Ezer éve.. Néha visszatalálok ide, és ha ez olyan sűrűn fordulna elő, mint amilyen gyakran "írok", mozgalmas kis blog lenne ez még mindig.
Ki vagyok én. Ez egy ilyen poszt lesz megint.
Gyermek, aki még mindig álmodik. Ha nem így lenne, azt hiszem, nem tudnék élni a világban úgy, ahogy az most létezik. A macskák és egyéb, különböző méretben és mértékben szőrös lények még mindig olvadásra késztetnek, bár a tollas és pikkelyes apróságokat sem vetem meg. :)
Szeretem az esőt és a frissen nyírt fű illatát. Még mindig sokat olvasok és élvezem, ahogy a képzeletem álomvilágba repít.
A zenével való kapcsolatom mit sem változott, leginkább úgy tudnám leírni, a megfelelő zene az ereimben indul útjára, hogy magával ragadjon testestül-lelkestül. Régen táncoltam, de ha sikerül hazajönnöm, ez is másképp lesz.
Hiányzik az írás, de mostanában nem vettem a fáradságot, hogy ezen változtassak.
Szívesen vagyok társaságban, de barátom csak kevés van. Ma is nyitott vagyok, nem is kicsit, de néhány kivételtől eltekintve nehezen bízom meg másokban. Ez néha magányossá tesz.
Olykor álmodom egy világról, ahol az emberek egyszerűek és nem kell egymástól félniük.
Igazán nem nehéz boldoggá tenni jelentéktelenül apró dolgokkal, és még mindig hiszek abban, hogy lesz majd valaki, aki akkor sem fog bántani, ha félelem nélkül neki adom a szívemet.
Tudom, hogyan védjem meg magam, mégis szomorúvá tesz, hogy erre szükség van.
Sokszor fáj, és elszigetelhet, amit a világból és másokból látok. Mindezzel együtt mégis hálás vagyok érte. Ha nem így lenne, azt hiszem már összetört volna.
A munkámat megszoktam, a sok rinyálás ellenére többnyire élvezem. Leginkább azt, ahogyan az embereket sikerül kezelni. Munkatársakat és utasokat egyaránt. Szavak nélkül és szavakkal is. Érdekesnek találom.
Azt is megtanultam, időnként nincs más választásom, mint menni tovább az utamon, nem pedig feladni azt másokért.
Máskor viszont érdemes lehet bátornak lenni és nagyot álmodni. Amikor lelépsz arról a bizonyos peremről a szárnyaid vagy elbírnak majd, vagy cserben hagynak. Ezt azonban csak akkor tudhatod meg, ha megteszed azt a lépést.
Szeretek őszinte lenni, mert hinni akarom, hogy amit az őszinteség elronthat, az már eleve vesztésre volt ítélve.
Ki vagyok én. Ez egy ilyen poszt lesz megint.
Gyermek, aki még mindig álmodik. Ha nem így lenne, azt hiszem, nem tudnék élni a világban úgy, ahogy az most létezik. A macskák és egyéb, különböző méretben és mértékben szőrös lények még mindig olvadásra késztetnek, bár a tollas és pikkelyes apróságokat sem vetem meg. :)
Szeretem az esőt és a frissen nyírt fű illatát. Még mindig sokat olvasok és élvezem, ahogy a képzeletem álomvilágba repít.
A zenével való kapcsolatom mit sem változott, leginkább úgy tudnám leírni, a megfelelő zene az ereimben indul útjára, hogy magával ragadjon testestül-lelkestül. Régen táncoltam, de ha sikerül hazajönnöm, ez is másképp lesz.
Hiányzik az írás, de mostanában nem vettem a fáradságot, hogy ezen változtassak.
Szívesen vagyok társaságban, de barátom csak kevés van. Ma is nyitott vagyok, nem is kicsit, de néhány kivételtől eltekintve nehezen bízom meg másokban. Ez néha magányossá tesz.
Olykor álmodom egy világról, ahol az emberek egyszerűek és nem kell egymástól félniük.
Igazán nem nehéz boldoggá tenni jelentéktelenül apró dolgokkal, és még mindig hiszek abban, hogy lesz majd valaki, aki akkor sem fog bántani, ha félelem nélkül neki adom a szívemet.
Tudom, hogyan védjem meg magam, mégis szomorúvá tesz, hogy erre szükség van.
Sokszor fáj, és elszigetelhet, amit a világból és másokból látok. Mindezzel együtt mégis hálás vagyok érte. Ha nem így lenne, azt hiszem már összetört volna.
A munkámat megszoktam, a sok rinyálás ellenére többnyire élvezem. Leginkább azt, ahogyan az embereket sikerül kezelni. Munkatársakat és utasokat egyaránt. Szavak nélkül és szavakkal is. Érdekesnek találom.
Azt is megtanultam, időnként nincs más választásom, mint menni tovább az utamon, nem pedig feladni azt másokért.
Máskor viszont érdemes lehet bátornak lenni és nagyot álmodni. Amikor lelépsz arról a bizonyos peremről a szárnyaid vagy elbírnak majd, vagy cserben hagynak. Ezt azonban csak akkor tudhatod meg, ha megteszed azt a lépést.
Szeretek őszinte lenni, mert hinni akarom, hogy amit az őszinteség elronthat, az már eleve vesztésre volt ítélve.
