Where's silence, there's peace, where's peace, there's freedom, with freedom comes silence.

2009. június 18., csütörtök

Úgysem lehet elnapolni

Ma el kellett mennem texoffiszba visszaigényelni az adómat. Azaz egy részét, de az hosszú. A vége az lett, hogy ugyan az ügyintézés sebessége rendkívüli, így hamar sorra is kerültem, kiderült, hogy meg kell várnom az adóév végét, mert kurva krúlink megint elcseszett valamit. Igazság szerint nem is tudom, mi mást vártam.

Vettem telefonhoz feltöltést is. Mondtam már, hogy mióta itt vagyok, még egy fillért sem kellett telefonra töltenem? Mert az első feltöltés eddig elég volt? És most is elleszek vele egy darabog, ugyanis saját hálózaton belül ingyé csinálok mindent. :) Persze a feltöltés nem volt egyszerű, mert valamiért a készülék nem értette a kettes gombot, de végül csak összejött a dolog.

Meg magamévá tettem egy ginisszes bögrét is. Tudom, hogy nem sörözök, de be lehet fogni, akartam egy ilyen bögrét és kész. Egyrészt mert tetszik, másrész meg mert hatalmas.

Plusz beszereztem Tvájlájt hármat is. Az eladó csaj kérdezte, sírtam-e a kettőn. Nemistudom, kellett volna? Csak kicsit diszappojnted voltam, mert szimpatizáltam farkasékkal, de ennyi. Bár szerintem nem ezen a részen kellett volna sírni. Nemtom. Ha ismered az érzést, akkor valahogy nem ráz úgy meg. Vagy pont akkor kéne? Nomindegy.
Viszont azon a könyvén, amit nem reklámoznak agyon, meg a kutya se olvassa (csak az a múltkori nő a repcsin), azon úgy bőgtem, hogy az utolsó húsz oldalt alig bírtam elolvasni. Nagyon kemény.

És csináltam bögrés szönysütit is, ami nem lett rossz, de az alja nyers maradt. Mikor beraktam a mikróba, füstölt. :D
És nincs olyan nagy kedvem holnap sem menni, dehát ez van. Majd próbálok nem navalyogni többet erről.. Oké, az emberek mindig újak és érdekes őket figyelni, de azt hiszem, ennyi maradt.

Nincsenek megjegyzések: