4 nap

Még, aztán repülök. Mit ne mondjak, kezd már kevésbé tetszeni a dolog, de azért remélem, jó lesz ott. Messze. Legalábbis a helyzethez képest, ugye. Biztos értitek, mire gondolok.
A gépem kapott új vinyót, az első hónapban mondjuk valsz netcafézni fogok.
Kicsi szívemben ismét megkopott egy baráti szál, úgy tűnik, ez már csak így megy.
Most pedig azon stresszelek, hogyan szuszakoljam be a cuccaimat...

A barátságról

Nem minden gondolatra kiterjedő bejegyzésre készülök, csak eszembe jutott valami. És ennek most hangot óhajtok adni.
Szóval, én úgy gondolom, a barátság szent dolog. A barátaidnak, akik valóban barátok, nem csupán haverok, nyugodtan beszélhetsz a dolgaidról, megoszthatod velük örömöd, bánatod. Nem azt mondom, hogy nem lehetnek titkaid, talán ezek csak olyan dolgok, amiket valahogy nem tartottál fontosnak elmondani. Satöbbi.
De ha egy barát nem őszinte, sőt, hazudik, azzal kikerül a "bizalom köréből". Talán az emberek túl könnyen dobálóznak a "barát" szóval..

Az egyiknek a zenéje őrjít meg, a másikban az éneket szeretem jobban. És, hogy kép is legyen, lesz kép is. :)

Csak úgy

Olyan. Tehetetlennek érzem magam. Magányosnak. Nem akarom.
Sok mindenről van időm gondolkodni. És sok mindent nem értek, annak ellenére sem, hogy tudom, a legtöbb dolog tekintetében másképp vagyok összerakva a többségnél. A feladásról például. Ha valamit szeretnék, akkor tudom, hogy ha leszakadok a tíz körmömről, akkor is megteszek mindent.
Talán inkább búcsúznom kéne, elrendezni magamban a dolgokat, mégsem megy. Sosem tudtam könnyen lemondani a szép dolgokról, az álmokról. Idővel..
Csak bele kell kapaszkodnom abba, amit én életnek hívok, és látni, csinálni tovább úgy, hogy elfogadom, egyedül maradok. Régen is ment, biztos újra menni fog. Emiatt vagyok egy, emiatt vagyok magam. Ami furcsa, jó, magam ismerve nem az, de talán az lenne, hogy mégsem hal ki belőlem a remény. Soha. Talán ez az, ami megtart. Nyílt szívvel, látva járni a világban. Ezt semmi, senki nem tudja elvenni, pedig néha szívesen adnám.

Arról, mit gondolok a távolság és a szerelem kapcsolatáról

Mivel erről még soha sehol nem értekeztem.
Nos, elvileg egy jól működő kapcsolat működhet, akkor is, ha valamiért a felek távol kerülnek egymástól. Egy időre. Ez így tiszta.
Egy nem őszinte kapcsolat nem működik. Ez is tiszta.
A véleményem pedig, a kezdődő szerelmekről, vagy arról, hogy mi van akkor, ha valakinek esélye van a szerelemre, de feladja? A következő: ha már a szerelem, az, a tiszta, sérthetetlen dolog (nem, nem az, amivel mindenki dobálózik, az őszinte érzésről beszélek most, értitek, tudom, hogy értitek) felmerülhet bármilyen helyzetben, hülye az, aki nem ragadja meg. Én ezt gondolom. Nem tudhatjuk soha, mi milyen lesz, mi fog történni, hogy fog történni. Semmiről nem tudhatod előre, milyen lesz. Pont. Aki a fájdalomtól óvja magát folyton, az a szépséget, és a boldogságot sem tapasztalja meg a nagy önvédelem közben.

A saját szerelmemről csak annyit, most, hogy így eszembe jut, rájöttem, azt körülmény meg nem ölheti, ha tényleg az. Csak a tárgya. Sosem fogom megérteni a többieket.

Egyszer, Szomorra menet láttunk egy ilyet. Ez egy fjord. :)

Nem tudok aludni. Csak ülök az ágyamon, amiből a macska amúgyis kitúrt, és jár az agyam. Nyilván hülyeségeken, de becsavarodtam. Most először, mióta a gondok kezdődtek, nem tudom, mit akarok igazán. Vágyom az ölelésre, a szeretetre, a törődésre, de nem tudom, mi van, nem tudom, mi lesz. Talán tényleg meghasadt bennem valami. Talán olyasmire vágyom, ami nem is lehet az enyém. És nem tudom, miben és mennyit számít az, hogy elmegyek. Kattant nap volt a mai, próbálom kiverni a fejemből. Ahogy az ártatlanságot, ami valahogy kíváncsivá tett. Mindenesetre, ha minden tényleg rosszul alakul/alakult, tudom, hogy túl büszke vagyok tovább futni. Sőt, ha futni kell, le is mondok róla. Nem vetem magam többé oda olyasvalakinek, akiről azt gondolom, nem kapom meg tőle a szívét, a lelkét, ahogyan azt magam is adni tudom, akiről azt gondolom, nem érdemel meg, nem őszintén közeledik. Nem hinném, hogy ezért őriztem meg magam mindeddig annak, ami vagyok. Ha szeretsz, ha akarsz, akarj, és akarj magamért. Bármilyen minőségben, de őszintén. Ha nem, menj tovább, csak szólj, hogy én is tudjam, ezt teszed.

Most

Unatkozom és magányos vagyok. Szánalom.
És elég volt. Tényleg elég volt. Emberekből, akik teljesen üresek. Semmi de semmi nincs bennük. Nem mondhatom, hogy bennem van, akkor sem, ha én így gondolom, mindenkinek saját dolga a saját értékei alapján megítélni engem. De akkor is elegem van. Mi a baj velem? Mi hiányzik? Nem akarok több fájdalmat, sem hülyét csinálni magamból. Ezek meg.. Áhh tényleg, sok boldogságot hozzájuk, ha mégis összejön. Találjatok bennük szépséget.
Én meg. Ha nem, nem.

Az élet mindig hoz olyan dolgokat, amik után hiheted, lehetnek véletlenek, csak kevesen. Kevésszer.

Tegnap, amikor teszkóztam, hívott a nyulas fiú, de nem hallottam, nem láttam, csak később. Este, mikor hazaértem, gondoltam, már nem zavarom. Pedig terveztem már, hogy felhívom, hogy Anglia miatt nem tudom vállalni a kis bolyhost. Az előbb hívtam fel. Elmondta, hogy az én nyuszkóm tegnap este eltávozott az örök lucernamezőkre. Bélcsavarodás. Egész délután szaladgáltak vele, mire eljutottak egy normális dokihoz. Ő azt mondta, nagyon ritka, alig fordul elő az ilyesmi, és sajnos, mivel egyébként is pici, és felnőve is kistestű állat lenne, nem tud rajta segíteni. Elaltatták.
Nem volt velem, de az enyém volt, azt hiszem, az enyém maradt, pedig nem töltöttünk együtt sok időt. Ezért érzem, nincs sok véletlen.
Nyugodj békében, nyuló, találkozunk majd a szivárvány tövében.

"Minden élőlény azért születik, hogy megtanulja, hogyan kell helyesen élni, és szeretni a többieket, ugye? Az állatok már rég tudják ezt, ezért nekik nem is kell olyan soká élniük."

Hétfőn és pénteken ráérek

És ma. Takarítottam, minden tiszta por ugyanis a pasinak hála, aki lent csinálja a fürdőt. Pakoltam szét a cuccaimat. Majd délután teszkó, bevásároltam mindenfélét, amit asszem, viszek magammal. Könyveket is. :)
Anyum pedig felhívta a nénit, aki majd pótanyum és munkaadóm lesz. Azt mondta, kedvesnek tűnt.
Röviden ennyi. Sajna ma sem túl erőteljes bennem a íróji véjna.

Egy út kezdődik el

Összepakoltam. Ülök az ágyon, bámulom a tévét. Várok. Biztosan véletlen, hogy ma különösképp sok a ne add fel és a énúgyszeretlektéged témájú szám. Hát, ez egy ilyen nap. Anyám nemsokára ideér, és most Fergie arról énekel, hogy Big girls don't cry. Biztos meséltem már, hogy sosem fogok felnőni, úgyhogy ez is csupán egy szösszenet a mai napból.
Rend van. A virágokat meglocsoltam, a halakat megetettem, főztem egy teát. Szeretnék valamit itthagyni. Valamit, amitől tudom, nem lesz olyan nehéz. Elkerülni, hogy fájjon. Nem, nem nekem. Nekem már régóta fáj..

Napokkal ezelőtt még úgy írtam volna le a lelkemet, mint mikor egy szárnyas lóra köteleket dobnak. Leesik a lábáról, kapálódzik, verdes a szárnyaival, vergődik. Talpra áll, majd újból a földre rogy, de amíg állni bír, nem adja fel.
Ma, amikor már visszatért az ereje, akkor is csak fekszik a földön. Nem áll fel. Érzi, nincs esélye. Most nincs. Szemében égnek a lángok, mégsem tesz semmit. Vár. Az alkalmas pillanatot a kötelek darabokra szakítására. Egyedül. Vagy valakit, aki levágja róla őket.

Anglia in progress

A tegnapi napért hálás köszönet, nagyon jól éreztem magam. Kicsit végre nem gondoltam a gondjaimra. :)

És az is kiderült, anyum szerzett nekem melót. Mivel nem kispályázik, Angliánál közelebb nem is talált semmit. Mindegy, mindegy, biztos jó lesz. Vagy valamilyen. November elején repülök.

Kicsit elveszve érzem magam, nem tudom igazán, mit kezdjek az életemmel. Hogyan tovább. Viszont így, van majdnem egy évem kitalálni. Még az is lehet, folytatom a mostani sulimat. Bár fogalazhatunk úgy is, hogy elkezdem. Végre. Most épp nem látok semmit, csak tudom, valamerre el kell indulnom. Vágyom már az ÉLETre, ami az enyém. Amit ha megosztok, boldoggá tehetek vele valakit.

Viszont így, ezzel a fejleménnyel eldőlt még egy dolog. Az én kedves kis nyuszkóm, akibe beleszerettem, másnál fogja leélni, remélhetőleg hosszú és boldog életét. Szomorú vagyok miatta, de nagyon remélem, jó sora lesz. Nem lesz törpenyulam. Legalábbis magamtól biztosan nem. Ő az én nyulóm. Jó, persze, ha egyszer, évek múlva akár, valaki beállít egy édes, szuszogó gombóccal, akit nekem szán, nem fogom elküldeni. De ez sem most lesz.

Könyveket kell vennem.

Mothers hands were lined with dirt
From long days in the field
And mothers hands are serving meals
In a cafe on this street
With mouths to feed
Just trying to keep clothing on our backs
And all I hear about is
How it's so bad, it's so bad

It's too bad, it's too bad
Too late, so wrong, so long
It's too bad that we had no time to rewind
Let's walk, let's talk
Let's talk

You left without saying goodbye
Although I'm sure you tried
You call and ask from time to time
To make sure we're alive
But you weren't there
Right when I'm needing you the most
And now I dream about it
How it's so bad, it's so bad

It's too bad, it's too bad
Too late, so wrong, so long
It's too bad that we had no time to rewind
Let's walk, let's talk
Let's talk

Father's hands are lined with guilt
For tearing us apart
Guess it turned out in the end
Just look at where we are
Made it up, still got clothing on our backs
And now I scream about it
How it's so bad, it's so bad

It's too bad, it's too bad
Too late, so wrong, so long
It's too bad that we had no time to rewind
Let's walk, let's talk
Let's talk

No time, last one, let's go

Noshát. Az lesz velem, hogy

Asszem, a sulit jegelni fogom egy időre. Igen, halasztok, remélem, megoldható úgy, hogy ne basszanak ki a megkezdett és majd be nem fejeződött félévem miatt. Holnap megtudom.
Aztán szépen csendben elsunnyogok haza, majd keresek valami melót. Emellett nyelvsuli, aztán angol emelt érettségi, eztán Pázmány anglisztika. Fordítós- tolmácskodás. Ezek a távlati terveim.

Nyulóval nem tudom, mi lesz, anyám le fogja harapni a fejemet. Remélem, azért jöhet velem haza.

Szomorú vagyok.

A mai termés

Annyi, hogy kolis már biztos nem leszek. Egy árva hely sincs, nemhogy nyulaccsal beférjek. Deee, igenis küzdeni fogok azért, hogy nyuló velem lehessen. Jó, jó, a suli is, persze. :) Csak előbb legyen hol laknom.

Reggel

Sült tököt reggeliztem. Igazán finom volt. Nagyon köszönöm.

Ő az

Nyusz

Ma délelőtt találkoztam a nyuszimmal. Egy barna, és egy szürke közül választhattam. A szürke igazán szép volt, mégis a barna csöppség lett az én nyuszkóm. Épp most jutott eszembe, Biff után talán Biffnek nevezem. De ez majd, ha töltünk egy kis időt együtt, úgyis kiderül. Még nincs nálam, max egy hónapig tartja nekem a mostani gazdája (amíg kideül, hol és hogyan lakom majd. ugye..) , aki egyébként igazán szimpatikus és kedves. Az asszonykája is. :) Eltöltöttünk ma együtt fél órát, miközben a moszatokból válogattam. Szívem szerint mindkettőt vállalnám, de tudom, nincs elég kapacitásom arra, hogy mindketten jól érezhessék magukat. Már meg néztem, hogyér a ketrec, az alom, minden, amire szüksége lehet. Találtam nagyon jó minőségű, finom illatú szénát, nagyon meg is örültem neki, biztos szeretni fogja. Suliba fogok járni, de azért igyekszem majd sok időt tölteni vele. :)

Igen

Én is szerettem volna. Szerettem volna ma elmenni, mert szeretek ott lenni. De nem mentem.
Szerettem volna, ha szeret. Talán ő is szerette volna, és most mégsem. Semmi sincs már.
Szerettem volna megoldani. Bárhogyan. És hiába csináltam bármit, bárhogy, nem ment. Már semmit nem beszélünk meg. Olyan, mintha nem is beszélnénk. Hogy mi bajom van? Egyedül vagyok. De hiába mondok bármit, már nem érted meg. Nem érzel már engem.
Szerettem volna maradni, de nem maradok. Nincs értelme. Napok, órák. Talán egy hét.
Nem vagyunk már ugyanazok. És ha ez tényleg valami más volt, miért történik mindez? Miért csak velem nem működik? Miért működött vele?
Most sem akartam megbántani, és tudom, hogy megbántottam. Ezt a helyzetet már nem lehet normálisan lereagálni. De nincs kedvem most jópofizni. Nincs, nem tudok. Nem férek már bele, nincs már helyem ebben az életben, ami nélkülem is olyan lesz, mint eddig.

Semmit nem tudok már. Semmit nem értek. Megtört. Magamra maradtam.

Broken flame

Nem tudom, feladtam-e már.



Tudom, hogy már volt itt. De most újra.

Couldn’t save you from the start
Love you so it hurts my soul
Can you forgive me for trying again?
Your silence makes me hold my breath
All the time has passed you by

For so long, I’ve tried to shield you from the world
You couldn’t face the freedom on your own
Here I am
Left in silence

You gave up the fight
You left me behind
All that stands forgiven
You’ll always be mine
I know deep inside
All that stands forgiven

Watched the clouds drifting away
Still the sun can’t warm my face
I know it was destined to go wrong
You were looking for the great escape
To chase your demons away

For so long, I’ve tried to shield you from the world
You couldn’t face the freedom on your own
Here I am
Left in silence

You gave up the fight
You left me behind
All that stands forgiven
You’ll always be mine
I know deep inside
All that stands forgiven

I’ve been so lost since you’ve gone
Why not me before you?
Why did fate deceive me?
Everything turned out so wrong
Why did you leave me in silence?

You gave up the fight
You left me behind
All that stands forgiven
You’ll always be mine
I know deep inside
All that stands forgiven

Ha majd..

Ha majd egyedül fogok lakni, valahol, szeretnék valami szőrgombócot. Akit simizhetek, akit szerethetek, és aki mindig szeretni fog, ha másért nem, hát azért, mert tőlem kap enni.

Régebben is szerettem volna már egy törpenyulat. Persze ezt nem úgy, hogy jéééj, szeretnék egy törpenyulat. Csak megláttam egyet, és beleszerettem. Ez régen volt, akkor nem tudtam volna neki megfelelő körülményeket biztosítani. Majd talán most. Tegnap megnéztem, hogyér' adnak egy ilyen puffancsot. Még kibírható, de igazából, ha nem látok olyan apróságot, akivel össze tudom kötni az életem, akkor nem lesz. Csak szeretném, ha nem lennék teljesen egyedül. Ha várna valaki otthon, akit érdekel, hogy hazajövök- e, mert már korog a gyomra. :)

Ezt meg sajna nem tudom beilleszteni, úgyhogy csak a szöveg marad.

Have you ever seen the sky
So beautiful, colourful
Wide and wonderful
Have you ever felt the sunshine?
So brilliantly, raining down
Oh, the unity

Have you ever wanted more?
Wanted more?

You’ve got to keep your mind wide open
All the possibilities,
You've got to live with your eyes open
Believe in what you see...

Think of all the days you've wasted
worrying, wonderin’
hopelessly hoping.
Think of all the time ahead
don't hesitate, contemplate. No, it’s not too late.

Have you ever wanted more?
Don’t you know there’s so much more?

You’ve got to keep your mind wide open
All the possibilities,
you've got to live with your eyes open
believe in what you see...

Tomorrow’s horizon’s,
full of surprises,
don't let them chase your dreams away!

You've got to keep your mind wide open
all the possibilities
You've got to live with your eyes open
believe in what you see…

You've got to keep your mind wide open
all the possibilities
You've got to live with your eyes open
Believe in what you see…

Believe in what you see….
Believe in what you see….

You were never alone.. Mindenki ismeri a sztorit.
Én pedig csak szeretnék szép csendben megszűnni most. Nem lenni, nem érezni többet.

Semmi, semmi, semmi nem vagyok, minek valaha is lenni látszottam..
És volt egyszer valamim..

Összetört

Nem tudok olyan jól írni, hogy érzékletes legyen az, mennyi fájdalmat érzek most. Vagy hogy mit. Hiányzik, de ha megveszek sem lesz ugyanaz. Mert ha rajtam múlna, még mindig ugyanaz lenne. Vanak dolgok, amiket egyszerűen nem tudok elhinni. Bár, eddigi tapasztalataim alapján az én hitem mindig mindenhez kevés, ami egyébként kétemberes.

Minél hamarabb, talán már most hétvégén költözöm, nem tudom még hova. Művészet lesz közben nem összeroppanni, vagy koncentrálni a sulira. Nemsokára ugyanis zhdömping várható, és tudvalevő, hogy nincs több sanszom. Ha ezt a félévet elszarom, akkor vége. Ezt pedig nem lenne szabad megengednem magamnak.

HA TUD VALAKI OCCSÓN ALBIT (TÉNYLEG NAGYON OCCSÓN), VAGY ALBIBAN, JÓ TÁRSASÁGBAN SAJÁT SZOBÁT, SZÓLJON NEKEM.

Miért nem lehet azt kívánni, hogy soha többet ne legyen az ember szerelmes? Igen, tudom, hogy akkor a boldogságot is elszalaszthatod, viszont az idegösszeroppanást is. Ugyanis azt most kihagynám.

"ha ez nincs, nincs semmi." semmi. És mégis ugyanúgy van minden, és ennek a kurva életnek is mennie kell tovább. És ez így jó. Azt hiszem. Csak..

Ma is

meglátogatott a kis kedvencem. Pedig a harmadik magasságában lakunk. Néha felrepül az erkély korlátjára.







Parus major- széncinke

a sulinál pedig ilyenek is laknak. :)










Parus Caeruleus - kékcinke

Kezdem azt hinni, én gondolkodom rosszul a világról

Én mindig hittem abban, hogy az igazi szerelem nem múlik el. Most meg nem tudom, mit kellene hinnem. Persze több oldalról is meg lehet vizsgálni a dolgot. Ugye. Mint mindent.

Sőt, talán az is igaz, bármilyen erős, és tiszta egy érzés, ha te magad nem is, más képes megölni azt. Bár ebben még nem vagyok egészen biztos. Mindenesetre gyönyörű dolog a lassú haldoklás. Nemde?

Biztosan én vagyok az, aki "rosszul" szeret.
Van egy anime, a Chrno Crusade. A cselekmény végülis annyira nem lényeg, csak egy részletet emelnék ki belőle. Volt egy lány, meg egy démon. Vagymi. Az a lényeg, hogy a démont száműzték, mert áruló lett, nem volt hajlandó többet ölni, vagy valami ilyesmi. És onnantól kezdve más, emberi alakban létezett. Viszont volt egy kiskapu. A lány nyakában volt egy órához hasonló szerkezet, és amikor az exdémon valami miatt átváltozott, az óra évekkel rövidítette meg a lány életét. És ő mindezt vállalta.
Asszem, nem nagyon kell magyaráznom, mit akarok ezzel a kis szösszenettel érzékeltetni. A baj az, hiába szeretsz akár így is valakit, egyedül kevés vagy.
Az óra meg csak ketyeg, és lassan magam is megingok. Hisz' minden, amiben hittem, lassan összeomlik.

Nna. Közben megvan. Ez az: " Chrno nem ember, hanem szintén egy démon, akit Rosette s Joshua - Rosette öccse - találtak meg egy eldugott katakombában még gyermekkorukban.
Egy múltbéli esemény során annak érdekében, hogy Rosette életben maradjon, Chrno "szövetséget" kötött a lánnyal, s eme szövetség bizonyítékaként egy furcsa órát adott Rosette-nek. Chrno igazi alakját akkor veszi föl, amikor Rosette megnyitja az "elzárást" az órán. Mivel Chrnonak már nincsen szarva (a démonok onnan merítik erejüket, s ha az nincsen nekik, akkor rövidesen meghalnak vagy csak sima emberként élnek) ezért erejét Rosette lelkéből meríti. Ez tömören annyit jelent, hogy Rosette élete megrövidül minden egyes használatkor (valószínűleg nem fogja megélni a 30-at számításai szerint). "

Persze itt nem írják, hogy közben ők szerelmesek egymásba mindvégig, de ezt a poént én már lelőttem az előbb.

Szabó Éva : Indulás előtt

Csomagoljunk
legyünk útra készen
mielőtt minden
eltörik egészen
hisz oly kevés
mit vinni kell
egy ,,megérte''
egy ,,hinni kell''
egy szerelemtől
fényes pillanat
a sárba süppedt
kő alatt
a sötétben
egy résnyi fény
élétől
megsebzett remény
mert valami
végérvényes rend kell
ha nagy útra
készül már az ember
tudván
hogy akkor sem néz
hátra
ha nevét valaki
még egyszer kiáltja

Nem, nem kell mögötte olyan tartalmat, vagy célzást látni. Azért tettem ide, mert nagyon szép, tökéletesen képes az ember lelkéig hatolni.

---

És az miért van

hogy bárkit képes vagyok elvinni bárhonnan bármeddig, csak a saját súlyom alatt roppanok össze. Újra és újra és újra.

Furcsa itt a hangja, de nekem bejön. :)

Törvényszerű-e az

Hogy mikor rossz dolgok érnek, dől belőled a szó.. Én álatalában akkor tudok a legjobban írni. Persze, miért is ne, igazából mikor minden rendben veled, miért gondolkodnál sokat a világ dolgain. Kérdés megválaszolva.

Oly nagyon nincs kedvem ma sem egyetemre menni, holott ez nem életforma. Muszáj valahogy összekaparnom magam, mert a végén tényleg elérem, hogy soha nem jutok sem sehová, sem semmire az életemmel. Legszívesebben hagynék most mindent a picsába, takarodnék haza a vackomba, mint valami hülye kis állat. Egy darabig. Szívesen mondanám, hogy mégis halasztanék egy évet, keresnék valami fordítói melót, vatevör. Az talán még menne. Aztán valahogy összekaparnám magam, újraértékelném az életem, vajon miért történik mindig ugyanaz, és megpróbálnék úgy élni, mint régen. Sokáig. Miért mondja mindig mindenki, hogy velem nincs baj. Biztosan van, biztosan hülyén csinálok valamit, így mindig közelebb kerülhetnék ahhoz, hogy igazából nem is üzlet jónak lenni. A világ ezt leszarja, és valahogy a végén mindig az derül ki, nem érte meg. Csak esetleg bármiért, amit később elveszítesz, többet szoptál, mint azok, akiket nem tartasz jó embernek. Sajnos olyan alkat vagyok, aki bizonyos hibáiból nem képes tanulni.

Miért táplálsz mindig reményt, és miért nem vagy képes haragudni, ha valamit megértesz.. Miért tartod oda mindig a másik orcádat..

"Meg kell tanulnod egyedül lenni." De olyan nagyon nehéz. Kiszolgáltatott. Igazából erről szól az egész. Ha nem fájna, ha tudnék kissé nem érezni, most elmennék. De nem tudok. Maradok, mert nem akarok elmenni. Maradok még. Amíg egyszer nem lesz rám többé szükség.
Istentelenül fáj, hogy nem tudok megoldást, hogy nem látom, miért, hogy nem tudom, mi lesz. Hogy félek attól, azért vagyok még, mert nehéz kimondani. Fáj. Tehetetlen. És félő, hogy összeomlik.

Mostanában

Rémeket álmodom. Hülyeségeket.
Biztosan hiányzik belőlem valami, és gondolom, a homlokomra is az van írva, "világszám, törd csak bátran, újra összeáll!"
Mi értelme van. Mindennek. Mindig ugyanaz. Mindig ugyanaz. Csak tudnám, én mit tettem..

Megvan, bazmeg. Van a napirajzban az a téglakocka csaj. Na, olyan leszek. :zseni:

Tudnék most írni, de mindjárt megyek hambizni. Ja, fél tizenegykor, igazából a súlyomnak már mindegy. Meg nem is vagyok éhes, dehá' miér' ne.
Talán túl sok időm van gondolkodni. Mindenen, meg a semmin. Annyi minden kavarog bennem, van pillanat, amikor nagyjából meg tudom fogni, hogy leírjam, de a következőben rá kell jönnöm, megint lemaradtam róla. Mi értelme van a másságnak, ami megfog embereket, amit esetleg csodálnak? Mi értelme van..

Kora reggel

Hömm, még mindig izgalmas az élet. A hétvége eseménydús volt, de azt hiszem, sok mindennel kecsegtet. Vagy mittudomén. :P Tanulnom még mindig kell..

Ja, és ha valaki nem tudná, mától magyar az mtv. Kíváncsi vagyok, miféle hanyatlást von majd ez maga után. :D