyok, amiért néha még mindig hiányzik, én nem bánom. Még mindig azt hiszem, minden úgy van, ahogy lennie kell. Miről is sztoriznék annyit, ha nem történne velem az élet? Mivel fecsegném tele emberek délutánjait, estéit, napjait, egyszer talán valakinek az életét is. :P
Határozott véleményem a boldogságról, hogy akkor a legjobb, ha van kivel megosztani, de nem hátrány, ha egyedül, magamért is megtanulok boldognak lenni. És erősnek, mint egy bivaly. Vagy valami hasonlóan méretes_állat_. Méteres. Hö.
Sok minden van, ami elveszett még mielőtt leírtam volna, hiába, kicsit ellustultam írásilag, a nettől meg kezdek egyenesen undorodni. Bocs, most ez van. Időm sincs sok netcaféban ücsörögni, és különben is, ti otthon vagytok, én meg itt. Terveim szerint ez még jó darabig így lesz. Nyáron hazacuccolok innen, aztán ha minden jól megy, varázsos tájakon fogok koboldokat, szivárványt meg aranyos kondért kergetni. Node, szó se róla, nem akarom elkiabálni, ha biztos lesz, informálok mindenkit, aki arra igényt tart.
Ja, ha már itt tartunk, olvas még valaki?
To accomplish great things we must not only act but also dream.
Not only plan but also believe.
Amikor novemberben felszálltam arra a repülőre, olyan érzés volt, mintha csak egy kis időre mennék. Kirándulni or so, és pár héttel később már mennék is haza. Valakihez, aki hiányzik.
A repülés mókás volt, a monitorok folyamatosan szórakoztattak azzal, hogy tudhatom, igazán, de picsa hideg van odakint. Aztán ezt is megúsztuk. És bármennyire is puccos ez az angol népség (nem, nem az, koszosak, büdösek és igénytelenek, pont, mint mások, de ez most nem lényeg), az utak még felettük is kátyúsak. Aztán London felé érve, mai napig nem tudom eldönteni, hogy a felhő volt vastag, vagy mi osontunk csak menően benne. Aztán, mivelhogy ezek ünnepelnek Bonfájer Nájtot, repcsiről néztem végig, ahogy fél London hómméd tüzijátékokkal barkácsol. Tetszett.
Azóta a melómról kiderült, hogy többnyire mindenes jellegű, vasalástól mosáson keresztül kiszolgálásig és még sorolhatnám. Hétfőtől szerdáig harminchárom órában uralok egy egész mosodát mindenható jelleggel. Biza, ilyen ügyes vagyok.
A főnök meg sokszor felejt el fizetni, mert ugye én annyira hülye vagyok, hogy szeretetből dolgozom. . No, mindegy, lassan elbeszélgetek a fejével, aztán vagy lesz valami, vagy megy majd valahová. (bocs, ha ezt már elsütöttem)
Mindemellett főzök, jelentem, szerintem tök jól. Nem, nemröhög, nem zacskós levest, konzervet meg müzlit. Kussoké?!
És az életemre nézve is tisztábban látok talán, mint eddig bármikor. Ja, bármily hihetetlen, vannak terveim. Amiket senkiért nem vagyok hajlandó feladni. Aki kíváncsi rám, bárki és bárhol is legyen, vagy velem tart, vagy vár rám.
Hogy elfelejtettem-e? Hazudnék, ha azt mondanám, igen. Nem, nem felejtettem el, de határozottan változtam azóta. Mondjátok, hogy címeres ökör vagyok, amiért néha még mindig hiányzik, én nem bánom. Még mindig azt hiszem, minden úgy van, ahogy lennie kell. Miről is sztoriznék annyit, ha nem történne velem az élet? Mivel fecsegném tele emberek délutánjait, estéit, napjait, egyszer talán valakinek az életét is. :P
Határozott véleményem a boldogságról, hogy akkor a legjobb, ha van kivel megosztani, de nem hátrány, ha egyedül, magamért is megtanulok boldognak lenni. És erősnek, mint egy bivaly. Vagy valami hasonlóan méretes_állat_. Méteres. Hö.
Sok minden van, ami elveszett még mielőtt leírtam volna, hiába, kicsit ellustultam írásilag, a nettől meg kezdek egyenesen undorodni. Bocs, most ez van. Időm sincs sok netcaféban ücsörögni, és különben is, ti otthon vagytok, én meg itt. Terveim szerint ez még jó darabig így lesz. Nyáron hazacuccolok innen, aztán ha minden jól megy, varázsos tájakon fogok koboldokat, szivárványt meg aranyos kondért kergetni. Node, szó se róla, nem akarom elkiabálni, ha biztos lesz, informálok mindenkit, aki arra igényt tart.
Ja, ha már itt tartunk, olvas még valaki?
To accomplish great things we must not only act but also dream.
Not only plan but also believe.
Mára ennyi, köszönöm a figyelmet.
Bár, ha jobban meggondolom, jöhetek még kis utószóval, úgyis megint hosszú reklám jön, mint eddig. Mondtam, más után szaladgálok. Temérdek animét néztem meg, kaptam utánpótlást, innen idéznék még egy kedves kis dalszöveget. Maga a szám rendkívül idióta, bugyuta, de nagyon meg lehet szeretni. Hát ezért. Nem, nem puccolásból angol, azért, mert így van. Oszt kész. :)
Grab the rainbow, if you dreamed, you could even fly
Do you remember the passion of back then?
Granted intention, if you close your eyes, then you could even steal the stars
Pass there, throw out everything and forget yesterday
Defeat the loneliness only you have right now
Who is it for? Is it you? Cast away the shadow.
In the tears that are shedding, the past melts away
Break down the wall in front of you to reach your future
In the changing times…
Reach for your never changing dream
Even when you have been hit by hard rain
Don’t run from reality
To stay as who you are
My dream will never change.
Bár, ha jobban meggondolom, jöhetek még kis utószóval, úgyis megint hosszú reklám jön, mint eddig. Mondtam, más után szaladgálok. Temérdek animét néztem meg, kaptam utánpótlást, innen idéznék még egy kedves kis dalszöveget. Maga a szám rendkívül idióta, bugyuta, de nagyon meg lehet szeretni. Hát ezért. Nem, nem puccolásból angol, azért, mert így van. Oszt kész. :)
Grab the rainbow, if you dreamed, you could even fly
Do you remember the passion of back then?
Granted intention, if you close your eyes, then you could even steal the stars
Pass there, throw out everything and forget yesterday
Defeat the loneliness only you have right now
Who is it for? Is it you? Cast away the shadow.
In the tears that are shedding, the past melts away
Break down the wall in front of you to reach your future
In the changing times…
Reach for your never changing dream
Even when you have been hit by hard rain
Don’t run from reality
To stay as who you are
My dream will never change.
