All u can eat

Olyannyira el vagyok maradva, hogy tudom, hogy nagyon, de ez azért felháborító. A saját blogom nem ismer meg, sőt, azért adjam már meg a titkos jelszót is.. Hmpf..

Kezdjük egy hete. Bratislava járat, úgy volt, visszük Esztert haza, Barbarával. Hát nem. A gépre 189+11-en voltak becsekkolva, ami annyit jelent, hogy minden egyes ülésre jut egy segg. Van, ahová több is.. Kifogtunk egy abuseolt pánikrohamot, amivel szerencsére sikerült megbirkózni. A riportomba persze nem írtam bele, hogy épp a teámat szürcsikéztem elől, amikoris blablabla... :D

Sikerült túlélnem két double Gatwick-et, és vár rám még egy kedden. Emellett megutaztattam Májkül Ólírit, akiről azt kell tudni, hogy az egész kóceráj az övé.. Ja. Hozzám ért. Kétszer. :D
Pénteken pedig Alghero- Bouvet jutott, ami halálosztó. Hogy miért? Mert két ilyen hosszú utat nem szokás egy napra tenni.. Amikor mondtuk, honnan jövünk, azt hitték, poénkodunk. Emellett tripladuplán hősök voltunk, mert egyrészt nem volt semmi szendvicsünk vagy normális kajánk, másrészt minden szart, amink volt, eladtunk..

Voltam Barbarával gyönyörűséges kastélykertben Powerscourtban, képek később, aholis megbeszéltük, hogy a pasik nagy része valóban görény, akinek meg nem inge, hát ne is.. Plusz kiderítettük, milyen az, ha "Barbara szarra néz", ami nézést másnap nekem is sikerült bevetnem, ha nem is tudatosan. Csak itthon esett le, másodpercek alatt mennyire elborult az arcom az adott, nem részletezendő helyzetben..
Annyira szép az a kert.. Engem csak az szakított ki kissé az álomvilágból, hogy fényképezni kellett állandóan.. Ilyen helyeken inkább belesüppedek a csodavilágba, mintsem hogy azon filózzak, mit is kéne fotózni. Node, így sem volt utolsó az élmény. Elragadó.
Megvolt all u can eat kínai is, ahol megtanultuk, ha dinnye is van, azt kell legelőbb levadászni. Nagyon fincsik voltak a kaják, még a csípős zöldségleves is, pedig nem is arra vágyom már hónapok óta, hanem csípőssavanyúra. :)

Szombaton megjártam kozmetikust, aki új dimenziókat világított meg előttem. :D Hazafelé pedig éppen azon morfondíroztam, milyen rég láttam már cicukát, nem is lepett meg nagyon, hogy épp a susnyásba kolbászolt befelé a mező túloldalán. "Szóltam" neki, mire fénysebességgel vágtatott keresztül a mezőn, hozzám. Annyira édes volt. Elbabráltam egy darabig.
Ma reggel pedig épp itt járt az ajtóban, úgyhogy ma is. :)

Tvájlájt hármat olvasom még mindig, angolul valahogy még nem megy olyan gyorsan, mint magyarul. Majd igyekszem. Így, ezzel a sebességgel úgy olvasok, mint bármely normális ember, a könyv egy hétig is kitart. :D

Majdnem kihagytam továbbá, hogy meg sikerült is fáznom, úgyhogy két napja nagyjából itthon vegetálok, és a bolt is olyan rettentő messze van, hogy most még erőt gyűjtök hozzá. Gondoltam, majd reggelizek müzlit jól, és akkor csak holnap bolt, de a tej némiképp állagot váltott a hűtőben, úgyhogy tervem füstbe távozott. Van csokismogyorós kekszem, ami nem olyan rossz, a bibi csak az, hogy annyira azért nem rajongok a mogyoróért.. Mogyoróimádóknak kötelező darab.

Ha tüsarkúúban fogsz taancolni, a parketát meg fogod karcoolni

Munkaeszköz

Mi lenne, ha holnap korbáccsal mennék dolgozni? ;)

HAZUG

Hazug, gyáva féreg. A könyvemre még igényt tartok. Minél hamarabb.
Az undor, amit érzek, nem is tudom pontosan, honnan jön, de végülis mindegy. És te akartál velem szórakozni.. Azt hiszem, tényleg jobb is, hogy nem akarsz a szemem elé kerülni. Méghogy nem akarod, hogy azt gondoljam rólad, olyan vagy, mint a többi. Hát nem is gondolom. Sokkal roszabb vagy, mint a többi.. Ehh, tudod, pontosan tudod, miről beszélek. Mindegy, nem lendülök bele. Pont. Csakazért sem húzom fel magam. Annyit sem ér az egész.

Egyszer, nem is olyan nagyon régen, megígértem, hogy soha többet nem menekülök. Hogy nem fogok elfutni. Ha nem akarnám magam tartani ehhez, most bizony mennék.
Sokszor érzem szomorúnak magam és a barátaimmal is kevesebbet találkozom. Sajnálom. :( Nem akarom megbántani őket mindezzel, egyszerűen csak egyedül akarok lenni. Közben pedig mégis arra vágyom, bár ne így lenne. Nehéz megfogalmazni.
Szeretnék tanulni. Legalább lekötne, elvonná a figyelmem a semmiről. Hazavágyom, de már csak azért sem megyek, mert nem lenne értelme. Nem most.
Ezt most találtam. :)

Life isn't about waiting for the storm to pass.
It's about learning to dance in the rain.

Úgysem lehet elnapolni

Ma el kellett mennem texoffiszba visszaigényelni az adómat. Azaz egy részét, de az hosszú. A vége az lett, hogy ugyan az ügyintézés sebessége rendkívüli, így hamar sorra is kerültem, kiderült, hogy meg kell várnom az adóév végét, mert kurva krúlink megint elcseszett valamit. Igazság szerint nem is tudom, mi mást vártam.

Vettem telefonhoz feltöltést is. Mondtam már, hogy mióta itt vagyok, még egy fillért sem kellett telefonra töltenem? Mert az első feltöltés eddig elég volt? És most is elleszek vele egy darabog, ugyanis saját hálózaton belül ingyé csinálok mindent. :) Persze a feltöltés nem volt egyszerű, mert valamiért a készülék nem értette a kettes gombot, de végül csak összejött a dolog.

Meg magamévá tettem egy ginisszes bögrét is. Tudom, hogy nem sörözök, de be lehet fogni, akartam egy ilyen bögrét és kész. Egyrészt mert tetszik, másrész meg mert hatalmas.

Plusz beszereztem Tvájlájt hármat is. Az eladó csaj kérdezte, sírtam-e a kettőn. Nemistudom, kellett volna? Csak kicsit diszappojnted voltam, mert szimpatizáltam farkasékkal, de ennyi. Bár szerintem nem ezen a részen kellett volna sírni. Nemtom. Ha ismered az érzést, akkor valahogy nem ráz úgy meg. Vagy pont akkor kéne? Nomindegy.
Viszont azon a könyvén, amit nem reklámoznak agyon, meg a kutya se olvassa (csak az a múltkori nő a repcsin), azon úgy bőgtem, hogy az utolsó húsz oldalt alig bírtam elolvasni. Nagyon kemény.

És csináltam bögrés szönysütit is, ami nem lett rossz, de az alja nyers maradt. Mikor beraktam a mikróba, füstölt. :D
És nincs olyan nagy kedvem holnap sem menni, dehát ez van. Majd próbálok nem navalyogni többet erről.. Oké, az emberek mindig újak és érdekes őket figyelni, de azt hiszem, ennyi maradt.

nagyban :D

Zajos gondolatok, szpojler, magányosság

Voltak terveim már,a például boltba menni, eszegetni valamit, ilyesmik. Aztán mégsem. Olvastam, végeztem, tetszett. Szpojlerezek, de nem fogom befeketíteni, nem hinném, hogy bárki is olvasni óhajtja majd a könyvet, nemhogy tudnátok, kikről van szó. Szóval igazából tetszett is, meg nem is.
Az első kötetben ugye a csaj, Bella, összejön a vámpírral, Edwarddal. Tömören.
A másodikban pedig Edward elhiteti vele, hogy mégsem szereti, és elhagyja. Persze csak azt akarja, hogy senki ne akarja megölni és hogy normális életet éljen, ami természetesen nem jön össze. A lány összeomlik, nem kicsit (ismerős érzés asszem, egészen jól sikerül megfognia az író néninek a dolgot), de aztán összebarátkozik egy sráccal, akiről menet közben kiderül, hogy vérfarkas. Valahogy szeretni is kezdi, persze nem úgy, mint a vámpírcsávót, de azért mégis. És Jakenek ez elég is lenne, mert így is szereti Bellát. Aztán Edward visszatér, megint összejönnek, blablabla. Ami ugye szép, meg jó, meg örülök is neki, mert ugye mekkora szerelem az övék salllala. De asszem, én útközben átpártoltam Jacobhoz.. És valahol annyira jó lett volna, ha a lány vele marad. Hát ez van. Nekem is keríteni kéne valami farkast, aki imád. :)

Ja, megint sikerült egy nap alatt kivégeznem egy majd' haccáz oldalas könyvet. Most meg kicsit üresnek és magányosnak érzem magam, mért néha azért eszembe jut, hogy tulajdonképpen ez van. Jó lenne. Szeretni. Egyszer.

Különben tombol bennem az energia, zenélek egész nap, honvágyam van és szeretnék végre rájönni, mi leszek, ha nagy leszek, hogy végre nekilássak az azzá válásnak. Szeretnék egyszer valami kreatív munkát, aminek látom az eredményét, ami leköt, amit szeretek csinálni. Igen, tudom, hogy ezzel kapcsolatban is álom a világom, de hátha. Nem panaszkodni akarok, de a mostani már nem jelent akkora kihívást. Persze örülök, hogy van, meg minden, de butának érzem magam közben és nem akarom, hogy ez így legyen.

Muzsik.

Nekem tetszett. Tessék fülelni. :)

Álomerdő

Hogyaszongya. Kezdjük talán a tegnappal. Annyira nem emlékszem a repkedés részére, voltak mókás meg kevésbé mókás pillanatok és utasok is. A gond az, hogy kezdek kiesni a vigyorgó idióta szerepéből, mikor égbekiáltó faszságokra kell kedves türelemmel válaszolnom. Nem, nem azért van lezárva a kurva sor, mert elharapódzott retardáltságomban úgy felejtettem és nem, nem vagy kurvaokos, mert előtted még senkinek nem jutott eszébe odaülni, de majd te. Nembazmeg.

Megint Twájlájtot olvasok, pontosabban Twájlájt kettőt, ami melengeti pici kis szívemet, mert pont olyasmiről szól, ami most megint nekem való. Eddig nem tudtam kézbevenni, mert valahogy nem, és most épp időben, épp a legjobbkor. Ma meg holnap szerintem vége is lesz. Legkésőbb holnap. :)
A hármat meg lehet, angolul leszek kénytelen, mert nem bírom kivárni a magyar fordítást. Aztán akkor meg majd magyarul is.
Egészen sok emberkénél látok Twájlájt könyveket. Tegnap egy nőnél viszont azt a könyvet láttam, amit először olvastam Meyertől, úgyhogy beszélgettünk erről kicsit. Mondtam neki, hogy amiatt kezdtem el olvasni a Twájlájtot, ő meg mondta, hogy azokat már olvasta, és rohadtjók. Mondtam neki, amit most olvas, az is. Ennek mindketten nagyon örültünk. :)

Este pedig. Nos, este épp szökelltem keresztül egy vízmosáson a buszmegálló felé, és a busz épp el készült robogni az orrom előtt, esélyem nem lett volna beérni. A buszsofőr bácsi viszont pont látott, és megvárt a kanyarban, úgyhogy bemutathattam még némi vágtatást egyenruhában. Tök rendes volt, mire elértük az áhított megállót, én már a buszon voltam. Vezetni meg pont úgy vezetett, mint a Heri Potker nemtommelyik részében az őrült londoni varázsbuszsofőr. :D És most nem túlzok.
Aztán egészen közel az én megállómhoz van egy körforgalom, ahol balra kell fordulnia. Erre fogta magát és kétszázzal keresztülhajtott rajta egyenesen. :D Satufék, emeletesbusz megfordul, visszamegy. Emeletes. Mondom. Én ilyet még sosem láttam. xD Aztán elkezd magyarázni, hogy bárkivel megesik az ilyesmi, nem? :D :D :D
Jókedvűen értem haza, háromig sikerült olvasnom. :)

Az álmok. Nos, mostanában érdekesek. Álmodtam hatalmas delfinekkel, akik egészen közel jöttek a parthoz és én bementem közéjük a vízbe. Annyira valóságos álom volt, az a fajta, amikor rendesen érzed magad mellett a hatalmas testeket, és mikor felébredsz, valónak tűnik. Álmodtam még haldokló fókákkal.. Hiába próbáltam segíteni rajtuk, tudtam, hogy meg fognak halni, bármit teszek.
Aztán álmodtam még azt is, hogy levágtam a hajamat.
Érdekes dolgok ezek.

Az egyszarvút befejeztem.

Olyan, mintha simogatva álomba énekelne. :)

Napi hangulatmér(l)eg

Az eleje elment, a közepe felé kicsit unatkozott, aztán kicsit kiábrándult, de az csak a szokásos, most meg a béka feneke alatt kotorász a sötétben. Kicsit szomorúnak érzem magam, magányosnak meg egyedül.
Mikor néha rámzuhan, hogy valamit kezdene kéne magammal meg az életemmel és épp nem látok semmit. Oké, van munkám, el is vagyok vele, de szerintem meg fogom unni. Viszont fogalmam sincs, mi az, amit szeretnék, amivel foglalkoznék és amiből nem halok talán éhen.
Iszonyatos honvágyam van most, de hazamenni nincs értelme még egy darabig, nem akarok a szüleim nyakán élősködni sem. Valami nyelv-nyelvészet felé gondolkodom, meg még egy csomó minden. Is. Csak a szokásos. Mondjátok, szerintetek?

Plusz az idegeim lakótársilag kezdik felmondani a szolgálatot és eljutottam odáig, hogy nem akarok ezzel a csajjal összetalálkozni sem, mert nincs kedvem jópofizni. Rosszul vagyok a hangjától, attól, hogy állandóan üvölt, hogy annyira trampli, hogy senkit nem vesz észre maga körül. Meg az ajtócsapkodás, meg az igénytelenség és még sorolhatnám. Augusztusban elmennek, de addig még el kell viselni. Mikor Jan itt van, legalább ketten elvagyunk, de most nem lesz itt.

Plusz újfent nekiestem az egyszarvúnak, ami szintén jól bele tud rántani a magány pöfögő posványába, ha megvan hozzá az alaphangulatod.

Nem panaszkodni akartam, csak kicsit el vagyok kenődve. Szorri.

nnyi

Majdnem elfelejtettem, hogy írni akarok. Kezdjük tegnap.
Reggel szerencsésen elszartam az időt, végül mégsem lett kapkodás a vége és a buszt is elértem. Útközben kiderült, hogy valsz fel kell mennem valami irodába, hogy nézzék meg, mit csesztek el a sztafftravellel. Ugyanis július huszonnegyedikén ha a fene fenét eszik is, haza fogok húzni.

Az egyesemet egy másodperccel azután, hogy megláttam, elneveztem hieroglifának. Fekete kleopátra haj, sasorr, pont, mint egy hieroglifa, igazán nem az én hibám. Kicsit olyan volt, mint aki nem tudja, hol van, a papírmunkát kapásból a crewroomban felejtette, még jó, hogy volt nálam tartalék. Hős vagyok, mi?

Amúgy elég aranyos volt, kicsit szétszórt, meg néha túlreagál dolgokat, de engem ez személy szerint nem érintett. Ami viszont nagyon felbaszta az agyamat az az, hogy a kettes meg a hármas hátul állandóan fikázták, hogy milyen hülye, meg milyen szar, és sajnáltak engem, hogy elől vagyok vele. Épp ezért nem akartam hátul lenni velük. Hallgatni azt, hogy mi hogy, meg miért nem jó, és hogy így szar, úgy szar. Holott szerintem semmi gond nem volt vele, ha normális vagy és tudod, mit kell csinálnod, nem baszogat. És ez nagy általánosságban bárkire igaz.
Londonban mosodai karrierem alatt sikerült megtanulnom, hogy ha úgy dolgozom, hogy ne találjanak hibát a munkámban, legalábbis törekszem rá, akkor nincs miért vergődni. Ugye. Maximum azért, mert nincs miért vergődni..
A hármaska sztorija csak annyi, hogy mikor legutóbb vele repültem, egy bárt nem tudott normálisan megszámolni. Szerintem ő az, akinek ne legyen véleménye..
Én személy szerint egyetlen egy egyest nem bírok, de vele tudtommal mindenki így van.

Ma seholsemmi, Jan hazament két hétre, én meg meg fogok zakkanni addig a maradék kedvenc lakótársaimmal. Sebaj, sebaj, kibírom. Még mindig nem volt főzés, majd holnap. Vagy valami. Olvasni akartam, talán ráveszem magam. Nemtom, miért, valahogy mostanában nem. Vagy elmennék állatkertbe. Majd kiötlöm, mire szabad leszek. :)

Nem mondom, hogy még mindig olyan sokat jár az agyam azon, ami történt, vagy nem történt. Arra az eredményre jutottam, tutira jobban jár vele, mint velem. Hisz én csak én vagyok. :)
Nem vagyok a humán kapcsolatok mestere, arról nem is beszélve, hogy. Nem vagyok hajlandó többet agyalni. Csak elmúlik majd. Tudom. Nem vagyok már szomorú sem, de még hiányzik. Lehet, fog is még egy darabig.. Ez van srászok.

Chris Cornell pedig eladta a lelkét az ördögnek valóban. A szám egészen populárisan fülbemászó, főleg, ha nem tudod, ki ő, mert ugye tagadni nem érdemes, hogy a hangja az üt. Node, gondoltam, megnézem már, milyen vídiót kreáltak az egész köré, merhogy nem bírtam elképzelni őt egy ilyen timbalandos cuccban. Hát, még mindig nem tudom, maradjunk annyiban. A keményebbek keressenek rá.

Nem, nem kell aggódni, ez nem az. Horseriders towards the abyss. Senkit ne tévesszen meg az előadó, szerintem kellemes kis muzsika, tessék fülelni. :) A vídión lehet, épp én vagyok látható, ahogy próbálok bejutni az sztafftravel offiszba.. :D

Nagyon ügyes voltam ma

Mert. Tegnap kitaláltam, hogy meglepiből estére csinálok muffint, mire Jan hazaér. Namármost, ebből azért nem lett semmi, mert mikor elsőre elmentem vásárolni, nem volt csoki. Se ét, se tej, se fehér. És most nem viccelek. No, gondoltam magamban, majd elmegyek egy másik boltba jól, ott bisztos lesz. Nem, ott sem volt. Viszont megvettem hozzá a cukrot, ami szintén ilyen speckós eksztrabüdös, és természetesen nem is olyan néven fut, mint anno Angliában, úgyhogy azt, hogy megtaláltam, egyedül annak köszönhetem, hogy tudom, milyen. Plusz vettem brokkolit, meg karfiolt, meg szálasbabot, hogy majd ma jól megpárolom csirkével, na abból semmi nem lett. Majd holnap.



Ma viszont, elmentünk, hogy vegyünk csokikát, és miután végigjártunk több boltot is, csak sikerült. Akartam hangfalat is venni, de már nem volt, úgyhogy lehet, megpróbálom majd máshol.. :( Aztán hazajöttünk, konyhatakarít, háromcsokis muffinsüt. El is ment a nap. Ja, és még mostam is. Aztán este, azaz most, nyolckor, Jan _megkért_engem, mondom, _megkért_, hogy főzzek. Hogy én. Hogy főzzek. Azé ez kemény, nem? Nem akarom magam fényezni, de rohadt jó kis tésztát csináltam, paradicsomosdarálthúsost. Eddig ez lett a legjobb. Tudom igen, hogy mindig ez van, legalábbis sűrűn, de nemsokára adunk a változatosságnak is. Ígérem.

És láttam szivárványt, a csigák pedig estére hazacsoszognak aludni a hátsó kertbe. Ja, és vöri sziszával is találkoztam, csak ő lusta volt idejönni, én lusta voltam odamenni, úgyhogy csak meghengeredett párszor örülve a földön, és ebben ki is merült a románcunk mámára. A napokban találkoztam a másik sziszával is, őt elvakarásztam egy darabig, Jan meg hüledezett, hogy milyen nagy. Hiába, a sok esőtől nagyra nő itt minden.

Ja, és kihagytam, hogy tévedtem Freddel kapcsolatban, ezúton is bocs, Fred. Tehát, Fred változatlanul a fürdőben portyázik, aki a szobámban van, az Samantha, és Fred kétszerese. Kicsit éhes lehet, a falon mikor megy, az elég menő, de a földön elég mókás, mivel eléggé hosszú combjai vannak neki. Tudjátok. Sőt, a nappaliban is van valaki, kinek neve Pysta.

A hét félreolvasása by me pedig: Metaxa - the_geek_spirit. :D :D :D

Ennek is vége

A ma reggelem sehogysem indult, a napom elment. Azt akartam különben mondani, hogy ha a szar hangulatodhoz megfelelő zenét választasz, az egészen fel tudja dobni. Tool.. :D
Éshogy a héten három harennya is leszakadott rólam. Jéééj.

Négykor keltem különben, az előbb jöttem haza, ma sem ettem magam halálra. Késtünk egy csomót, ledaráltunk egy madarat és volt egy béjbi, akit pont birdynek neveztem el, mert olyan kis madárkás volt. :) Boldog lennék, ha lenne itthon duginasim, de nincs, úgyhogy most kopog a szemem. Tessék sajnálni, vagy elhalmozni édességgel. :P

Vasárnap

Megint halálszarul indult a napom, lehet, ennek csak az az oka, hogy kezdek elkényelmesedni? Pedig nem is sajnáltam magam, eccerűen csak nem volt jó a kedvem. Szerencsére elég volt emberi időben, hatkor kelnem, ugyanis csak kilencre mentem. Codalatosssz, nemigaz?

Buszt is sikerült elérnem, így, annak ellenére, hogy vasárnap van, nem kellett taxiznom. Négy rövid szektorom volt, ami azért jó, mert nagyon hamar elszaladt a nap, nem unatkoztam, mondjuk, mint olyan, enni sem volt nagyon időm. Reggel próbálkoztam, szöget is ütött valami a fejembe. Miért van az, hogy ha mész valahova, és valami zöld, algaszerű izé van a kajádon/kajádban, az tuti a fogadon is lesz, teljes vászonszélességben. ?

Az idő ismét nagyon szép lett, bár nincs kifejezetten meleg, a nap sütött, és az iszonyat jóleső tud lenni. Sikerült is kómába esnem az ágyamon, ruhában, fejjel lefelé, még a telefoncsörgésre sem ébredtem fel. És megint él a Petőfi rédió, ami tök jó, minnyá megyek is zuhizni ennek örömére. :)
Kell egy kifli. Alvóskifli. Okéoké, közel van az ágyhoz a bili..

Átjött Eszter, s romantikus hármasban megnéztük a Ponyvaregényt. Zuhiznom kellene, meg hajat mosni, meg feküdni, de valahogy még nem. A mellkasom meg fáj egy ponton, egy egész nagy ponton, ami egészen nagyon fura.

Közben pedig arra gondolok, vajon mi lehet veled. Biztos elfelejtettél már.

Búvalbaszott

Egy nap ez. Az idő fos, vízszintesen esik az eső és hideg is van. Megint fűtünk az eddigi harminc fok után..
Ma hómsztendbáj voltam, nem hívtak be, ötig aludtam itt-ott magamhoz térve. Kemény, mi? Annyira el vagyok most kenődve, annyira egyedül érzem magam és annyira, de annyira. Persze biztos jobb lesz, lehet, a Wolf's Rain is lehúzott kicsit, az egyszarvút sem bírom a kezembe venni napok óta. Pedig mennem kellene valahova, csinálnom kellene valamit az itthon döglés helyett. Asszem, kicsit még sajnálni fogom magam, aztán majd nem.

Fred megint felszívódott. Nemtom, hova kalandoz folyton, de ha úgy érzi, biztos megint előkerül. Megölelhetne már valaki.

Ja, és elfelejtettem megemlíteni, hogy pár napja valami belehalt a bal mellembe, és hogy ma a kedvenc Petőfi rádióm is süket valami oknál fogva, úgyhogy Tilos van. Napok óta pizzán élek és rosszul vagyok tőle. Kérek fagyit, jó? Meg ölelést. És fagyit is.

Hollywoodoo - Forog a kerék

Című száma ordítja a fülembe, hogy ébresztő, mozdulj már. Ja, mert még mindig ágyban vagyok. Merénasszondom, nem olyan rossz az örli hómsztendbájt végigszundikálni kisebb-nagyobb megszakításokkal.
Reggel elment az áram, ami azt jelenti, hogy nincs net sem, de ami még rosszabb, azt is jelenti, hogy pölö tea sincs, meg semmi..

Egyébként elfelejtettem megemlíteni, hogy Fred egy ideje, ismeretlen okból emigrált a fürdőbe a mosdókagyló alá, sőtmitöbb, tegnap, mikor hazaértem és elmentem zuhizni, a kádban feszített. Persze kihalásztam és visszatettem szépen a helyére. Ma reggel pedig mégis úgy döntött, visszatér hozzám, ami azért szép tőle. :) Bár mintha kicsit nagyobb lenne, mint legutóbb. Most épp a fejem felől, a sarokból vadászgat vérszomjasan.

Tegnapelőtt különben éjfélkor feküdtem, majd háromkor keltem, hogy dolgozni menjek. Érdekes napom volt, hárman voltunk magyar csajok, ami buli, viszont az egyesem egy ír csávó, akinek a testéből lábszag árad, a körmei pedig hosszúak és sárgák. Nyjááááj. Különben aranyos, meg minden, de akkoris.. Azt csak piciben jegyzem meg, hogy sikerült elaludnom a dzsámpszíten, amit elvileg nem szabad, meg különbensem aludtam, csak relaxáltam.. Amíg húsz-huszonöt percet várakoztunk a semmire.. Szembecsuk, nemalszom, nemalszom.. Amúgy figyeltem, aki látótávolságon belül volt, mind szundikált, úgyhogy nincs gond. :P Csak csukva volt a szemem, a szám meg azért nyitva, mert tudjátok, rettentően meg vagyok fázva és úgy veszek levegőt. Ez a hivatalos verzió. :D

Délután átjött Eszter meg Riccardó, ettünk jégkrémet, meg kártyáztunk. Majd később, miután elmentek, megnéztem a Wolf's Rain utolsó két részét. Szpojler.

AMiben mindenki, de mindenki meghal.. Annyira szomorú. És olyan szép. Végig az egészben valami olyasmiben hisznek, valami olyasmiért harcolnak, amiről azt sem tudják, milyen, vagy hogy létezik-e. Mégis meghalnak érte.

Szpojler.

Mert ők farkasok. És mert hisznek a jóban. Aaaaaaaannyira széép. Szipp.

Gondolatok

Hogy miért vettelek le a blogrollról.
Nos, mostanában kezdesz kissé furcsán viselkedni, de az egy dolog. Az meg egy másik, hogy szerintem iszonyat nagy parasztság még csak viccből is azt mondani, mennyire mókás, amikor egy nőt vernek, merthogy megkapja, ami jár. Tudod,picim, kívánom neked, hogy egy következő életedben gyenge nő legyél, akit vernek. Vicces lesz. Ahogy az is mennyire vicces, mikor valaki olyannal kezd, aki gyengébb, és mint ilyen, esélye sincs. Kurvára vicces. Tényleg. Rettentően.

Egyéb híreink. Egy, mondjuk, hogy barátnőm, huszonöt évesen terhes. Mert már benne van a korban. Az újdonsült pasijával, akié a gyerek, fél éve vannak együtt, vagy még annyi se. Hátbaszod, ezt sem gondoltam volna... Mármint, nem járna a szám, de tudom, hogy nincs mire, hogy mekkora orbitális faszságot követ el. Ne legyen igazam.. De, ha lesz, nem fogom sajnálni, ha egyedül marad a kölyökkel élete végéig családi pótlékon tengődve. Mert választhatott volna. Sajnálom, ha ez bunkón hangzik, de ez a véleményem. :( Miért, miért őrül meg mindenki?
Ja, zárójelben teszem még hozzá, hogy a pasi minden este olyan részegen megy haza, hogy nem tud magáról. És ezt mulatságosnak tartják. Azt is annak fogják, ha elissza a pénzüket, és verni fogja? Komolyan. És ilyentől akarni gyereket? Én gondolom rosszul?

Lebegő

Reggel megint imádott lakótársam üvöltésére ébredtem, mert annyira nem volt képes, hogy lemenjen szkájpolni..

Majd kimostam szépen az ágyneműmet, illatos és még mindig kint lengedez a szélben. :) Takarítottam is, és közben találtam egy zsír új matracvédőt, úgyhogy azon nyomban ki is cseréltem az én kis kopottammal. És most igencsak büszke vagyok magamra érte. Majd négykor csináltam reggelit, ami azzal kezdődött, hogy a hagyma némiképp karamellizálódott, és a tojás felét sikerült a padlóra loccsantanom, miközben forgolódtam a tálkával. Hiába, ma kicsit koordinálatlan a mozgásom. :P

Egyébként pedig Wolf's Raint nézek, mert annyira szééééép, meg mert imádom. Közben pedig filózok azon, hogy lassan mennem kéne futni.. Lassan. Nagyon lassan. :P

Aztarohadt

Komolyan nem tudom, a hisztéria melyik formáját válasszam. Kezdjek el sírvaröhögve, hajtépve futkosni, vagy menjek henteljem le a fél városrészt...

Nyitottam egy bankszámlát, jó régen, s már az előző havi fizumat, ami még mindig nincs nálam, oda kellett volna kapnom, mivelhogy faxoltam, íméleztem megnyitás után egyből, ahogy kell..
Erre csekken kaptam, a béz szupervájzor gyengéden megjegyezte, hogy elküldhetném a bankszámlám adatait, ahova kell. Mondtam, hogy megtettem. Írt hát ő is egy ímélt ezzel ismét elküldve az adataimat.

Erre ma reggel kapok egy mélt, hogy úgy tudják, nincs bankszámlám és sürgősen nyissak egyet, mert júliusban nem hajlandók csekken fizetni. A rohadtbüdöskibaszottkurvaanyjukat. Már elnézést. Még fenyeget, baszod. A fasznak vakarja a tetves picsáját egész nap az irodában..

Úgyhogy kapásból íméleztem kettőt. Egyet a feladónak, hogy ugyanmár, mondja meg nekem, kinek írjak még, kit hívjak fel, ugyanis a béz szupervájzor maga is elküldte a cuccaimat és még mindig nincs meg nekik... Hát a pofám leszakad.........................................
A másikban az adataimat küldtem. Újfent.

-----------------------

Visszaíméleztek, hogy megvannak nekik a cuccaim. Möglássuk. Möglássuk.

Cheza

Az emberek bántják azt, amit nem értenek, ugye? Félelem az ismeretlentől.

Még mindig nem kaptam meg a múlt havi fizumat. Szerintetek ez mennyire kurvára nevetséges? Rohadtélet.

És vettem ma szalt en vinegör chipszet. Mert én imádom. Tudom, hogy te utálod, de én nem. Pont olyan ez, mint az Anyegin. Annyira szar, hogy már jó. Mondjuk nekem Hoffmann Arany virágcserepe is tetszett, bár az nem azért, mert szar. Hanem mert kicsit elvontnak láttam akkor, de mintha értettem volna. Majd elolvasom megint. :)

Tudom, hogy írnom kellene, de valahogy most nem megy. Ürességet érzek. Hiányt. Nemtommit.
Hogy hiányoznak a beszélgetéseink. Olyankor nem éreztem magam annyira egyedül. Most meg csak nemtom, mit csináljak. Úgyhogy nem csinálok semmit. Csöndben szemlélem az eseményeket. Mást nem tehetek. Bizonyíthatsz. Bizonyíts.
Különben jól vagyok. Kószálok a világomban, élvezem a szép időt. Talán megint kimegyek Howth-ra.
Elkezdtem megint Beagle Az utolsó egyszarvúját, de ezt valahogy nem tudom most úgy falni, ahogy szoktam. Meséltem már, mennyire sokat jelent nekem ez a könyv?

A vídió, nos, az érdekes. A zene, a zene a lényeg. :)