Voltak terveim már,a például boltba menni, eszegetni valamit, ilyesmik. Aztán mégsem. Olvastam, végeztem, tetszett. Szpojlerezek, de nem fogom befeketíteni, nem hinném, hogy bárki is olvasni óhajtja majd a könyvet, nemhogy tudnátok, kikről van szó. Szóval igazából tetszett is, meg nem is.
Az első kötetben ugye a csaj, Bella, összejön a vámpírral, Edwarddal. Tömören.
A másodikban pedig Edward elhiteti vele, hogy mégsem szereti, és elhagyja. Persze csak azt akarja, hogy senki ne akarja megölni és hogy normális életet éljen, ami természetesen nem jön össze. A lány összeomlik, nem kicsit (ismerős érzés asszem, egészen jól sikerül megfognia az író néninek a dolgot), de aztán összebarátkozik egy sráccal, akiről menet közben kiderül, hogy vérfarkas. Valahogy szeretni is kezdi, persze nem úgy, mint a vámpírcsávót, de azért mégis. És Jakenek ez elég is lenne, mert így is szereti Bellát. Aztán Edward visszatér, megint összejönnek, blablabla. Ami ugye szép, meg jó, meg örülök is neki, mert ugye mekkora szerelem az övék salllala. De asszem, én útközben átpártoltam Jacobhoz.. És valahol annyira jó lett volna, ha a lány vele marad. Hát ez van. Nekem is keríteni kéne valami farkast, aki imád. :)
Ja, megint sikerült egy nap alatt kivégeznem egy majd' haccáz oldalas könyvet. Most meg kicsit üresnek és magányosnak érzem magam, mért néha azért eszembe jut, hogy tulajdonképpen ez van. Jó lenne. Szeretni. Egyszer.
Különben tombol bennem az energia, zenélek egész nap, honvágyam van és szeretnék végre rájönni, mi leszek, ha nagy leszek, hogy végre nekilássak az azzá válásnak. Szeretnék egyszer valami kreatív munkát, aminek látom az eredményét, ami leköt, amit szeretek csinálni. Igen, tudom, hogy ezzel kapcsolatban is álom a világom, de hátha. Nem panaszkodni akarok, de a mostani már nem jelent akkora kihívást. Persze örülök, hogy van, meg minden, de butának érzem magam közben és nem akarom, hogy ez így legyen.
Muzsik.
Az első kötetben ugye a csaj, Bella, összejön a vámpírral, Edwarddal. Tömören.
A másodikban pedig Edward elhiteti vele, hogy mégsem szereti, és elhagyja. Persze csak azt akarja, hogy senki ne akarja megölni és hogy normális életet éljen, ami természetesen nem jön össze. A lány összeomlik, nem kicsit (ismerős érzés asszem, egészen jól sikerül megfognia az író néninek a dolgot), de aztán összebarátkozik egy sráccal, akiről menet közben kiderül, hogy vérfarkas. Valahogy szeretni is kezdi, persze nem úgy, mint a vámpírcsávót, de azért mégis. És Jakenek ez elég is lenne, mert így is szereti Bellát. Aztán Edward visszatér, megint összejönnek, blablabla. Ami ugye szép, meg jó, meg örülök is neki, mert ugye mekkora szerelem az övék salllala. De asszem, én útközben átpártoltam Jacobhoz.. És valahol annyira jó lett volna, ha a lány vele marad. Hát ez van. Nekem is keríteni kéne valami farkast, aki imád. :)
Ja, megint sikerült egy nap alatt kivégeznem egy majd' haccáz oldalas könyvet. Most meg kicsit üresnek és magányosnak érzem magam, mért néha azért eszembe jut, hogy tulajdonképpen ez van. Jó lenne. Szeretni. Egyszer.
Különben tombol bennem az energia, zenélek egész nap, honvágyam van és szeretnék végre rájönni, mi leszek, ha nagy leszek, hogy végre nekilássak az azzá válásnak. Szeretnék egyszer valami kreatív munkát, aminek látom az eredményét, ami leköt, amit szeretek csinálni. Igen, tudom, hogy ezzel kapcsolatban is álom a világom, de hátha. Nem panaszkodni akarok, de a mostani már nem jelent akkora kihívást. Persze örülök, hogy van, meg minden, de butának érzem magam közben és nem akarom, hogy ez így legyen.
Muzsik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése