Errőlennyit

Én már tényleg nem tudom. Az én hozzáállásommal van a probléma? E. Biztos annyira szar alak vagyok, meg tollas a hátam, hogy valamivel kiérdemlem mindig, hogy valaki szarba se nézzen. Nem baj, nem baj, csak az okát tudnám, hogy legalább egyszer, valamikor változtathassak magamon, ha tényleg bennem van a hiba. Nem akarok én túlreagálni, túllihegni semmit, sem ráerőltetni magam senkire, távol álljon tőlem. Vajon a továbbiakban ugrunk-e, vagy simán hülye vagyok? Kiderül hamarost.

Nemistudomhol

Csendes őrjöngés van diszkréten, bentről. Vannak elmaradásaim saját magammal, ide, de nem most. Jövő héten talán.
Sűrűsödnek a láncok, meg a felhők, de ez valahogy most nem ugyanaz. A világ bekephattya, mert igenis végigcsinálom, amit elkezdtem. Különben is, mi elől bújkálnék?



Mer jó' szó'. :)

Ééééééés egy kis spenótot ajánlanék neked, ha olvasol, mert tudom, hogy te is imádod :P

ALANT A HAZAGYÜVÉSEM ÓTA KELETKEZETTEK, IDŐRENDI SORRENDBEN.
LEHET ÓVASGATNI SOK SZERETETTEL :)

Ugyeteccikérteni

Van, aki egyből talpra esik, mikor kilökik az életbe, én többnyire fejjel előre a sárban csúsztam. Tudod, a lendület. Leküzdve, kipipálva, jöhet a következő menet, még túl ép vagyok.

Out of my way
Out of my, way

I can’t pass up this opportunity to make myself absurd,
I can’t pass up this opportunity to let myself be heard.
Would you, like to, be the one who sees me lose this all,
Would you, like to, be the one who sees me fall.

Nobody’s gonna stand in my way
Give it up son, I’m doin’ this my way
Nobody’s gonna stand in my way
Give it up son, I’m doin’ this my way

You like to think the worst is over now, but you cant breathe at all
You like to think you’re owed a favor now, man you’ve seen it all

Did you, want to, be the one who pushed me off the wall,
Did you, want to, be the one who let me fall

You can’t hold me down..
You can’t hold me down..
You can’t hold me down..
You can’t hold me down..

Nobody’s gonna stand in my way
Give it up, I’m doin’ this my way
Nobody’s gonna stand in my way
Give it up, I’m doin’ this my way
Out of my way

Aztánmosmáhogyintthonvagyokegyhete

Naszóval, üdvözlet mindenkinek itthonról. A fejemre szaróknak és nem szaróknak egyaránt, akinek nem inge, az úgysem veszi. Senkit nem akarok bántani, csakúgymondom, mit érzek, elvégre ha más nem is, ez, itt, többnyire rólam szól. Najó, nem poncogok, mindenkinek van rajtam kívül is baja elég, tudom.

Ez a hülyeség, amiatt van, hogy mostanság kissé egyedül érzem magam. Szeretnék elmenni, veletek lenni, csinálni dolgokat, és valahogy mégsem. Meg azért nem lenne rossz valaki. Ez persze általános, meg nem is olyan eccerű, de így van. Megismerni, megosztani, megmutatni, elragadni. Namajdeccer. Most úgyis épp a türelem szkill megszerzése van in progress. :P

Akik meg jelezték, hogy de, azért jó, hogy itthon vagyok, azoknak ezúton is nagyonköszi, mert az meg aranyozza ám a napot. Tényleg.

Repülésről, mert mondtam, hogy.

Mondjam, hogy imádom? Nem mondom, de így van. Különben semmi különös, a buckák és kátyúk ugyanúgy megvannak a helyükön, mint kifelé menet. De arról azért szót kell ejtenem, hogy valahol azért mégis nagyon szeretnek.

Kifelé menet nem tudtam, most már tudom, hogy Britishnél 23 kiló a megengedett, 32ig engedik fel, de az már túlsúly. Pesten a néni viszont olyan rendes volt, hogy amikor a csomagomat mérték, odaszólt, hogy „32 kiló és _nincs túlsúly_.” Mondom, én erre, akkor azért nem figyeltem fel, mert azt hittem, a 32 kiló az semmi.

A mostani kaland a következő. Heathrow T5 átadása előtt minden gép itthonra és itthonról a T1-ből jött és ment. Ezért hatalmas önbizalommal, a foglalásom alaposabb tanulmányozása nélkül húztam kifelé, boldogan, mint a vadlibák a T1be. Nézem a kijelzőt, a járatom sehol. Megkérdezem a csávót, miért nincs kiírva, erre közli, hogy leginkább azért, mert T5ből indul. Nafasza. Rohanás át T5be, szerencsére a vonat ingyé megy, bár akkor már az sem nagyon számított, ugyanis fél nap gyász keretében előző héten már elbúcsúztam egy csomó pénzemtől mondván, semmit nem vagyok hajlandó otthagyni. [emígyen alakult, hogy nem egy csomagom lett, hanem kettő, ami úgy megy, hogy: egy csomag 23 kilóig, ha túlsúlyos 32-ig, akkor minimum ₤30 vagy több. Második csomag ₤30, 23 kilóig, ha ez is több, perkálsz megint. Számolhatjátok, köbö mennyi suskától búcsúztam már el magamban] Naszóval, át T5be, szerencsésen. Fel a poggyászleadáshoz. A legtöbb kapura fast drop van kiírva, értelemszerűen az van nyitva, ahol személyzet is van. Egy kapun Passport and visa checking. Nyilván ide mentem, megérdeklődni, hogy akkor most velem mi is a helyzet. Pont volt ott egy csávó, aki a szorgosan dolgozó néjnit segítette, tőle kérdeztem meg, mi a különbség. Kedvesen elmagyarázta, hogy ez azokra vonatkozik, akikkel a biztonsági résznél valami gáz volt. Ok. Következő kérdés, ha nekem még csak a foglalásom van kinyomtatva, olyankor mi is van. Azt mondta, majd ő megcsinálja nekem. Kérdezte, hány csomagom van. Kettő. Nyomtatott rá két zöldpapírt, meg a check-in cardot. Megkérdeztem tőle vagy háromszor, hogy és a túlsúlyért meg ezekért hol fizetek. Egyszer sem hallotta meg. Erre odavisz egy üres pulthoz és beküldi a csomagomat, úgyhogy még sorba se kellett állnom. „this is your lucky day.” Örök hála. :) Aztán már csak vagy fél órát kellett loholnom a kapuig, ahonnan az én gépem indult, közben összehaverkodtam minden személyzettel, aki az utamba került, innentől kezdve meg elég sima volt. Itthon még fordítottam egy macedón néninek, merthogy a customer service az elég erőteljesen az ember részévé válik. Ugye… :D

A következő vicc, hogy én Ferihegy kettőre, az ősök meg egyre érkeztek, de ezt már megoldottuk.

Itthon megtudtam, hogy nincs net, ezért nem netfüggök, mint ezelőtt. És azért nem írtam eddig. Mert. Nagymuttinál, ami gép van, még a netcafésnál is jobban behal az ájpodomtól, úgyhogy. Posztot megír, notin, ájpodra. Majd pendrájvra rátesz, átmegy és kipróbálja, pendrájvtól lehal-e a gép, vagy azt már kegyeskedik képességeihez mérten tűrhetően fogadni. Hát szoríjjatok, mert ha nem, idegroncs leszek.

Azóta már elolvastam kedvenc írómtól egy könyvet, aminek története pusztán annyi, hogy. A fent említett két kötetes. Az első már megvolt régen, csak nem olvastam, majd Angliába kiküldték utánam. Döcögősen induló, nemtudodletenni jelleggel folytatódó. A végére érsz és niiiincs, nincs meg a második kötet. Hajbatép. Megígérték, hogy kihozzák, nem hozták, úgyhogy majdnem egy fél évet vártam reá. Azt hittem, itthon megvan. Mint kiderült, ha megvolt, most akkor sincs. Elmegy, beszerez, elolvas, imáááád.

Néha áradozok arról, mennyire szeretek olvasni, meg hogy miért is. Amikor süllyedsz a világban, amit ugyan útmutatással, de magad teremtesz, és miután valamiért leteszed a könyvet, még akkor is ott van körülötted. Sajna, amikor a végére érek, mindig kicsit szomorú vagyok, mert vége. Úgyhogy most pihi van. Meg ugye tanulnom is kéne lassan, mert hetedikén vizsga. Meg mint kiderült, a másik része huszadikán és nem tizenkettő.. Húzzuk még, csak húzzuk. Franc. Namindegy, majd szoríjjatok ehhez is.

Ja, és mielőtt elfelejtem, cicák is megismertek. :) Komolyan, én nem is tudom, mi lenne, ha nem lennének ezek a dögök. Hiányoztak. Na az mondjuk még mindig némiképp rosszul érint, mikor a tesókámra hajnal ötkor jön rá a szeretetroham, de végülis tizenöt év alatt, mióta együtt vagyunk, megszokhattam volna. Cicááám.

Nocsakhogy nettfüggjek ismét egy kicsikét

Jómadarakról

Puszipajtások vagyunk az elmúlt másfél hónapban. Hogy miért is? Nos, egyrészt mert kell nekik a cigi, amit anyámék hoznak, másrészt félnek, hogy miután lelépek, esetleg tényleg felnyomom a kedves főnököt valamiféle szervnél, hogy ugyanmár, nézzenek utána, hány embert is dolgoztat feketén. Ugye. A harmadrészt nem tudom, de nem is érdekel. Hányinger ez az egész. Jó, persze, eddig is tudtam, hogy van egy csomó ilyen ember, de ilyen közelről azért méginkább undorító a dolog. No, ennyit róluk.

A repülésről

Amin rengeteg szabadidőmben elmélkedtem. Ha légi utaskísérő akarsz lenni, elvárás, hogy tudj úszni. Namármost, ha ebbe jobban belegondolunk.. Oké, lezuhanunk, de miért olyan optimisták ezek, hogy azt gondolják, hogy nem a kontinens közepébe fúródunk bele? Vagyööö, olyankor elküszködjük magunkat valami vízig, vagy mi? Jó, persze, azért ha a földbe állsz bele, nem árthat, ha tudsz úszni, értemén.

A másik, amin röhögtem. Valahol március környékén volt olyan szeles idő, hogy a gépek nem, vagy csak nehezen tudtak leszállni. Elképzeltem, amint: „Kedves utasaink, itt a kapitány beszél. Sajnos fel kellett rántanom a gépet, mielőtt letettem volna, mivel az erős szél miatt a földbe csapódtunk volna. De semmi gond, nem késünk sokat, fél órán belül ugyanis kifogy az üzemanyag. Köszönöm türelmüket.” Na ezt azért megnézném. (bocs, Béla, igazából nemtom, hogyan kell eme tényeket szakszerűen közölni, szakértelmetlen vagyok, verjé meg érte)

Mindenesetre szoríjjatok nekem, hogy le ne késsem a gépem vasárnap. Vagy bármi. Móka lesz, mivel az én gépem 7:50kor indul, az ősöké meg 8kor egy másik reptérről. De úgyis én nyerek. :D

Különben elfilóztam ám sok dolgon. Például azon, hogy tök hálás vagyok azért, hogy van lehetőségem eldönteni, mit akarok kezdeni az életemmel. Történhetett volna ugyanis úgy is, hogy tizennyolc, egyetem, diploma, meló. Nem mondom, hogy sablon, de azért de. Az, hogy ez nem így történt, összefüggésbe hozható többek között a zápult agyammal, meg azzal, hogy még tényleg úgy érzem, többet kell látnom ahhoz, hogy biztos legyek a dolgomban. Viszont, ami magamhoz képest azért már valami, hogy erre az időre is megvannak a terveim. Meg úgy egyáltalán. Önmegvalósít. :)

Az otthoni parasztokról, elnézést, mezőgazdasági munkásokról, akik tudtommal hatalmas szakértelemmel fecsegnek az életemről, meg arról, miért is vagyok itt.. Nos, az, aki életében ki nem tette még a lábát a városból, amivel egyébként semmi bajom nem lenne, ha nem alkotna rólam véleményt, az ne osszon észt és ne gondoljon semmit. Sem az, aki példának okáért húsz évesen gyereket szül, amivel szintén semmi problémám nem lenne, ha nem a semmibe szülné azt a kölyköt. Arra én is képes lettem volna és lehetnék bármikor. Satöbbi. Lényeg, hogy nem bírom azokat, akiknek anélkül van véleményük, hogy egyáltalán csak egy kicsi rálátásuk is lenne bárki bármijére.. Fuj.

Haéneccer politikus lennék

Nem akarnék én sokáig, csak három dolgot szeretnék. Kezdetnek.

Egy. Csak az kapjon szavazati jogot, akinek van munkája. Szerintem érthető, de azért, biztos, ami biztos legyen megmondva, miértis. Annál az egyszerű és világos oknál fogva, hogy szerintem logikus lenne, hogy a rohadt ország dolgairól azok szavazzanak, akiknek az adójából azt tönkrevágták. Akinek nincs munkája, az önmagát diszkriminálta, emberi joga nincs több, mint akinek van és különben is nyalja ki a seggem. Ha mindez nem tetszik a kedves kisebbségnek, belőlük, hogy hasznosak legyenek, még mindig csinálhatnánk szerves trágyát, meg kutyatápot. Komolyan, erre az ötletemre vagyok a legbüszkébb, csak még nem találtam módot a kivitelezésre.

Kettő. Ha ez megvan a megmaradtakból, vagy bárkiből, aki dolgozik, kicsit is értelmes és esetleg objektív is lehet, állítsunk fel bizottságokat annak megítélésére, ki és mennyi szociális segélyt kapHAT.

Három. Ha már valaki politikus lesz, és nem a munkáját végzi, ami elméletileg a köz javának szolgálása lenne, bukjon nagyot és vegyenek el tőle mindent. Nem olyan buli, hogy mindenki csak magának kapar, közben a _dolgozó_ embereknek meg szarkupac. Kalap.

Lehet, kissé utópisztikus a dolog, de azért álmodhat az ember, nem?

Az angliai iskolásokról

Csak mert róluk még nem morcogtam, a poszt meg már nélkülük is elég vegyes, úgyhogy akár miért is ne.

Mondja meg nekem valaki, miért kell egy ötéves gyereket menedzsergecinek öltöztetni. De tényleg. Oké, értemén, hogy egyenlőség, meg minden, de ez így gáz.. Emellett meg megy a nagy szabadszellemű nevelés, ami annyiban nyilvánul meg, hogy ezek olyanok, mint az állatcsorda. Pedig rólam igazán tudhatjátok, hogy bírom az állatcsordákat, de ezek. Áhh, fel is megy a vérnyomásom ötszázhatvanmillió nyolcszáznegyvenkettőre, úgyhogy esetleg majd irl ecsetelem. Lényeg, hogy hihetetlen, amit ezek bárhol levágnak és senkit sem érdekel. Szerintem meg szomorú. De kultúrája, na, az bazmeg van az országnak, ehhez csak gratulálni tudok. Arról nem is beszélve, milyen koszosak, büdösek, igénytelenek és bunkók. Kivétel nincs.

Na, minnyá otthon vagyok, akit érdekel, majd kontaktol, akit meg nem, azt Istenáldja. Én nyitott voltam.

Csókolom

Hóm szvít hóm

Ja, igen. Sajnos az előző posztot csak itthon, hangsúlyozom,_itthon_tudom feltenni világunk szövevényes hálójára, mivel kint az a szarkupac netcafés gép beszart az ájpodomtól. Kicsit ideges lettem, de egy hetet már csak kibírok valahogy anélkül, hogy elárasszalak titeket a hülyeségeimmel. És mire az fent lesz, már repüléses részt is kreálok. Szerintem.

Tényleg, voltam busszal a reptéren felfedező körúton. Erre azért volt szükség, mert metróval ugyan csukott szemmel is kitalálok, busszal még nem voltam. Tök buli, dugig van szállodával és egy british gép pont mellettünk kezdett felszállani, de mivel gyök kettővel elég nehéz lenne legyorsulni, ezért szart sem láthattunk a csodamutatványból.

A főnököm egy fasz. Elnézést, nem tudom magam szebben kifejezni, hogy elég érzékletes legyen a dolog. Ugyanis. Jó, eleve is az, csak most az van, hogy az őseim jönnek kedd reggel, és amíg itt lesznek, most már nem is tudom, találkozunk-e. Mondom tegnap a főnöknek, mi lenne, ha az utolsó napom péntek lenne? Óóóó, deháthogy mit fog ő csinálni szombaton. Leszarom, és a következő szombaton mit fog csinálni? Seggfej… Lényeg, hogy ha mégis úgy alakul, hogy „dolgoznom” kell, megsúgom már most nektek, nem lesz kisegítve… Így is pont elég volt abból, hogy az ember ezer felé szakad, akinek meg az lenne a dolga, hogy segítsen, játszik. A hibák mindig nálam jönnek elő, mert én figyelek, erre ez a paraszt még elkezdi nekem megmagyarázni, hogy igazából az is lehet, én csesztem el. Mikor a cucc akkor lett megcsinálva, amikor én történetesen szabadnapos voltam. Vicces a fiú, nem? … Ha kétszer ennyit fizetne se maradnék. Bááár. :D De végülis mindegy, mert nem fog. Undorító seggnyaló görény. És ez nagyjából szó szerint. Mert akit te már kizavarnál a francba, mert hónapok óta nem fürdött és a hányinger kerülget tőle, annak ő még mindig segget nyal. Fizet ugyanis. Áhh, órákat tudnék erről. Tényleg.

Különben pedig. Birtokomba jutott egy információ, amihez pár dolgot itt most hozzáfűzök, nem baj, ha nem értitek. Akit érdekel, annak értekezek róla.

Hogy nekem mennyire hányingerem van attól, ha a pofámba hazudnak. Egy centiről. Komolyan. Meg így az egésztől. Mindenesetre most csak azt érzem, sajnállak. Keserűen. És míg ezelőtt azt éreztem, hogy ha süllyedsz az élet szaros gödrébe bele, akár tátott pofával is utánad ugranék, most tudod mit érzek? Ha a gödör szélén állnál, taposnék rajtad még kettőt, majd utánad köpnék. Mert megérdemled. Azt hittem, idáig nem süllyedsz, de sok mindent hisz naivan az ember. Ugye. Sok boldogságot kívánok mindehhez, elveszett ember. Ámen.

Lehet, később már ennyi sem marad.

A netcaféhoz visszatérve. Ki van írva, hogy ha rajtakapnak, hogy pornót nézel, kitiltanak az örök idők végezetéig. Namostakkor én már nézhetek, mert nem megyek többet? :D

Most meg a reptérhez kis szösszenet. Odaúton láttam egy Cos nevű mosodát. Találó, nem? :D