Újabb elbaszott poszt

Az mennyire gáz, hogy úgy kell írnom, hogy a rosterem a kezemben van, mert különben nem emlékszem, mi mikor volt, és az előző posztot is lusta voltam rendesen megírni? A kérdés költői, megvan a saját válaszom.

A fele így is kiesett. És ez nem is az a roster, amit nézni akarok. Ehh. Kezdhetném a három off napommal, amin jobbára semmi különöset nem csináltam. Szombaton randiztam. Ja, én. Meglepő, mi? Úgy volt, elmegyünk állatkertbe, de mivel az idő szokás szertint fos volt, csak kajáltunk, iszogattunk, meg mászkáltunk. Aztán majd meglátjuk.

A héten sikerült öt napot dolgoznom. Az elején még úgy indult, hogy három, aztán kaptam még egyet.. Kedden volt hawaii party, rájeneres, de természetesen nem bírtam elmenni, pedig nagyon szerettem volna. Eredetileg másnap nem dolgoztam, de aztán ez megváltozott és de. Persze tettem erőfeszítéseket a dolog érdekében, elmentem before partira, de már ott kidőltem, úgyhogy inkább hazajöttem, másnap 4kor kellett kelnem. Erre lakótársam háromkor olyan esemessel ébreszt, hogy ha véletlenül nem alszom, engedjem már be, mert nincs kulcsa.. Persze, véletlenül nem aludni háromkor elég valószínű, nem? :P

Úgyhogy dolgoztam másnap, a negyedik napomon is, és annak végén már azt hittem, érinthetetlen vagyok. Hát nem, sztendbájról is behívtak öt húszkor.. Elmentünk Brüsszelbe, ahol három és fél órát szoptunk, sanszos volt, hogy nem tudunk hazajönni. Ezzel már csak az lett volna a problémám, hogy én ma mennék, azaz megyekis hazaaaa. De szerencsére hazajöttünk, túléltük, sallala.

Úgyhogy most készülődnöm kéne, rohangálnom ezerrel, ahogy mindjárt fogok is. Asszem, hulla leszek még egy darabig..

Nahamárígy belejöttem

Az indok nélküli vergődéstől csak némi kesert érzek a torkomban, nevezzük hányingernek. Magamra venni nincs miért, de hála nékie, poszt jön.

Első hómsztendbájon semmi, második szar fos szar idő, nehogy menni tudjak bármerre.

Aztán következett életem értelme, Manchaster-Budapest. Ha épp leszállva voltunk, Dublinban, természetesen szakadt az eső, olyannyira, hogy amíg a gépen vártunk, be kellett zárnunk az ajtókat, ezzel mérsékelve az egyébként is jelentős árvizet. Egyesek anyázva rohantak fel a gépre az esőben, igazán kultúrált dolgokat láthattunk, hallhattunk. Otthon 30 fok, szansájn, egyes ekunyerálta magát kocsival cigizni.

Ami meglepett. Hazafelé volt egy nő, két gyerekkel, kérdezte, én honnan. Mondtam, magyar vagyok. Azt mondta, meglepi, mert tök kedves voltam vele. Azt hittem, csak be akar szólni, de komolyan gondolta, aztán elmagyarázta.
Boarding gatenél tök bunkók voltak vele, és panaszt fog majd tenni Ferihegy eerportnál. Tizenix éve él Dublinban és az írek általában kedvesek, ezért gondolta, hogy ír vagyok. Nem kicsit esett le az állam. Fura volt, de azért jó érzés. :)

Este pedig, amíg a kocsira vártunk, láttam egy rókát. A reptéren. Rókát.. Sajnáltam. :(
Plusz a napom azzal ment el, hogy próbálták elmagyarázni, mi az a badger. Nem jöttem rá. Aztán este megnéztem, mert tök izgatott voltam, hogy van olyan európai állat, amit még nem ismerek. Tévedtem. A badger, az pontosan európai borz. Merthogy a skunk az amerikai. De attól nekünk még borz.. Úgyhogy, ha úgy vesszük, végig gyaníthattam volna.

Máma hosszú és fárasztó napom volt, sok hülyével. Vége. Alig vártam, hogy közelebbi kapcsolatba kerülhessek az ágyammal. Megtörtént. :)
Az egyesem egy magyar lány volt, akivel előtte nem nagyon beszéltünk és nem is volt túl szimpatikus. Kiderült, hogy tévedtem, nagyon jó fej. Örültem. :)

Eszembe jutott még valami. Nem osztom az észt a magas lóról, csak leírom, amit gondolok. Ahogy gondolom. Nem ismersz, életedben nem láttál, nem beszéltél velem, ergo honnan is tudnál megítélni. Nem tudom, ki kényszerít, hogy elolvasd, de ha már elolvasod és nem tetszik, minek jössz vissza? Nem értelek.
Ha olvasod, de nem érted, nos, nem sértegetni akarlak, de lehet, ez a sport nem épp neked való. Vannak ám még érdekes dolgok, vonaaat, kifestő, roller, gumikacsa, ilyenek, játsszál azokkal. Nem óhajtom a helyet anyázással megtölteni, úgyhogy arra kérlek, a jövőben, ha azért jössz ide, inkább ne is fáraszd magad, törölni foglak. Ha értelmesen is képes vagy szólni, akkor hajrá.

Azért sem lesz címe

Mielőtt belefognék a regélésbe, szeretnék kitérni valamire ugyanezen csodás posztban.
Nem értem azokat a gyökereket, akik mocskolódni meg anyázni meg szarságokat fröcsögni járnak ide. Főleg, hogy amit akarok, úgyis törlök. Namármost, kedvesem, ha azt propagálod, hogy minden nő kurva, akkor:
a, biztos nagyon szeretnéd, hogy így legyen
b, ideje lenne megbeszélni anyuval is, miket gondolsz róla, biztos boldog lesz
c, ha ez így van, és bánt téged, be lehet melegedni

Ámen.

És a poszt. Kezdjük több, mint egy hete. Utolsó napomon, ami kedd vala, double Gatwick jutott osztályrészül, ami fantasztikus élmény minden egyes alkalommal. Főleg most, hogy sikerült két órát késnünk a második kör előtt, minek eredményeképp 22:20 helyett éjfél után értünk földet. A végét még fűszerezi, hogy felnőtt emberek nem képesek birkamód követni, hanem első adandó alkalommal elkanyarodnak valami random irányba, hogy aztán összevadászhasd őket. Biztos az én hibám, lehet vannak olyanok, akiknek éjszaka csodás rájeneres hájviz mellényben hobbijuk a reptéren mászkálni. Mondottam volt már párszor, kéne egy korbács.
Plusz mire végeztünk, nem volt már kocsi visszamenni az offiszba, úgyhogy két gépnyi embör került az utsó crewvanbe, olyanyirra, hogy még az ölemben is ült egy csaj. :D

A szerdát édes semmittevéssel töltöttem, vagyis nasivásárlással, ilyesmikkel. Ugyanis. Másfél héttel azelőtt kértem fizetetlen szabit, amit sikeresen meg is kaptam. Viszont, szerdán nincs gép, csak csütörtökön, így eshetett meg, hogy egy nap oda. Értesítést persze a szabiról hivatalosan akkor kaptam, mikor már a jegyem is megvolt, hogy megkaptam, azt a rosteremen láttam. Hiába, kemény dolog az adminisztráció.

Csütörtökön remekül hazarepkedtem, 50 perc késéssel, többnyire eseménytelenül. Az emberek még mindig birkák, viszont ült mellettem két csávó, akik egész úton fűzték az agyamat, igazán jól szórakoztam. :D
Indulás előtt "otthon" elolvastam még a Tvájlájt 3 végét, ugyanis kicsivel előtte magamévá tettem a négyet, ami rohadtnagy, rohadtnehéz, és rohadtjó, mint azóta kiderült. Nem akartam két könyvet hazacipelni.

Pénteken élveztem, hogy otthon vagyok, majd délután anyummal mozi, kécceris bizony. Elsőre a Jégkorszak 3, ami nem is olyan rossz, mondhatni, hozza a formáját. Lehet, egy mozijegyet nem ér meg, de egy megnézést mindenképp. Sőt.
Majd az új Sandra Bullock film, aminek a címéről ugyan fogalmam sincs, de határozottan állíthatom, ez bizony megéri még a mozijegy árát is. Ilyen esküvősdi valami, nagy poénokkal. Kedveltük.

Szombaton röpibajnokságra mentünk, ahol anyum csapattársa már az első meccs alatt caput. Node, a női mezőnybe zokszó nélkül beengedtek mellé egy 14-15 éves forma fihúcskát, aki nem kicsit játszott faszául. Mondhatni annyira, hogy másodikok lettek. Lehettek volna elsők is, ha a másik csapat nem két olyan egyedből áll, akik profi bajnokságban játszanak. Ugye..
Majd este besötétítettük a fél hajam. Azért félt, mert bár anyám állította, hogy elég lesz a festék, nem lett. Nem volt annyira feltűnő a felemásság. Különben. Oda a rókabarnaság. Vagy majd meglátjuk.

Vasárnap szabadban halsütés helyett konyhában halsütés, némileg esőre látszott állni, de végül mégsem.. Nagyjából ez.

Hétfőn kocsikázás nagymuttival, pihegés otthon. Asszem.

Kedden sikerült összehozni életem legborzalmasabb napjainak egyikét, ugyanis cicát valaki előző este kiengedte, majd kint is felejtette, és nem került elő másnapra. Másnap egész napra.. Nem kicsit viselte meg kötélidegeimet a dolog, kerestük egész délután, semmi. Este került elő, majdnem feketén, mint az ördög, én meg nem tudtam, hogy örüljek, vagy jól picsán rúgjam. Az ééééén sziszámat.
Befogtak egy délutánra könyvelni is, amit nem fogok soha kedvenc foglalatosságaim között számon tartani.. Pfujj.

Szerdán némi pakolászás, félhaj befestése, meg izélés, hogy nem nagyon akaródzik visszajönni.

Csütörtökön délelőtt még néztem a reggeli vénasszonyos sorozataimat, mint pölö a Csillagkapu, aztán délután fel naagy falu, reptér. A reptéri poén: Odaérünk, hatalmas sor. Persze nyilvánvaló, hogy a felének fingja nincs, hol is kéne valójában állnia, a másik fele, amelyik pedig sejti, kekeckedik, hogy hol is van a sor vége. Az utolsó pillanatban változtatták meg a check-in pultok számait, úgyhogy sikerült az elsők között túllennem a dolgon. Csak azt sajnálom, hogy nem memorizáltam a nagyokos képét, aki beszólt, tuti meglobogtattam volna a beszállókártyámat, hogy akkor hol is van a sor, meg a vége. :D
Eseménytelen út, hírek a házban. Volt némi vita a távollétemben, aminek az lett a vége, hogy kiderült a lakótársak gyökerek, le lettek oltva a tulaj által. Jó, nem annyira, a lényeg, hogy annak adott igazat, amit mi gondoltunk.

Például. Nem kell a mosogatóban áztatni a mosatlant a gépbe tevés előtt. Ugyanis, bár az elmélet szép és jó, az edények nem áznak levegőn, víz nélkül. Meglepő, mi? Plusz hivatalosan is hangosnak lettek nyilvánítva, úgyhogy kussolás van, és bunkóság a nappaliban tanulni, közben meg szájhúzgálni, ha valaki oda óhajt menni. Mindenkinek van saját szobája tanulásra, a nappali meg nem arra való. Persze ezt bivalybasznádi társaink félreértelmezték, ezen még korrigálunk a jövőben. :D

Mapedig, olvasgatás, zacsis leves csodálatossá tunningolása. Ja, lassan angolul is kezdek olvasni. Ha elértem a kívánt sebességet, szólok.