Where's silence, there's peace, where's peace, there's freedom, with freedom comes silence.

2007. április 29., vasárnap

Annyi minden, hogy felére sem emlékszem

Szerdán nem sok esemény volt, ha jól emlékszem, ha sok volt, akkor lemaradtatok. Vettem megint két könyvet, a változatosság kedvéért antikváriumban. Az egyik címe : Elefántok, a másik: Hogyan lettem állatkerti állatorvos.

Csütörtök. No, ez méginkább homályba vész. Pont.

Lehet, hogy a szerdai események pénteken történtek. :P Ide nem írom most be, hogy kezd elmenni az eszem, nem fogok emiatt kétségbe esni, nem csak én vagyok tisztában azzal, hogy valahol rég elhagytam.

Hümm, a szombatról már vannak információim. :D Míting Wdokkal, akit mellesleg imádok. Csináltunk magunknak király kis pizzát, aztán elszáguldottunk röpizni, amiből aztán bézból lett. :P Jól éreztem magam. Labda elgurul, spánielek meglátja, odarohan. Rohanok én is persze, ő gyorsabb. Nyitja a száját, anya rászól, hogy nem veheti fel. Kutyu visszarohan anyuhoz, és legalább tíz percig ugatja, amiért nem lett övé a labda. Mókás volt. :P Aztán hazafelé a villamoson beépült a gerincembe valami cső. Az volt a napom fénypontja... Este tor, családias hangulatban. :)

Ma, vasárnap pedig hazaút. Idióta bkv ellenőrök hordája, három óra döcögés király kis vonaton, óóó, igen.
Most pedig megy a tv, és megint csak lehet hányingerem a sok féreg népségtől. Állítólag volt valami szösszenet egy kiscica vízbefojtásáról. És most persze mindenki felháborodik, meg pattog, meg feljelent, meg állatvéd. Undormány. Azokról a dolgokról persze senki nem szól egy szót sem, amiket nem vernek nagydobra. Senki nem segít, soha, ilyenkor viszont mindenki zöld aktivistává lép elő. :kiáll a népség elé, és addig köpködi szembe őket, amíg el nem pusztul kiszáradásban:
Most meg az egészségügy nyűgeivel sokkolnak. Persze, tudomén, hogy ki is kapcsolhatnám, de attól a probléma nem szűnik meg....

2007. április 26., csütörtök

És nagyon nincs kedvem latint tanulni. Lúzer vagyok... És rossz kedvem van, és, és... :(

Este elmentem sétálni. Ahogy kiléptem a házból, lenéztem a lépcsőn, és láttam, hogy egy lány sétáltatja az egyébként ahhoz még túl fiatal kutyusát. A kis szőrmók meglátott, és elkezdett kepeszkedni felém. Édes volt, kár, hogy nem várhattam meg. Láttam a kedvenc albínó kutyámat is. Mondanom sem kell, hogy hatalmas, hófehér és gyönyörű.

2007. április 25., szerda

Egyelőre csak annyi, hogy ébredés után ez megy a fejemben... Később meg majd a latin.

Most világosodtam meg, nox vagyok. (Nézzetek Csillagkaput)

Aztán elszaladtam kajáért, és nem értettem, miért néznek kedvesen. Azóta leesett, hogy őzikének öltöztem, azért. :)
Igen, próbálkozom a szinekkel, nézzétek el nekem. :P

2007. április 24., kedd

Kedd

Reggel kelés. Ágynemű áthúz, találka az ősökkel. Shopping. Az efféle étvágyam ki van elégitve egy időre, lehet a közelembe jönni. Elolvastam a könyvemet is. :odavan: A mai meg a tegnapi nap egyébként a limonádéé volt, holnap futás, ha törik, ha szakad, mert kell. S vettem megint könyvet is...

Láttam ma egy anyukát a metrón két tüneménnyel. No, itt csepp rossz érzés sem volt bennem, elég sokáig figyelhettem őket, bearanyozta a napom az élmény. Ilyenkor azért érzem, van még remény. :)

Délután koktélozgatás, kedves ismerős lelkének ápolása. Szemezgettünk neki a leányzók közül, tudjuk, a "sárga" a nyerő. :D A poén az volt, amikor az exnő mostohaapukája megkérdezte, nincs-e egy nővérem.... :rotfl:

Este pedig Hungarikum, asszem, ez nem igényel kommentet. :D

2007. április 23., hétfő

Ennek nem lesz címe

Álmos vagyok. Nagyon, és nem tudom, miért, egészen sokat aludtam. Meg éhes is. És nem esett le addig, amíg oda nem értem, hogy ma volt életem utolsó latin órája... :'( Úgy volt, hogy a zh- t két hét múlva írjuk, erre a bácsi benyögte, hogy mindenki választhat, hogy most pénteken, vagy jövő hét pénteken írja... Mivel azon a héten otthon óhajtok dögleni, nem nagyon volt választásom. Franc. Tanulhatok holnap, szerdán is. A holnapiból mondjuk lehet, nem lesz sok minden, jönnek az ősök, remélhetőleg shopping lesz. :D Láttam ma egy gyööönyörőséges pipellőt. :bociszemek:
Kéne olvasni. Meg enni. De mivel semmi nincs a közelben, aludni meg így is tudok... :P
Legyen már hétvége...

2007. április 22., vasárnap

Óda az utazásról, s más csacskaságok

No, kezdeném veled. Igen veled, aki tök mindegy, hogy új, és rohadt gyors, erős és biztonságos, vagy régi, de kiszuperált/ kiszuperálatlan járgányoddal az úton száguldozol. Éjjel vagy nappal, az mindegy, 100 és több… Amit a motor elbír, vagy nem. Hát baszd meg. Lehet, téged nem érdekel a saját életed, öld meg magad, vagy szólj nekem, én is szívesen segítek. De ha hülye vagy, és kisebbségi komplexusban szenvedsz, legyél kedves_csak_a saját, kibaszottul értéktelen életeddel játszani, érzed ezek szerint te is, hogy nincs sok értelme. Hálás köszönet, innen, szintén a volán mögül. Köszönöm neked a megértést én, aki próbálok nem megölni senkit, és semmit, ami az útra téved elém, úgy, hogy igazán szeretek vezetni, hinni vélem, tudok is. Száguldozni is szeretek, és vágyom azt, mégis ki tudom magam élni máshogy, mert az élet nekem fontosabb. Ja, és ezt nem azért, mert nem lehet gyorsan menni, de az ilyen seggfejek általában vezetni , azt nem tudnak. Akinek meg nem inge...

Szólok hozzátok is, botor utazók. Értem én, hogy busszal közlekedik a család messzire, mert ezt engedhetitek meg magatoknak. De könyörgöm, miért itt kell a jegyvásárlás minden bugyráról érdeklődni, előttem, értetlenül, a sofőrnél. Fél óráig. És mi nem világos abból, hogy ha a rohadék, szerencsétlen ülésre ki van téve böhömnagy betűkkel, hogy „FOGLALT” , akkor az nem azt jelenti, hogy tedd oda a nagy tohonya valagad, biztos így próbál üdvözölni a cég. Nem, NEM azt jelenti, kérdezz meg, szívesen elmagyarázom, hogy is működik ez..

Hümm. Utazás közben elhalad mellettünk a SZERV automobilja, a sofőrből csak egy hatalmas sörhasat látok, az anyós MIB szemcsiben. Aztán még egy gépjármű, nagyobb, terepjáró, szintén a SZERV színeit viseli, ez villog, mint az előző. Kihagytam. Majd következik a sárga kisbusz az ukrán elitkommandóval. KÚÚÚÚÚL. Úgy izgulok, mi lesz itt..

Az előttem ülő nagy mafla meg nem fér el két ülésen, nem kell arra utalnom, melyik fent említett családocska büszke tagja… Meg kellene rendszabályozni, sajnálom, most amúgyilag olvasom még mindig azt a nagyon fantasztikus könyvet. Kis szívemnek elégtétel, hogy úgy néz ki, végre összejönnek. Lehet, várható volt, én azért izgultam értük. Éljen, éljen, éljen, háromszoros hurrá. Jó, bevallom, a végébe is belenéztem, de csak kicsit. :spánielszemek:

Mellesleg. Ma van a Föld napja, gratulálok emberek, csak ilyenkor, vagy ilyenkor sem kell vigyázni a szeretett kócerájra. Csak így tovább, I’ m proud all of you. A virágot, a köszönőlevelet, meg a hódolatul felajánlott testemet majd az öltözőajtó előtt hagyom. Ámen.

Ezen túl pedig büszke vagyok ám magamra nagyon, egész délután varrtunk a cicával, és még egy darage- t

(gyengébbek kedvéért darázs, hú de vicces ma valaki) is hősiesen megmentettem a kemotoxtól. A bögrémmel. Hős vagyok, köszönöm. :P

Sok minden történik az emberrel buszozás közben:szövegszerkeszt:, mondomén, így kell eztet csinállani. :D

P. S. : hogy ez a szutyok wörd, amibe most írok, mennyi szót nem ismer, az már szinte hihetetlen.

Dolgok, amik azóta történtek, hogy mindezt leírtam: megérkeztem a naaaagy faluba. Az előttem ülő marha érkezéskor egy fél óráig szállt le, így várhattunk rá százezren a buszon. Aztán dugó, mert a segg állatok beállnak a zebrára, belelógva a merőleges sávba. Majd metró. Jó, oké, hogy egy idősnek át kell adni a helyet, de ezen túl, az, hogy idős, senkit nem jogosít fel arra, hogy bunkó is legyen.

És igen, köszönöm neked a gombócokat, visszakapod, megígérem. Mert ez bunkóság. Inkább ne mondj akkor semmit. Nem, kedves férjétfelfalórovar, nem te. Te csak kérdezz rá, ha érdekel. :P

Mindenféle okosságok

Ma sikerült magamévá tenni új göncöket. Tetszenek. :) Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy vannak "csakmárkásméregdrágacuccokatveszekmertmásszar" emberek. Amit én például hülyeségnek tartok. Nincs mit kifejteni ezen. Azok a ruhák, amiket a legjobban szeretek, sokszor "nóném" darabok, vagy túrkálóban kaparintottam meg őket. Nekik történetük van, és ez jó így. Nekem. :)

A második gondolat, amiről nem tudom, hirtelen honnan buggyant elő, de leírom, mert nem felejtettem el. :P
A boncolásra váró téma a nő- lét. Mindenfajta teljesség igénye nélkül, persze. Ahhoz én kevés vagyok. :) Nem, nem mondom, hogy "piedesztálra kell emelni a puncit", korántsem így van. Vannak nőneműek, akik fűvel- fával, szívük joga. Vannak hímneműek, akik úgy látják, az ellen nem arra van, hogy őket kiszolgálja, kevés dologra jó. Én teljesen visszás dolognak látom. Gyönyörű dolog az, hogy egy nő életet adhat. Ez erőssé teszi. Sok mással együtt. Erősebbek és gyengébbek, nézőpont és helyzet kérdése. Sebezhetőség. Szép játék ez az élettől, nem akarom tovább folytatni, aki tudja, és akarja, képes belemenni.

A napomról... A mai nap ötlete, ami ecetes uborkasaláta készítése közben született, hogy tudnék hógömböt csinálni ecettel, cukorral és vízzel. :buszke:

2007. április 21., szombat

THE LAST UNICORN

When the last eagle flies over last, crumbling mountain,
And the last lion roars, at the last, dusty fountain,
In the shadow of the forest, though she may be old and worn,
They will stare, unbelieving, at the Last Unicorn.

When the first breath of winter, through the flowers is icing,
And you look to the north, and the pale moon is rising,
And it seems like all is dying and would leave the world to mourn
In the distance, hear the laughter of the Last Unicorn,

I'm alive...I'm alive...

When the last moon is cast over the last star of morning,
And the future has past without even a last, desperate warning,
Then look into the sky where through the clouds a path is formed
Look and see her, how she sparkled, it's the Last Unicorn,

I'm alive...I'm alive...


Nincs másom, csak ami vagyok. Szeress magamnak, és megosztom.


Tevékeny is

Kimentem fagyit enni, aztán kis szunyóka a napon a cicával, igen, a hiperaktívabbal. Majd pingpong. Abban még semmi különös. Aztán eszembe jutott, hogy elég nagy, sőt, túl nagy is a már említett elízium ahhoz, hogy tollasozzunk. :) Persze nem cipő, vagy papucs, mezítláb a nagy fűben, ahogy kell. Písz. Cirka egy óra alatt rá is jöttünk, milyen szögben kell ahhoz állni, hogy a szél ne zavarjon játék közben. A macska műsorozott, valakinek mindig szórakoztatnia kellett a kutyát is, aki lezavarta már a mai menetet a labdájával. No igen, ilyen egy kiegyensúlyozott szekszuális élet. :D

Az internetes naplóírás bugyrairól... Jó, ha olvasol ilyet, már ha érdekel valakinek a közkinccsé tett élete. Olyan kicsit, mintha vele beszélgetnél ezekről a dolgokról, ha vele lennél közben, és nem egyedül. :)

Tiszta fejjel látó nap


Reggel kozmetikus, az arcom homárra hasonlít, tudom, hogy bejövök mindenkinek. :P Délig. Ott kell megtudnom, a nénitől, mert ugye megy a családban az információáramlás szépen, hogy öhön lesz a drága ebédem, bográcsból. :D Ami neeeem, nem a végén égett oda, hanem az elején. És nem lenne oly füstízű, ha a végén, vagy soha nem égett volna oda. Az elején, akkor, mert_anya_nem kavarta. :rohog: Mindenki hisz ebben az elméletben. :irónia: :D Egyébként finom volt.
Az imádott "fírgecskék" meg élvezik az elíziumot a hátsó kertben. Tényleg szép, én is örülök neki. :) Mostanában egyre többet gondolok azokra, akik várnak a szivárványon túl. Várom én is nagyon a találkozást, el kell még telnie egy kis időnek addig. :)
Amúgy. Amúgy szép az idő, azt hiszem, olvasni fogok. Este meg gyertyafény, egyesülés az univerzummal, ilyesmik. Vágyom már egy "új" fára. Ami ott van a naaaagy faluban, közel hozzám. Felmászni nagy ágak közé, magasra, pihenni az ölelésében, és elfelejteni a világot. Nemcsak azért, mert néha fáj, azért is, mert. Szél, langy nyáreleji zápor, ami simogat, és ami elől futnak azok a "szárazföldi patkányok". Sétálni mezítláb a zöld fűben, mondanám, hogy meztelen, de azért még le találnak csukni. Ilyen a világ. Nagy vonalakban ezekre vágyom épp. Vagy egy négylábú patásra. Nem feltétlenül lovaglás céljára, hanem csak úgy társaságnak, vagy bármi. Lovagolni jó, ha egységet találsz. Mindig erre törekszem.

"-Minden élőlény azért születik és él, hogy megtanulja, hogyan kell helyesen élni, szeretni a többieket, igaz?
-Igen.
-De hiszen az állatok már rég tudják ezt, ezért nekik nem is kell olyan soká élniük."

2007. április 20., péntek


Footprints


One night i had a dream. I dreamed i was walking along the beach with God and across the sky flashed scenes from my life. For each scene i noticed two sets of footprints in the sand, one belonged to me and the other to God.
When the last scene of my life flashed before us i looked back at the footprints in the sand. I noticed that at times along the path of life there was only one set of footprints.
I also noticed that it happened at the very lowest and saddest times of my life. This really bothered me and i questioned God about it.
"God, You said that once i decided to follow You, You would walk with me all the way but i noticed that during the most troublesome time in my life there is only one set of footprints. I don't understand why in times i needed You most, You would leave me."
God replied, "My precious, precious child, I love you and I would never leave you during your times of trials and suffering. When you see only one set of footprints it was then that I carried you."




Megtehetem, ezért vagyok. :)
Te meg ne add fel, jobb úton jársz, mint hiszed. Hidd. :)







Csak nekem olyan nehéz?

Mert próbálok önmagam lenni. Jó emberként élni. Néha majd' megszakadok, talán úgy érzem, sikerült megtartanom magam. Örülök ennek, máson meg mintha észre sem venném. Én akarok csak...? Hát egyedül vagyok? Mindig? Csak azt az egyet. Minél hamarabb, mert kezdem ezt megunni... Egy vagyok? Nem akarom. Kell, hogy legyen. Hogy legyek. Hogy lehessünk. Egyszer.



Ezt meg szeretem. Nagyon. :)
Miért mosolygok mindig, még akkor is, ha odabent csak üvölt az állat...
Az a helyzet, úgy érzem, utólér a keresztem. Nyugalom, fény, meg kell tennem, megteszem, tudom, hogy így kell lennie. Adnom kell, és adni fogok annak, aki érdemes rá. Úgysem én választok. :) Paradox dolgok ezek, ez a fizetség azért, amit kaptam. Talán. Majd...

Sokminden

Kedd: találka, mendegélés. Vettünk hajcsatot. Kocsmába beülés, létszámgyarapodás. Buksza, túró rudi, ikrek. Hintaló. RádaJ. Tequila, vodka, sör, csocsó. K. O. és melegszendvics. Reggel körhinta, algopirin, visszaalvás. Álmok lovakkal, almákkal, játszó gyerekekkel. Piros csűrrel, sötét pej ménnel. Hát no.

Szerda: zápor, másnapolás, sikerült magam minden fellelhető kajával telefalni. Éééés ezen kívül nem sok mindent csináltam, vagy csak azt is elfelejtettem. :P

Csütörtök: hazajövés. Jah, le akartam írni, hogy az emberek mekkora birkák, nem is tudom, minek kapcsán. Valami liftes sztori. Nem szeretem őket, mint fajt. Úgy érzem, nem érdemelnek sok tiszteletet. Meg igen is. Ha azt vesszük, mennyire találékony, életképes, akkor. Akkor igen, arra büszkék lehetünk. Az viszont undorító - többek között, és nem akarom ezt most mindenképp azirányba kihegyezni, hogy hova is járok tanulgatni-, hogy büszkék arra, hogy emberek. Hangoztatják, hogy igen, igen, mi tudatosak vagyunk, mi vagyunk a teremtés koronái, tökéletesek vagyunk. Közben meg ugye boldog- boldogtalan csinálja a sok gyereket is bele a világba úgy, hogy magát sem képes normálisan eltartani. Jó, legyen, utódot szeretnénk, megértem. Legyen egy gyerek. De minek oda öt, ahol a szülők még maguk sem tudnak normálisan beszélni (!) sem. És nemhogy nincs rájuk pénz, mert nem minden az, de nincs elég intelligenciájuk, hogy normálisan neveljék a porontyokat. Talán mert maguk is pont ilyen közegből származnak. Talán mert velük sem foglalkoztak megfelelően. Erről nem ők tehetnek. Ördögi kör. Sok kallódó, jó képességű gyermek... És akkor jön az, hogy sok a kóbor állat, meg hogy, azok, mint a nyulak. ŐK nem tudnak parancsolni az ösztöneiknek. A drága emberkék meg ugye arra büszkék, mennyire tudatosak. Nolám, ők sem.
Jön még ehhez az önző kapzsiság, az, hogy mindent csak magunknak akarunk, nem hagyva békén élni, inkább haljon, ha a miénk nem lehet. Irígység, intrikák... Az emberek rosszak. Az emberek vakok. Ezért nem szeretnék embereket gyógyítani. Sok olyan van természetesen, akinek, ha tehetném, visszaadnám az egészségét. Is. Igen, vannak jó, és tiszta emberek is, úgy érzem, sajnos, kevesen. Legalább vannak. :)
Nem a naphoz tartozott, belelendültem, semmit nem mondtam. Nekem azért kicsit jobb.

Űzekedés. Szép, jó. Kell. :)

Péntek: Ébredés cicával, reggeli. Természetesen a sonka az én tányéromból még mindig finomabb. Oda se neki, így szeretem. Magáért. Aztán takarítás. Igen, a tükröket is. Ha jól tudom, huszonöt van, de általában elfelejtem, nem lényeg, csak az, hogy sok. :P Találtam egy görcsöt a takaró alatt, gondoltam, megnézem, mi az. Nyöszörög. Jó, aludj csak. Átlagosan szar/ jó nap. Többet akartam írni, elfelejtem, mit akarok, mire ideérek. Lesz ez még így se, reszkess világ.

2007. április 17., kedd

I wanna be


I want to be naked running through the streets
I want to invite this so called chaos that you'd think I dare not be
I want to be weightless flying through the air
I want to drop all these limitations at the shoes upon my feet

2007. április 16., hétfő

Szása...

A mai nap legnagyobb poénja az volt, mikor drága kedves és imádott Balázs bátya (latin) elkeresztelt Szásának. A legnagyobb élmény pedig kétségkívül a latin óra volt... Kreatív kooperációs munka. Amikor mondja a bácsi, hogy igen, a keresztrejtvénybe direkt olyan szavakat rak be, amiket nem ismerünk. Erre benyögi, hogy mert ugye ha a ... (fogalmunk sincs azóta sem, mi volt a szó :D) lenne, akkor azt már egy betűből is kitalálnánk. Diszkréten kitört a röhögés. Merthogy ezt nekünk ismernünk kéne... Hát. Ühüm.

2007. április 15., vasárnap

Ez meg azért, hogy azt hihesse mindenki, teljesen kocka vagyok ;)

A buszra felszállva még szar volt a hangulatom. Aztán megláttam, hogy az a párocska ül előttem, akiket rettenetesen nem bírok... Boldoggá tett a helyzet. Nem részletezem, lényeg, hogy belegondoltam, hogy ezeknek akár még gyerekeik is lehetnek egyszer. Talán mégis egy kis részletezés. A csaj folyamatosan visítozik, nyafog, pánikol, ha tehetné, szerintem még mindig anyuban lakna... A pasi meg. Kicsike, vékonyka, bénácska, és horribilis méretű pecsétgyűrűt visel. Nem, nem kell azt gondolni, mekkora köcsög vagyok, és hogy mindenkit rosszabbnak gondolok magamnál. Őket látni kell, meg átélni, aztán leszólni engem a véleményem miatt.
Ami még történt. Úgy gondoltam, nem fogok olvasás közben hangosan, könnyek közt felröhögni. Megtörtént. Nagyon jó ez a könyv. Most, hogy nem olvasom, most is abban a világban járok. Élvezem. Jobb a kedvem is, szívesen sétálnék. Majd holnap. Holnap jó nap lesz. :)

Szar nap. Mert.

Mert nem tudom. Igazából nincs konkrét okom arra, hogy szomorú, vagy ideges legyek. Csak ez van. Napoztam ma is, játszottam ma is, semmi különös. Takarítottam... Jó itthon, most viszont arra vágyom, hogy egyedül legyek. Tudom, tudom, mindig egyedül vagyok, de most fizikailag gondoltam. :) Mondjuk felmászva egy naaagy- nagy fára. Hallgatni a szelet, érezni, látni, mert azt meg sosem tudom kikerülni... Úgyis giccseskedik az összes madárka egymással. Nem mondom, hogy rohadjanak meg, jó nekik. :)

Phoenicurus phoenicurus - Kerti rozsdafarkú

Szóval. Kezdenek visszajönni a kis kattogók, nem tanultak belőle, hogy a macska megette az előzőeket. Egyébként pedig rettentően bonyolult a latin nevük nekik. :P


Ő pedig azért került ide, mert természete szerint nem birtokolhatja soha senki...

És a mai "csak úgy" post

Arról, mennyire vagyok gyermek. Vannak a világban szép dolgok, amikre mindig úgy fogok rácsodálkozni, mint egy gyermek. Mert örömet okoznak. Mert a naaaagy és elfoglalt komoly felnőtteknek nincs idejük észrevenni. Semmit.
Az élethelyzeteimről. Vannak dolgok, amik talán mindenkivel megesnek. Arról meg igazán nem tehetek, hogy nem vagyok 1000 éves, néha annak érzem magam, nem kell aggódni. Viszont ez igazán nem jelent semmit. Semmit... Hazugság... Ilyen baromsággal se mentette még ki magát senki. Az igazságot akarom tudni. Mert szerintem az egészhez semmi köze nem lehet annak, mit éltem át, és mit nem.
Néha csak azt kívánom, bár lennék én is olyan. Vak, süket és néma, hogy semmit ne kelljen éreznem soha többet. Nem leszek olyan soha, az maradok, ami most vagyok. Keress hát olyat magadnak, mint a többi, ha képtelen vagy látni engem. Nagy dolog nekem, hogy önmagam tudtam eddig maradni. Szeress annak, ami most vagyok, vagy menj...

2007. április 14., szombat

A mai második post. Mert. :P

Dolgozom azon, hogy be tudjam ide rakni a Méhecskéim térdei c. számot.
(Alanis Morisette - Knees of my bees)



Meg is volnánk. Ezek után tessék szépen meghallgatni.
És tényleg szeretnek ám a méhecskék, meg én is őket. Most újra el hurkát sütögetni, majd jövök, aztán belesüppedek rendkívül fontos alkotói munkámba.

Reggel, meg minden. És. Points of view, miért ne tehetném egybe?

Kreatív indíttatású ébredés. Mire ma még ideérek, tuti elfelejtem, mit akartam írni, meg csinálni itt. Cicával büszkék vagyunk magunkra, mert mi ébredtünk először, és mi mindent tudunk.
S akképp (azért két k, - tudom, hogy hülyén néz ki- mert az "azképp"- ből jön, remélem, világos ) döntöttem, hogy sok minden kerül ma ide, meeeert változatos és rendkívül izgalmas eme remekem. A kategorizálás már megtörtént, büszke vagyok ám magamra. Lőjetek le. Nap végére kiderül, mi lett belőle.

A reggelim. Amúgy: kolbászos- szalonnás tojásrántotta sajttal és_fehér_kenyérrel. Merje valaki azt mondani,hogy nem reformkonyha. :D Ééééés még el is mosogattam. Nem is az én kiccaládom lenne, ha valaki nem applikált volna bele egy kávéscsészét egy bögrébe. Deee, kiszedtem. :hős:
Points of view, értsétek, ahogy kell, vagy épp, ahogy tetszik :) :


2007. április 13., péntek

Csak remélem, hogy nem leszek már sokkal hülyébb...

Jöttem megnézni, írtam- e valami újat, mióta legutóbb itt jártam. És meglepve tapasztaltam, hogy nem.... :D

A végén már az is az én faszságom lesz, hogy megszülettem. Igazán ne haragudjon rám senki érte...

De most komolyan. Hol tehetek én minderről? Nem, én tényleg nem akartam, de mindig az orrom alá kell dörgölni...
Egyéb, mi eddig megesett: felkel, gépez, fal. Aztán kimentem süttetni a hurkámat a napra. Pléd letesz. Jön a kutya, és mert ugye hatalmas tekintélyem van ám nála, kb ezerszer végigrohan rajtam, közben az egész kócerájt szépen behajtogatva alám. Szóval sülés közben őt is szórakoztathattam, és fogom is még minden valószínűség szerint. Lehemperedik mellém, összenyálaz, megrágcsál. Legalább rágókának jó vagyok... :D
Te meg... Te meg még magad sem tudod, hogy mit akarsz. Nehéz az élet, na. De velem nem fogtok ám szórakozni...
És ami kimaradt, pedig meg akarom osztani, remélem, ez ma az utolsó szépjódolog, mi velem történhet. Hazajövök, belesétálok valami szilánkba, nem gond, csak a szúrást érzem, nem veszek róla tudomást. Következő pár percben pedig csodálhatom a szép vörös foltokat magam után. Utálok sebet leragasztani.

2007. április 12., csütörtök

Itthon, édes itthon


Sikeresen hazaszáguldoztam ma. Busszal, ha valaki nem tudná. Láttam az úton mindent, mi szem- szájnak ingere. Ugrándozó nyuszikákat, fácánokat, futó őzeket vadászmadárral felettük... Codalatosz... :D Itthon öt perc után kivakarhattam a macskákat a számból, meg a cuccaimból. Nem lehetett őket lekapcsolni. És. És most sólet... :D
Jelentem, nem tudok aludni. Nem, és nem. Sziszabogár amúgyis kitúrt az ágyból, nekem meg csak kattog az agyam, amit időközben sikeresen megtaláltam. Megy a tv, emberek kínlódnak benne. Nem figyelek, csak vagyok. Kezdeni kéne magammal valamit, de nem nagyon megy. Az életemmel is, amit ideje megtalálnom. Végre. Nem, nem, a bosszúálló angyal meló most nem tesz jót az állítólag szépen szétcseszett karmámnak. :D Nem,nem. Szééép karma, jóóóó karma. Szarok bele, csak vigyázz rám, mint eddig, és akkor megmaradok. Keep smiling. :)

S lőn világosság

Kiderült, amit már eddig is tudtam. És igazán büszke vagyok magamra. Nem haragszom. Mások a hullámhosszok, hát ez van. Én tudok alkalmazkodni, de ha a másik falat tesz elém, nem esek annak neki, tudom, azért van,mert nem a saját fajtám. Éreztem, hogy nem tudunk érdemben beszélgetni, mert úgy gondolod, nincs közös témánk, nem vagyunk egy szinten, ezen sajnos én nem vagyok képes változtatni.

" A tieid között kortalan vagyok, mégsem láttok engem. Az enyéim között csupán gyermek... "

A mai nap zenéi (nem tudtam választani) :


2007. április 11., szerda

Mert csak



Igen, maci. Van, aki vadászni jár ide, én szopni járok. Egyre inkább azt hiszem.


A kávé finom volt. És jól éreztem magam. És egyre kíváncsibb vagyok arra, belül mi van, ami akár még baj is lehet. Mindegy, nem érdekel. Kedves, általad levetem majd korlátaim és végre megszűnök embernek lenni. Jó, ennyire azért nem, de talán felfedezek magamból valamit. Érzem már, mi az a szabadság. Akarom. Az agyam meg teljesen ki van kapcsolva. Megőrültem. Érzékelhető ez abból is, hogy tőmondatokban kommunikálok. Éljen az agyatlanság... :D
S ahogy az idő telik, úgy vagyok egyre biztosabb a szándékokban...

P. S. : a vadászat egyelőre jobban megy, maradok talán mégis annál. :D

2007. április 10., kedd

No, ez is megvolt

Most már tudom, hogy még mindig inkább vagyok vadász, mint akik rám vadásznak. Hát ez van. :)

2007. április 9., hétfő

És ma már egész nap ezzel fogok játszani... Zene. Tőlem. Nektek. Egyszerűen nem tudok leállni. :P









Ébredés van...

Ébredés van. Durván. Tavasz, bizsergés, láncok nélkül, fájdalommal. Mindig fájdalom a vége. Mindennek. A kedves. A kedves úgy tönkretett szeptemberben, hogy decemberig magamhoz sem tértem. Februárig éltem bezárva miatta. A menedéket meg nem bírom tovább, és nem akar elengedni. Nem akarok visszamenni. :( És most, most mindenki csak magára gondol. Önző disznók. Emberek. Megint bántani akarnak, így újra és újra szembesülhetek azzal, hogy talán mindig egyedül leszek... Szép dolog látni, jó dolog egynek lenni, csak ne jönne mindig valaki, aki azt hiszi, megteheti... Aki feltépi a régi sebeket, megérteti velem, hogy az emberek nem változnak...