Arról, hogyan sikerült ismét összevesznem azzal a bunkó, beképzelt és korlátolt majommal, akivel együtt dolgozom néhanapján. (meg szerencsére együtt is lakunk, úgyhogy épp eleget jut ki a másik társaságából)

Előszöris annyiban összegezném, körülbelül hol is tart korlátoltságban, hogy idéznék pár mondatot tőle és a kedves feleségétől, aki mellesleg mindennél jobban tud segget nyalni. (meg persze képes volt hozzámenni, ami szintén sokat mond)
Ezt mellesleg akkoris kijelenteném, amikor épp nem utáljuk egymást. Nostehát, az idézetek a következők. Férj: „miii?! Továbbtanulni? Mekkora butaság már ez, semmi szükség rá, nyolc általános után is lehet dolgozni.” (amikor ezt mondta, nem néztem le, ha így gondolja, így csinálja. Pont.) Mindehhez annyit fűznék csak hozzá magamban: Kedveském, lehet, hogy te egy mosodában, vagy épp futószalag mellett akarsz megrohadni egy idegen országban, vagy bárhol máshol, de amíg nekem van lehetőségem másképp végezni, addig mindent megteszek, hogy úgy is legyen.. Mellesleg már csak a munkánk mibenlétéből is látszik, hogy eme ember hiába okosabb mindenkinél a világon, mégsem csinál semmit a vasaláson kívül, és még így is kérdez dolgokat tőlem, aki ugye hülye vagyok, meg fiatal kis szar. Vajon miért nálam érdeklődik olyan dolgok iránt, amiket ő valami csoda folytán nem tud. (???!!!!) Lásd: milyen színű ruhát milyen színűvel mosson.. (valamiért mégis rám mernek mindent bízni, nem is értem, miért nem veszik észre, hogy a világmegváltó elme nem belém szorult)

Feleség: „jéééé, te szeretsz olvasni? Mekkora butaság, én nem szeretem a könyveket, szerintem unalmasak.”
Vele mondjuk nincs kimondott konfliktusom, kettőjüknek is elég „az ember” faszsága.

Mesélek kicsit a kapcsolatunkról Zoltánnal, gyerekek, nevezzük nevén a gyereket, ha már kis történetemet neki szentelem.
Mióta ismer, folyamatosan baszogat, persze csak viccből, én pedig leszarom, többnyire, meg veszem is a lapot, miközben ő sosem veszi észre, mikor lépi át azt a bizonyos határt. Nem akarom magam fényezni, mennyire jólnevelt vagyok, de a hangnem, amit megengedek magamnak vele szemben, tényleg abból következik, csak és kizárólag, hogy tudom, ő mit enged meg magának velem szemben. Beképzelt bunkó. A feleségével, az anyjával, meg a kibaszott kutyájával úgy beszél, ahogy akar, de mivel én egyik sem vagyok, hát nem is tűröm el szó nélkül.
Összeveszéseink eddig abból adódtak, hogy egy, beleszól, jobbanmondva beleokoskodik a munkámba, ráadásul pont abba, amiről fogalma sincs, mert ugye még a helyen sem járt, ahol végzem, nemhogy lássa is, mit csinálok. Ennek ellenére teljes biztonsággal megvan a szilárd hipotézise arról, hogy a munka, amit végzek, szar, és egyébként is, rajta kívül itt senki nem dolgozik.
Kettő, ilyen, és bármi más esetben elkezdi osztani az észt, bunkó, majd amikor úgy válaszolok neki, ahogy ő beszél velem, közli, hogy már megint flegmulok, és hogy ő engem bizony mindjárt megüt. Bocs, hogy ezen a ponton közönséges leszek, de a kurva anyukádat, azt, kedveském, komolyan.

Amikor pedig épp ilyeneket gondolok róla, és azt, hogy ki ő, egy kis senki.. Nos, akkor az is eszembe jut, hogy mégsem akarok beképzelten ilyesmit gondolni valaki másról, mert igazából én sem vagyok több. Vagy ha vagyok is, én, vele ellentétben, akinek szerintem tényleg nincs semmije, amire nagy arca lehetne, sosem szóltam meg például azért, mert egy kurva szót nem beszél angolul, és hogy ez milyen égő. Eszembe sem jutott. Ő, ellenkező esetben megtenné, mint ahogy minden olyasmin, amit hibának gondol, kárörvend hetekig. (például azért sem jutott eszembe soha lenézni, mert szlovákiai magyar lévén igen jellegzetes és erős tájszólásban beszél. Míg tudom, fordított esetben..) Én meg ugye leszarom, gondolom, ha a főnöknek problémája van velem, majd közli. Ez a majom meg csak mereszti magát, fülel, segget nyal. Ehh bazmeg, sosem gondoltam volna, hogy valaki velem munkahelyi rivalizálni akar, főleg úgy, hogy minden beképzeltség nélkül azt kell mondjam, abszolút nem egy szinten mozgunk. (de ő azért, sokadszor jegyzem meg, véleményt alkot arról, amit csinálok anélkül, hogy fogalma lenne róla, mit várnak el tőlem, míg én nem nagyképűsködök vagy okoskodok bele az övébe, amit mellesleg egy nap alatt meg tudnék tanulni..)
Elmélkedtem már arról, hogy ha valamiért elismeréssel néznek rám, jobb szeretném, ha az a munkám, és nem a seggnyalásom minősége lenne? Hát most említem. Ezt sem fejtegetném tovább, mindenki, aki olyan elvetemült, hogy még mindig olvasni képes, tutira képben van. :P

Node, vissza a kályhához, azt akartam mondani, hogy kijelentem, itt és most, én sosem akarok ekkora fasz lenni. Igazából tisztelhetném is ugye, mert csak eljutott idáig is valahogy, meg idősebb is, meg minden, de azt hiszem, az eddig leírtakkal jól érzékeltethetem, miért nem tisztelem szemernyit sem. Erre, az alapvetően adott jogát vagy lehetőségét, nem tudom a helyes kifejezést, talán esélyét (?) eljátszotta. Végleg. Nem vagyok vele sem seggfej, sem tiszteletlen, de a határozott véleményem az megvan róla.

Sosem akarok másokat lenézni, bunkón versenyezgetni, kárörvendeni, kicsinyes kis köcsög lenni, vagy beképzeltnek bármire is. Ismerem a saját értékeimet, és remélem csupán, nem értékelem magam túl, és azok, akik ismernek, nem látnak olyannak, amilyenné válni sosem akarok.
Az irigyek, azok mások, erre nem térnék ki, tudja mindenki, milyennek látják az embert azok, akik utálják.. Ha meg tényleg szar alak vagyok, hát így jártunk, igyekszem és igyekeztem fejlődni. :)

Remélem, világosan vázoltam a helyzetet, meg nem cifrábban, szétszórtabban a szokottnál. Ha de, akkor bocs. :)

Így készült el kilenc oldalas, hirtelen felindulásból írt tanulmánykám kedves, s természetesen mindennél ragyogóbb elméjű, istenektől való lakó- és munkatársaimról. Ámen

{szófordulat természetesen a korábbi posztban említett könyvből, bár ezt tudom, mindenki tudta nélkülem is. ;)}

Számít?

Az előbb még tudtam, hol akarom kezdeni, most azonban, jó szokásomhoz híven, fogalmam sincs, mibe is kezdtem. De aztán mégis de, nem kell félteni.

Néha eszembe jut, néha elfelejtem, néha megnyugszom, máskor meg felkavar, de határozottan állíthatom, fejlődtem, nagyon remélem, sok tekintetben. Ki fog ez derülni időben, nincs igazán hova sietnem.

Még mindig eljátszom a gondolattal, de szerintem soha nem fogom kijelenteni, sikerült elsajátítanom a főzés tudományát. Főzök, oszt kész. Majdnem minden kajám mellé odatehetném a jelzőt, hogy „életem első”, úgyhogy ezt mellőzném is. Nem dicsekvésképpen, de meglepően fincsi csokis muffint sütöttem, eme sorok alkalmával gratulálnék is magamnak. :P

És ismét sikerült átvennem az éppen olvasott könyv stílusát, bár ezt valószínűleg csak én látom, nem is lényeg. Kedvenc nénim hozza a formáját, és annak ellenére, hogy némiképp döcögve indult a dolog, már a „nem lehet letenni” részénél járok, és természetesen lehetőségeimhez mérten tényleg kevésszer teszem le.

Továbbra is tartó jó hír, amit még mindig nem szeretnék elkiabálni, hogy a főnök balkezét játszom épp a mosodamaffiában, ma pedig kaptam egy új lánykát dógozgatni hozzám, bírom, jó fejnek tűnik, tök jól elfecserésztünk. :) Persze szigorúan munka közben. Mimás. Remélhetőleg mindez ha változik, pozitív irányba teszi. (elmélkedések az optimizmus jegyében első fejezet)

Emellett beszereztem első és jelenleg egyetlen hosszú lejárattal őrizendő fekete macskámat, a többi részlet egyelőre under construction, a poént meg nem lőném le, csak élőben.
Boci sem magányos már, van egy kis barátja, Pedro, aki egyébként egy maccii. Azaz, hogy pontos legyek, egy nagy macee hálóingben, iszonyatosan jól áll neki. :) Mostantól ketten őrzik és túrnak ki az ágyamból.
És tényleg jó lenne már valami állatka, amit nyúzhatok, mert.

P. S. :
Szerintetek, ha egy erőszakosan nyomuló pasinak azt mondod, leszarod, nem vagy kíváncsi a mondandójára, más mellé ülsz a buszon, végül amikor van olyan pofátlan, hogy leszáll utánad és megpróbál az ajtóig vagy beljebb kísérni, és rávágod azt, az hogyan próbálja neked mégis megmagyarázni, hogy akarsz tőle valamit? ( csak mert ezt a részt már végképp nem vártam meg. Kíváncsi vagyok, ha véletlenül összefutnánk még egyszer, bele kell- e rúgnom, vagy megkérni valakit, vakarja le rólam. Ez az egyetlen, ami fúrja az oldalam azzal a szerencsétlen hülyével kapcsolatban. Gonosz vagyok? E. :D)