Where's silence, there's peace, where's peace, there's freedom, with freedom comes silence.

2007. november 28., szerda

Bucsuzoul, mig ott nem leszek




This time, This place
Misused, Mistakes
Too long, Too late
Who was I to make you wait
Just one chance
Just one breath
Just in case there's just one left
'Cause you know,
You know, you know
Chorus]That I love youI have loved you all along
And I miss you
Been far away for far too long
I keep dreaming you'll be with me
And you'll never go
Stop breathing if
I don't see you anymore

On my knees,
I'll ask
Last chance for one last dance
'Cause with you,
I'd withstand
All of hell to hold your hand
I'd give it all
I'd give for us
Give anything but
I won't give up
'Cause you know,You know, you know
[Chorus]So far awayBeen far away for far too long
So far away
Been far away for far too long
But you know, you know, you know
I wanted
I wanted you to stay
'Cause I needed
I need to hear you say
That I love you
I have loved you all along
And I forgive you
For being away for far too long
So keep breathing
'Cause I'm not leaving
Hold on to me and, never let me go

2007. november 21., szerda

Aztan a tizenhetedik napon felallt es ujra ragyogni kezdett. Azzal a fennyel, ami ha kihuny, o sem lesz tobbe. Nem fogja feladni. Meg kell mutatnia annak, akit szeret, hogy bar a tobbiek vilaga kegyetlen es onzo, az ove nem az. Az ove igenis varni fog ra, hogy lassa, nem mindenki bantja, es hasznalja ki. Ott lesz, talan orokre. Nem kell igazinak lenni, eleg, hogy vele akart boldog lenni, hogy vele szeretne lenni.

Igen, ugy erzem, barhogy is lesz, kuzdeni fogok azert, amit kaptunk. Mas ember bune nem olheti meg, ami a mienk volt, barmennyire is faj most. En hiszek benne, hogy mindaz, ami most van, vaezet valahova. Hogy ennek az utnak a vegen talalkozhatunk meg.

Kerdem en, olyan nagy butasag, olyan nagy baj ez?

2007. november 10., szombat

Azt hittem, nem szol mar a lelkemben a zene. De_meg_igen. Kerem, valaki gyorsan csessze szet.

2007. november 1., csütörtök

2007. október 30., kedd

4 nap

Még, aztán repülök. Mit ne mondjak, kezd már kevésbé tetszeni a dolog, de azért remélem, jó lesz ott. Messze. Legalábbis a helyzethez képest, ugye. Biztos értitek, mire gondolok.
A gépem kapott új vinyót, az első hónapban mondjuk valsz netcafézni fogok.
Kicsi szívemben ismét megkopott egy baráti szál, úgy tűnik, ez már csak így megy.
Most pedig azon stresszelek, hogyan szuszakoljam be a cuccaimat...

2007. október 25., csütörtök

A barátságról

Nem minden gondolatra kiterjedő bejegyzésre készülök, csak eszembe jutott valami. És ennek most hangot óhajtok adni.
Szóval, én úgy gondolom, a barátság szent dolog. A barátaidnak, akik valóban barátok, nem csupán haverok, nyugodtan beszélhetsz a dolgaidról, megoszthatod velük örömöd, bánatod. Nem azt mondom, hogy nem lehetnek titkaid, talán ezek csak olyan dolgok, amiket valahogy nem tartottál fontosnak elmondani. Satöbbi.
De ha egy barát nem őszinte, sőt, hazudik, azzal kikerül a "bizalom köréből". Talán az emberek túl könnyen dobálóznak a "barát" szóval..

2007. október 24., szerda


Az egyiknek a zenéje őrjít meg, a másikban az éneket szeretem jobban. És, hogy kép is legyen, lesz kép is. :)



Csak úgy

Olyan. Tehetetlennek érzem magam. Magányosnak. Nem akarom.
Sok mindenről van időm gondolkodni. És sok mindent nem értek, annak ellenére sem, hogy tudom, a legtöbb dolog tekintetében másképp vagyok összerakva a többségnél. A feladásról például. Ha valamit szeretnék, akkor tudom, hogy ha leszakadok a tíz körmömről, akkor is megteszek mindent.
Talán inkább búcsúznom kéne, elrendezni magamban a dolgokat, mégsem megy. Sosem tudtam könnyen lemondani a szép dolgokról, az álmokról. Idővel..
Csak bele kell kapaszkodnom abba, amit én életnek hívok, és látni, csinálni tovább úgy, hogy elfogadom, egyedül maradok. Régen is ment, biztos újra menni fog. Emiatt vagyok egy, emiatt vagyok magam. Ami furcsa, jó, magam ismerve nem az, de talán az lenne, hogy mégsem hal ki belőlem a remény. Soha. Talán ez az, ami megtart. Nyílt szívvel, látva járni a világban. Ezt semmi, senki nem tudja elvenni, pedig néha szívesen adnám.

2007. október 23., kedd

Arról, mit gondolok a távolság és a szerelem kapcsolatáról

Mivel erről még soha sehol nem értekeztem.
Nos, elvileg egy jól működő kapcsolat működhet, akkor is, ha valamiért a felek távol kerülnek egymástól. Egy időre. Ez így tiszta.
Egy nem őszinte kapcsolat nem működik. Ez is tiszta.
A véleményem pedig, a kezdődő szerelmekről, vagy arról, hogy mi van akkor, ha valakinek esélye van a szerelemre, de feladja? A következő: ha már a szerelem, az, a tiszta, sérthetetlen dolog (nem, nem az, amivel mindenki dobálózik, az őszinte érzésről beszélek most, értitek, tudom, hogy értitek) felmerülhet bármilyen helyzetben, hülye az, aki nem ragadja meg. Én ezt gondolom. Nem tudhatjuk soha, mi milyen lesz, mi fog történni, hogy fog történni. Semmiről nem tudhatod előre, milyen lesz. Pont. Aki a fájdalomtól óvja magát folyton, az a szépséget, és a boldogságot sem tapasztalja meg a nagy önvédelem közben.

A saját szerelmemről csak annyit, most, hogy így eszembe jut, rájöttem, azt körülmény meg nem ölheti, ha tényleg az. Csak a tárgya. Sosem fogom megérteni a többieket.


Egyszer, Szomorra menet láttunk egy ilyet. Ez egy fjord. :)
Nem tudok aludni. Csak ülök az ágyamon, amiből a macska amúgyis kitúrt, és jár az agyam. Nyilván hülyeségeken, de becsavarodtam. Most először, mióta a gondok kezdődtek, nem tudom, mit akarok igazán. Vágyom az ölelésre, a szeretetre, a törődésre, de nem tudom, mi van, nem tudom, mi lesz. Talán tényleg meghasadt bennem valami. Talán olyasmire vágyom, ami nem is lehet az enyém. És nem tudom, miben és mennyit számít az, hogy elmegyek. Kattant nap volt a mai, próbálom kiverni a fejemből. Ahogy az ártatlanságot, ami valahogy kíváncsivá tett. Mindenesetre, ha minden tényleg rosszul alakul/alakult, tudom, hogy túl büszke vagyok tovább futni. Sőt, ha futni kell, le is mondok róla. Nem vetem magam többé oda olyasvalakinek, akiről azt gondolom, nem kapom meg tőle a szívét, a lelkét, ahogyan azt magam is adni tudom, akiről azt gondolom, nem érdemel meg, nem őszintén közeledik. Nem hinném, hogy ezért őriztem meg magam mindeddig annak, ami vagyok. Ha szeretsz, ha akarsz, akarj, és akarj magamért. Bármilyen minőségben, de őszintén. Ha nem, menj tovább, csak szólj, hogy én is tudjam, ezt teszed.

2007. október 22., hétfő

Most

Unatkozom és magányos vagyok. Szánalom.
És elég volt. Tényleg elég volt. Emberekből, akik teljesen üresek. Semmi de semmi nincs bennük. Nem mondhatom, hogy bennem van, akkor sem, ha én így gondolom, mindenkinek saját dolga a saját értékei alapján megítélni engem. De akkor is elegem van. Mi a baj velem? Mi hiányzik? Nem akarok több fájdalmat, sem hülyét csinálni magamból. Ezek meg.. Áhh tényleg, sok boldogságot hozzájuk, ha mégis összejön. Találjatok bennük szépséget.
Én meg. Ha nem, nem.

Az élet mindig hoz olyan dolgokat, amik után hiheted, lehetnek véletlenek, csak kevesen. Kevésszer.

Tegnap, amikor teszkóztam, hívott a nyulas fiú, de nem hallottam, nem láttam, csak később. Este, mikor hazaértem, gondoltam, már nem zavarom. Pedig terveztem már, hogy felhívom, hogy Anglia miatt nem tudom vállalni a kis bolyhost. Az előbb hívtam fel. Elmondta, hogy az én nyuszkóm tegnap este eltávozott az örök lucernamezőkre. Bélcsavarodás. Egész délután szaladgáltak vele, mire eljutottak egy normális dokihoz. Ő azt mondta, nagyon ritka, alig fordul elő az ilyesmi, és sajnos, mivel egyébként is pici, és felnőve is kistestű állat lenne, nem tud rajta segíteni. Elaltatták.
Nem volt velem, de az enyém volt, azt hiszem, az enyém maradt, pedig nem töltöttünk együtt sok időt. Ezért érzem, nincs sok véletlen.
Nyugodj békében, nyuló, találkozunk majd a szivárvány tövében.

"Minden élőlény azért születik, hogy megtanulja, hogyan kell helyesen élni, és szeretni a többieket, ugye? Az állatok már rég tudják ezt, ezért nekik nem is kell olyan soká élniük."

2007. október 21., vasárnap

Hétfőn és pénteken ráérek

És ma. Takarítottam, minden tiszta por ugyanis a pasinak hála, aki lent csinálja a fürdőt. Pakoltam szét a cuccaimat. Majd délután teszkó, bevásároltam mindenfélét, amit asszem, viszek magammal. Könyveket is. :)
Anyum pedig felhívta a nénit, aki majd pótanyum és munkaadóm lesz. Azt mondta, kedvesnek tűnt.
Röviden ennyi. Sajna ma sem túl erőteljes bennem a íróji véjna.

2007. október 20., szombat

Egy út kezdődik el

Összepakoltam. Ülök az ágyon, bámulom a tévét. Várok. Biztosan véletlen, hogy ma különösképp sok a ne add fel és a énúgyszeretlektéged témájú szám. Hát, ez egy ilyen nap. Anyám nemsokára ideér, és most Fergie arról énekel, hogy Big girls don't cry. Biztos meséltem már, hogy sosem fogok felnőni, úgyhogy ez is csupán egy szösszenet a mai napból.
Rend van. A virágokat meglocsoltam, a halakat megetettem, főztem egy teát. Szeretnék valamit itthagyni. Valamit, amitől tudom, nem lesz olyan nehéz. Elkerülni, hogy fájjon. Nem, nem nekem. Nekem már régóta fáj..

Napokkal ezelőtt még úgy írtam volna le a lelkemet, mint mikor egy szárnyas lóra köteleket dobnak. Leesik a lábáról, kapálódzik, verdes a szárnyaival, vergődik. Talpra áll, majd újból a földre rogy, de amíg állni bír, nem adja fel.
Ma, amikor már visszatért az ereje, akkor is csak fekszik a földön. Nem áll fel. Érzi, nincs esélye. Most nincs. Szemében égnek a lángok, mégsem tesz semmit. Vár. Az alkalmas pillanatot a kötelek darabokra szakítására. Egyedül. Vagy valakit, aki levágja róla őket.


2007. október 19., péntek

Anglia in progress

A tegnapi napért hálás köszönet, nagyon jól éreztem magam. Kicsit végre nem gondoltam a gondjaimra. :)

És az is kiderült, anyum szerzett nekem melót. Mivel nem kispályázik, Angliánál közelebb nem is talált semmit. Mindegy, mindegy, biztos jó lesz. Vagy valamilyen. November elején repülök.

Kicsit elveszve érzem magam, nem tudom igazán, mit kezdjek az életemmel. Hogyan tovább. Viszont így, van majdnem egy évem kitalálni. Még az is lehet, folytatom a mostani sulimat. Bár fogalazhatunk úgy is, hogy elkezdem. Végre. Most épp nem látok semmit, csak tudom, valamerre el kell indulnom. Vágyom már az ÉLETre, ami az enyém. Amit ha megosztok, boldoggá tehetek vele valakit.

Viszont így, ezzel a fejleménnyel eldőlt még egy dolog. Az én kedves kis nyuszkóm, akibe beleszerettem, másnál fogja leélni, remélhetőleg hosszú és boldog életét. Szomorú vagyok miatta, de nagyon remélem, jó sora lesz. Nem lesz törpenyulam. Legalábbis magamtól biztosan nem. Ő az én nyulóm. Jó, persze, ha egyszer, évek múlva akár, valaki beállít egy édes, szuszogó gombóccal, akit nekem szán, nem fogom elküldeni. De ez sem most lesz.

Könyveket kell vennem.



Mothers hands were lined with dirt
From long days in the field
And mothers hands are serving meals
In a cafe on this street
With mouths to feed
Just trying to keep clothing on our backs
And all I hear about is
How it's so bad, it's so bad

It's too bad, it's too bad
Too late, so wrong, so long
It's too bad that we had no time to rewind
Let's walk, let's talk
Let's talk

You left without saying goodbye
Although I'm sure you tried
You call and ask from time to time
To make sure we're alive
But you weren't there
Right when I'm needing you the most
And now I dream about it
How it's so bad, it's so bad

It's too bad, it's too bad
Too late, so wrong, so long
It's too bad that we had no time to rewind
Let's walk, let's talk
Let's talk

Father's hands are lined with guilt
For tearing us apart
Guess it turned out in the end
Just look at where we are
Made it up, still got clothing on our backs
And now I scream about it
How it's so bad, it's so bad

It's too bad, it's too bad
Too late, so wrong, so long
It's too bad that we had no time to rewind
Let's walk, let's talk
Let's talk

No time, last one, let's go

2007. október 17., szerda

Noshát. Az lesz velem, hogy

Asszem, a sulit jegelni fogom egy időre. Igen, halasztok, remélem, megoldható úgy, hogy ne basszanak ki a megkezdett és majd be nem fejeződött félévem miatt. Holnap megtudom.
Aztán szépen csendben elsunnyogok haza, majd keresek valami melót. Emellett nyelvsuli, aztán angol emelt érettségi, eztán Pázmány anglisztika. Fordítós- tolmácskodás. Ezek a távlati terveim.

Nyulóval nem tudom, mi lesz, anyám le fogja harapni a fejemet. Remélem, azért jöhet velem haza.

2007. október 16., kedd

Szomorú vagyok.

2007. október 15., hétfő

A mai termés

Annyi, hogy kolis már biztos nem leszek. Egy árva hely sincs, nemhogy nyulaccsal beférjek. Deee, igenis küzdeni fogok azért, hogy nyuló velem lehessen. Jó, jó, a suli is, persze. :) Csak előbb legyen hol laknom.

Reggel

Sült tököt reggeliztem. Igazán finom volt. Nagyon köszönöm.

2007. október 14., vasárnap

2007. október 13., szombat

Nyusz

Ma délelőtt találkoztam a nyuszimmal. Egy barna, és egy szürke közül választhattam. A szürke igazán szép volt, mégis a barna csöppség lett az én nyuszkóm. Épp most jutott eszembe, Biff után talán Biffnek nevezem. De ez majd, ha töltünk egy kis időt együtt, úgyis kiderül. Még nincs nálam, max egy hónapig tartja nekem a mostani gazdája (amíg kideül, hol és hogyan lakom majd. ugye..) , aki egyébként igazán szimpatikus és kedves. Az asszonykája is. :) Eltöltöttünk ma együtt fél órát, miközben a moszatokból válogattam. Szívem szerint mindkettőt vállalnám, de tudom, nincs elég kapacitásom arra, hogy mindketten jól érezhessék magukat. Már meg néztem, hogyér a ketrec, az alom, minden, amire szüksége lehet. Találtam nagyon jó minőségű, finom illatú szénát, nagyon meg is örültem neki, biztos szeretni fogja. Suliba fogok járni, de azért igyekszem majd sok időt tölteni vele. :)

2007. október 12., péntek

Igen

Én is szerettem volna. Szerettem volna ma elmenni, mert szeretek ott lenni. De nem mentem.
Szerettem volna, ha szeret. Talán ő is szerette volna, és most mégsem. Semmi sincs már.
Szerettem volna megoldani. Bárhogyan. És hiába csináltam bármit, bárhogy, nem ment. Már semmit nem beszélünk meg. Olyan, mintha nem is beszélnénk. Hogy mi bajom van? Egyedül vagyok. De hiába mondok bármit, már nem érted meg. Nem érzel már engem.
Szerettem volna maradni, de nem maradok. Nincs értelme. Napok, órák. Talán egy hét.
Nem vagyunk már ugyanazok. És ha ez tényleg valami más volt, miért történik mindez? Miért csak velem nem működik? Miért működött vele?
Most sem akartam megbántani, és tudom, hogy megbántottam. Ezt a helyzetet már nem lehet normálisan lereagálni. De nincs kedvem most jópofizni. Nincs, nem tudok. Nem férek már bele, nincs már helyem ebben az életben, ami nélkülem is olyan lesz, mint eddig.

Semmit nem tudok már. Semmit nem értek. Megtört. Magamra maradtam.

Broken flame

Nem tudom, feladtam-e már.



Tudom, hogy már volt itt. De most újra.

2007. október 11., csütörtök

Couldn’t save you from the start
Love you so it hurts my soul
Can you forgive me for trying again?
Your silence makes me hold my breath
All the time has passed you by

For so long, I’ve tried to shield you from the world
You couldn’t face the freedom on your own
Here I am
Left in silence

You gave up the fight
You left me behind
All that stands forgiven
You’ll always be mine
I know deep inside
All that stands forgiven

Watched the clouds drifting away
Still the sun can’t warm my face
I know it was destined to go wrong
You were looking for the great escape
To chase your demons away

For so long, I’ve tried to shield you from the world
You couldn’t face the freedom on your own
Here I am
Left in silence

You gave up the fight
You left me behind
All that stands forgiven
You’ll always be mine
I know deep inside
All that stands forgiven

I’ve been so lost since you’ve gone
Why not me before you?
Why did fate deceive me?
Everything turned out so wrong
Why did you leave me in silence?

You gave up the fight
You left me behind
All that stands forgiven
You’ll always be mine
I know deep inside
All that stands forgiven

2007. október 10., szerda

Ha majd..

Ha majd egyedül fogok lakni, valahol, szeretnék valami szőrgombócot. Akit simizhetek, akit szerethetek, és aki mindig szeretni fog, ha másért nem, hát azért, mert tőlem kap enni.

Régebben is szerettem volna már egy törpenyulat. Persze ezt nem úgy, hogy jéééj, szeretnék egy törpenyulat. Csak megláttam egyet, és beleszerettem. Ez régen volt, akkor nem tudtam volna neki megfelelő körülményeket biztosítani. Majd talán most. Tegnap megnéztem, hogyér' adnak egy ilyen puffancsot. Még kibírható, de igazából, ha nem látok olyan apróságot, akivel össze tudom kötni az életem, akkor nem lesz. Csak szeretném, ha nem lennék teljesen egyedül. Ha várna valaki otthon, akit érdekel, hogy hazajövök- e, mert már korog a gyomra. :)

Ezt meg sajna nem tudom beilleszteni, úgyhogy csak a szöveg marad.

Have you ever seen the sky
So beautiful, colourful
Wide and wonderful
Have you ever felt the sunshine?
So brilliantly, raining down
Oh, the unity

Have you ever wanted more?
Wanted more?

You’ve got to keep your mind wide open
All the possibilities,
You've got to live with your eyes open
Believe in what you see...

Think of all the days you've wasted
worrying, wonderin’
hopelessly hoping.
Think of all the time ahead
don't hesitate, contemplate. No, it’s not too late.

Have you ever wanted more?
Don’t you know there’s so much more?

You’ve got to keep your mind wide open
All the possibilities,
you've got to live with your eyes open
believe in what you see...

Tomorrow’s horizon’s,
full of surprises,
don't let them chase your dreams away!

You've got to keep your mind wide open
all the possibilities
You've got to live with your eyes open
believe in what you see…

You've got to keep your mind wide open
all the possibilities
You've got to live with your eyes open
Believe in what you see…

Believe in what you see….
Believe in what you see….
You were never alone.. Mindenki ismeri a sztorit.
Én pedig csak szeretnék szép csendben megszűnni most. Nem lenni, nem érezni többet.

2007. október 9., kedd

Semmi, semmi, semmi nem vagyok, minek valaha is lenni látszottam..
És volt egyszer valamim..

Összetört

Nem tudok olyan jól írni, hogy érzékletes legyen az, mennyi fájdalmat érzek most. Vagy hogy mit. Hiányzik, de ha megveszek sem lesz ugyanaz. Mert ha rajtam múlna, még mindig ugyanaz lenne. Vanak dolgok, amiket egyszerűen nem tudok elhinni. Bár, eddigi tapasztalataim alapján az én hitem mindig mindenhez kevés, ami egyébként kétemberes.

Minél hamarabb, talán már most hétvégén költözöm, nem tudom még hova. Művészet lesz közben nem összeroppanni, vagy koncentrálni a sulira. Nemsokára ugyanis zhdömping várható, és tudvalevő, hogy nincs több sanszom. Ha ezt a félévet elszarom, akkor vége. Ezt pedig nem lenne szabad megengednem magamnak.

HA TUD VALAKI OCCSÓN ALBIT (TÉNYLEG NAGYON OCCSÓN), VAGY ALBIBAN, JÓ TÁRSASÁGBAN SAJÁT SZOBÁT, SZÓLJON NEKEM.

Miért nem lehet azt kívánni, hogy soha többet ne legyen az ember szerelmes? Igen, tudom, hogy akkor a boldogságot is elszalaszthatod, viszont az idegösszeroppanást is. Ugyanis azt most kihagynám.

"ha ez nincs, nincs semmi." semmi. És mégis ugyanúgy van minden, és ennek a kurva életnek is mennie kell tovább. És ez így jó. Azt hiszem. Csak..

Ma is


meglátogatott a kis kedvencem. Pedig a harmadik magasságában lakunk. Néha felrepül az erkély korlátjára.







Parus major- széncinke

a sulinál pedig ilyenek is laknak. :)










Parus Caeruleus - kékcinke

2007. október 8., hétfő

Kezdem azt hinni, én gondolkodom rosszul a világról

Én mindig hittem abban, hogy az igazi szerelem nem múlik el. Most meg nem tudom, mit kellene hinnem. Persze több oldalról is meg lehet vizsgálni a dolgot. Ugye. Mint mindent.

Sőt, talán az is igaz, bármilyen erős, és tiszta egy érzés, ha te magad nem is, más képes megölni azt. Bár ebben még nem vagyok egészen biztos. Mindenesetre gyönyörű dolog a lassú haldoklás. Nemde?

Biztosan én vagyok az, aki "rosszul" szeret.
Van egy anime, a Chrno Crusade. A cselekmény végülis annyira nem lényeg, csak egy részletet emelnék ki belőle. Volt egy lány, meg egy démon. Vagymi. Az a lényeg, hogy a démont száműzték, mert áruló lett, nem volt hajlandó többet ölni, vagy valami ilyesmi. És onnantól kezdve más, emberi alakban létezett. Viszont volt egy kiskapu. A lány nyakában volt egy órához hasonló szerkezet, és amikor az exdémon valami miatt átváltozott, az óra évekkel rövidítette meg a lány életét. És ő mindezt vállalta.
Asszem, nem nagyon kell magyaráznom, mit akarok ezzel a kis szösszenettel érzékeltetni. A baj az, hiába szeretsz akár így is valakit, egyedül kevés vagy.
Az óra meg csak ketyeg, és lassan magam is megingok. Hisz' minden, amiben hittem, lassan összeomlik.

Nna. Közben megvan. Ez az: " Chrno nem ember, hanem szintén egy démon, akit Rosette s Joshua - Rosette öccse - találtak meg egy eldugott katakombában még gyermekkorukban.
Egy múltbéli esemény során annak érdekében, hogy Rosette életben maradjon, Chrno "szövetséget" kötött a lánnyal, s eme szövetség bizonyítékaként egy furcsa órát adott Rosette-nek. Chrno igazi alakját akkor veszi föl, amikor Rosette megnyitja az "elzárást" az órán. Mivel Chrnonak már nincsen szarva (a démonok onnan merítik erejüket, s ha az nincsen nekik, akkor rövidesen meghalnak vagy csak sima emberként élnek) ezért erejét Rosette lelkéből meríti. Ez tömören annyit jelent, hogy Rosette élete megrövidül minden egyes használatkor (valószínűleg nem fogja megélni a 30-at számításai szerint). "

Persze itt nem írják, hogy közben ők szerelmesek egymásba mindvégig, de ezt a poént én már lelőttem az előbb.

2007. október 6., szombat

Szabó Éva : Indulás előtt

Csomagoljunk
legyünk útra készen
mielőtt minden
eltörik egészen
hisz oly kevés
mit vinni kell
egy ,,megérte''
egy ,,hinni kell''
egy szerelemtől
fényes pillanat
a sárba süppedt
kő alatt
a sötétben
egy résnyi fény
élétől
megsebzett remény
mert valami
végérvényes rend kell
ha nagy útra
készül már az ember
tudván
hogy akkor sem néz
hátra
ha nevét valaki
még egyszer kiáltja


Nem, nem kell mögötte olyan tartalmat, vagy célzást látni. Azért tettem ide, mert nagyon szép, tökéletesen képes az ember lelkéig hatolni.


2007. október 5., péntek

És az miért van

hogy bárkit képes vagyok elvinni bárhonnan bármeddig, csak a saját súlyom alatt roppanok össze. Újra és újra és újra.


Furcsa itt a hangja, de nekem bejön. :)

2007. október 4., csütörtök

Törvényszerű-e az

Hogy mikor rossz dolgok érnek, dől belőled a szó.. Én álatalában akkor tudok a legjobban írni. Persze, miért is ne, igazából mikor minden rendben veled, miért gondolkodnál sokat a világ dolgain. Kérdés megválaszolva.

Oly nagyon nincs kedvem ma sem egyetemre menni, holott ez nem életforma. Muszáj valahogy összekaparnom magam, mert a végén tényleg elérem, hogy soha nem jutok sem sehová, sem semmire az életemmel. Legszívesebben hagynék most mindent a picsába, takarodnék haza a vackomba, mint valami hülye kis állat. Egy darabig. Szívesen mondanám, hogy mégis halasztanék egy évet, keresnék valami fordítói melót, vatevör. Az talán még menne. Aztán valahogy összekaparnám magam, újraértékelném az életem, vajon miért történik mindig ugyanaz, és megpróbálnék úgy élni, mint régen. Sokáig. Miért mondja mindig mindenki, hogy velem nincs baj. Biztosan van, biztosan hülyén csinálok valamit, így mindig közelebb kerülhetnék ahhoz, hogy igazából nem is üzlet jónak lenni. A világ ezt leszarja, és valahogy a végén mindig az derül ki, nem érte meg. Csak esetleg bármiért, amit később elveszítesz, többet szoptál, mint azok, akiket nem tartasz jó embernek. Sajnos olyan alkat vagyok, aki bizonyos hibáiból nem képes tanulni.

Miért táplálsz mindig reményt, és miért nem vagy képes haragudni, ha valamit megértesz.. Miért tartod oda mindig a másik orcádat..

"Meg kell tanulnod egyedül lenni." De olyan nagyon nehéz. Kiszolgáltatott. Igazából erről szól az egész. Ha nem fájna, ha tudnék kissé nem érezni, most elmennék. De nem tudok. Maradok, mert nem akarok elmenni. Maradok még. Amíg egyszer nem lesz rám többé szükség.
Istentelenül fáj, hogy nem tudok megoldást, hogy nem látom, miért, hogy nem tudom, mi lesz. Hogy félek attól, azért vagyok még, mert nehéz kimondani. Fáj. Tehetetlen. És félő, hogy összeomlik.

2007. október 3., szerda

Mostanában

Rémeket álmodom. Hülyeségeket.
Biztosan hiányzik belőlem valami, és gondolom, a homlokomra is az van írva, "világszám, törd csak bátran, újra összeáll!"
Mi értelme van. Mindennek. Mindig ugyanaz. Mindig ugyanaz. Csak tudnám, én mit tettem..

Megvan, bazmeg. Van a napirajzban az a téglakocka csaj. Na, olyan leszek. :zseni:

Tudnék most írni, de mindjárt megyek hambizni. Ja, fél tizenegykor, igazából a súlyomnak már mindegy. Meg nem is vagyok éhes, dehá' miér' ne.
Talán túl sok időm van gondolkodni. Mindenen, meg a semmin. Annyi minden kavarog bennem, van pillanat, amikor nagyjából meg tudom fogni, hogy leírjam, de a következőben rá kell jönnöm, megint lemaradtam róla. Mi értelme van a másságnak, ami megfog embereket, amit esetleg csodálnak? Mi értelme van..

2007. október 1., hétfő

Kora reggel

Hömm, még mindig izgalmas az élet. A hétvége eseménydús volt, de azt hiszem, sok mindennel kecsegtet. Vagy mittudomén. :P Tanulnom még mindig kell..

Ja, és ha valaki nem tudná, mától magyar az mtv. Kíváncsi vagyok, miféle hanyatlást von majd ez maga után. :D

2007. szeptember 27., csütörtök

Jó idő van ma, nemde?

Tegnap sikerült letöltenem a Transzformörszt. Persze, hogy nincs hozzá jó felirat. Deee, olyan ügyes voltam, hogy változtattam az időzítésen, úgyhogy most nagyjából nézhető. Meg amúgyis, asszem, annyira nincs rá nagy szükségem.

Meséltem már arról, mennyire szeretnék egy cicát? Ide. CSak az a helyzet, hogy pici a lakás, nem lenne itt jó neki, itthon is keveset vagyunk. Legalábbis nekem nem lenne szívem itthagyni. Úgyhogy végülis nem lesz. És ma tudtam meg, hogy az egyetemen lakó, kedvenc kéknyakörvű cicámat örökbe lehet fogadni, ha valaki szeretné. Biztos lecsaptak már rá. :( Jó, persze, tudom, hogy jó helye lesz, de nem fogok vele többet találkozni, úgyhogy ez azárt szomorúvá tesz.

2007. szeptember 26., szerda

Fáradt vagyok, tehetetlen és tanácstalan. Nem tudom, mit kellene tennem. Tényleg nem. :(


Flies with a broken wing, she's ever so graceful, so like an angel,
but I see, tears flow quietly.

The struggle she's seen this spring, when nothing comes dancing,
paying a handsome fee, and still she smiles at me.

And I can't take it, no I can't help but wonder...

Why do we sacrifice the beautiful ones?
How do you break a heart of gold?
Why do we sacrifice our beautiful souls?
Heroes of tales unsung, untold.

Sweet as an angel sings, she gives though she has none left but the
last one, free, unhesitatingly.

And I am humbled, I'm a broken mirror, and I can't help but wonder...

Why do we sacrifice the beautiful ones?
How do you break a heart of gold?
Why do we sacrifice our beautiful souls?
Heroes of tales unsung, untold.

Why do we sacrifice the beautiful ones?
Why when they walk with love alone?
Why do we sacrifice our beautiful souls?
Just trying to find their way home.

Ezt meg csak úgy. Mert szép. Meg mert igaz. :)

Vajon milyen az..
Amikor a lélek összeroskad a sebektől, amiket rajta ejtenek. Majd mégis feláll, és csak megy tovább. Erősebben, szebben, és tisztábban, mint előtte bármikor. Milyen az..

2007. szeptember 24., hétfő

Mostanság

Nos, az a helyzet, elég kemény hétnek nézünk elébe. Főleg anatómiailag. Hétfőn zh, aztán kéthetente. Nem lesz habos piskóta, ámde, fő az optimizmus, igyekszem teljesíteni.

Más. Minden másban is próbálom a maximumot, legalábbis minél többet hozni. Tényleg. Megkönnyíteni a szarságot, hogy már legalább itthon ne kelljen egy szalmaszálat sem keresztbe tenni. Mit ne mondjak, nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik. Szeretném, ha minden megint olyan szép lenne. Annyira.

Kiegészítés, most találtam, olvastam. Úgy látszik, most mindenkivel ez van, biztos a front, vagy valami. :
"Életemben először nem is tudom, hogy érzem magam. Az életem apró darabokra hullik szét. Kérek mindenkit! Nehogy ne ismerjétek fel időben mitek van! ha elveszítitek..."

Még mielőtt bárki is célzásnak venné, ismétlem magam, csak párhuzamot vonok. Vagymi. Nem olyan könnyű engem eltávolítani. :)

2007. szeptember 20., csütörtök

Főnixmadár, eh?

Komolyan mondom, egyre jobban értek a saját romjaim összetakarításához. Remélem, nem lesz rá sokszor szükségem, úgy érzem, ez a szkill azért véges.

2007. szeptember 19., szerda

2007. szeptember 18., kedd

Csak hogy termékeny legyen az időszak

Nem írtam még arról, így nincs vele tisztában mindenki, hogy ebben az évben új életet kezdtem egyetemileg. Ez abban nyilvánul meg, hogy bejárok órákra, próbálom követni az anyagot, ilyesmik. :)
Jó, ma nem mentem kémiára, mivel úgy döntöttem, nem akarok negyvenöt perc után három órát szopni. (ha bemegyek az órára, utána van három lyukasom a következőig. Egy óra bkv haza, egy vissza, nem érdemes hazajönni, asszem, értitek) Ugye ettől még nem dől meg az új életem?

Egyébként. Felkel, mindjárt hajmos, terveztem, hogy tanulok anatot. Át kéne ültetnem a kaktuszt, amit tegnap vettünk, és kreatívan be is boríthatnám szép papírral egy- két füzetem. Tudod, az iskolai láz, mikor örülsz az új színes ceruzáidnak, és eltervezed, hogy szépen fogsz írni. Az utóbbival kapcsolatban már nincsenek illúzióim.

És asszem, beteszek valami zenét, persze ami most eszembe jutott, arról az is, hogy nagy valószínűséggel a kocsiban van. Fakk. Mindegy, keresek mást.

Másról: találtam még egy gyöngyszemet, úgy érzem, viszont kapcsolattartás szempontjából rezeg a léc. Nos, rajtam nem múlik, én örülnék is. Majd megláttyuk, szurkoljatok. :)

Ééés, mivel régen nem örvendeztettem meg kedves közönségem muzsikával, ezért most erre is sort kerítünk. (Áááá, megőrülök a zenéjétől, szerintem rohadt jól össze lett rakva.)
És még valamire, ha megtalálom, mert az meg tetszik. :)- nem lett meg :(

2007. szeptember 17., hétfő

Fabula

A paraszt és a csacsi

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át
szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is
tehetne.

Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már
betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait,
hogy
segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a
kútba.
A szamár megértette, mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán,
mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt
lenézett
a
kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár
valami
csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet, és egy lépéssel
feljebb
mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a
szamárra,
lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult,
ahogy a
szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!



Szeretem a sztorit. A szájbarágós részt meg gondolom, mindenki ismeri, úgyhogy azt nem teszem ide. Különben is utálom. :P

2007. szeptember 14., péntek

Hazaértem

Írhattam volna úgy is, „hazaértem”, de ez így talán túlzás lenne. Ülök a szobámban, és épp azon gondolkodtam, mennyire megváltozott. Minden. Még ez a szoba is, pedig mióta az eszemet tudom- de szép szófordulat is lenne, de nem, mert annál azért kicsit később- az enyém.

Azon gondolkodtam, az emberek mennyire élik meg tudatosan azt, hogy felnőnek. Legalábbis ha erről van szó, nem tudom, nem nőttem még fel sosem, sőt, bizonyos értelemben nem is fogok soha. Úgy sejtem, ezzel nem sok újat mondtam.

Node, vissza a szobához. Szeretem, olyan, mintha a bensőmben járnék, aki volt már nálam, az tudja. De valahogy most mégis más. Hazajönni is. Amikor tényleg máshol élsz, és nemcsak azért, mert mondjuk a suli oda köt, és nem jöhetsz minden nap haza, hanem azért is, mert az eddigi családodon kívül már máshoz is tartozol. Fura erre gondolni, meg szerintem tudjátok is, miről beszélek. Ez jutott ma eszembe hazafelé.

A másik dolog, ami mondjuk úgy, foglalkoztat, persze nem nagyon, csupán megfordul a fejemben az az, hogy vajon az, hogy most sokkal jobban megy minden (lásd főleg suli), annak köszönhető-e, hogy boldog vagyok. Van-e valami köze ennek ahhoz, hogy teljesen másképp élem meg az egészet, és nem azért, mert kényszerítem magam arra, hogy figyeljek. Egyszerűen csak így van. Mindenesetre nekem tetszik így.

Voltak kétségeim azzal kapcsolatban- sok más embernek, aki ismer pedig nem, ami nekem mondjuk furcsa-, hogy alkalmas vagyok- e arra, hogy egyszer állatokat gyógyítsak. Hogy akár életek múljanak azon, én mit hogy csinálok. Igen, időnként elég hebehurgya vagyok. Az utóbbi napokban először éreztem teljesen biztosan, hogy igen. Persze ez is csak egy újabb furcsaság.

Veletek is történt már hasonló?

2007. szeptember 13., csütörtök

:)

Most béke van.

Egyébként pedig nagyon ügyes voltam ma. Kitöltöttem az indexem, felvittem TO-ra, és kaptam még ötezer tankönyvtámogatást. Eleve ugye öt jár, de engem biztos nagyon szeretnek, vagy pedig csak érdemes sokat beszélni a nénihez, miközben kitölti, így esetleg kettőt tölt. :D Így valszeg harmadikos könyveket fogok belőle venni, mivel korlátozott a felhasználása, így nem lehet későbbre gyűjteni. Hogy miért épp harmadikos? Azért, mert egyébként minden félévben kábé annyiba kerülnek a jegyzetek, mint az adott félév támogatása. Furmányos vagyok e.

Anaton pedig nagyon okos voltam, jó, jó nem tanultam agyon magam, sőt, deee, figyeltem előadáson, úgyhogy pengén vágtam mindent, amit a bácsi kérdezett. :buszke:

2007. szeptember 12., szerda

Tudom, hogy régen írtam

Elkezdődött a suli, majd ontom a szavakat, de most másról.
Lehet, én reagáltam túl, és biztos hülye is vagyok, hogy vannak dolgok, amik nem esnek jól.
Tegnap megbeszéltük, hogy együtt jövünk haza. Gomba után fáradt voltam, morfondíroztam azon, hogy hazajövök, de aztán úgy döntöttem, mégsem, mert megbeszéltük. Aztán a vártnál ugye jobb is volt a növény, csak valaki túl fáradt volt, vagy túlságosan sietett ahhoz, hogy egy kurva smst írjon. Ugye.
Persze nekem semmi máshoz nincs kedvem, csak hogy fél órát szarozzak még a városban. Ehelyett boldogságtól átszellemült fejjel egy órát békávéztam haza, neeem dögnehéz táskával, hatkor, csúcsidőben. Gondolom, ezt nem kell részleteznem.
A következő meglepetés akkor ért, mikor azt hittem, nem én leszek az első, aki hazaér. De azért, mire felértem, már nem voltak illúzióim. Tényleg. Asszem, mostantól nagy ívben leszarom, hogy én csak suliba járok, ő meg dolgozik, és szegénykémnek ne kelljen már itthon is pakolnia. Hát lófasz. Majd ha már nincs miből enni, akkor esetleg mosogatok. Például. Mert ugye ha én kérek valamit, az jobban ráér, mint egy kurva kibaszott cipő, amivel ugye nem érte tesznek szivességet. Tudoood, én ide is szopni járok, maci, úgy látom. Nekem persze megértően, együttérzően kell elfogadnom, hogy hozzám mindig mindenki fáradt. Sőt, asszem, ezután azt is leszarom, van- e mivel takarítani, vagy nincs. Nem vagyok hajlandó többet tépni a pofám. Biztos velem van a baj, én nem vagyok_mindig_fáradt.

P. S.: nem olyan nagyon rossz nekem, de asszem, még ennél is rosszabbul esett a tegnap. Mindössze erről van szó. Lehet, suliba is bkvznom kellene, unalmas már, hogy mindig miattam késünk el.. Ooo, és mielőtt elfelejtem, hálás köszönet a kinyomtatott ábrákért is. Ugye, szívesen küldözgetek én mélt, meg sok fontos dolog is van, majd hétvégén megcsinálom_magamnak_.

2007. augusztus 24., péntek

Amerikából jöttem, híres mesterségem címere

Áhá, vártatok valamit a címtől, mi? Hát, sajnos nem.

Ma majdnem vettem új pannonos kártyát, de persze itt nincs pannon, úgyhogy nem. Anyummal aztán sikerült összetúrkálnunk hat és fél kiló ruhát, mit ne mondjak, jót tett a lelkemnek. Lett szép, zsírúj télikabim, zöld. Naggyon szééép.
Voltunk kajéárt is, pénztáros csaj enyhén új volt a helyen, majdnem fél órát vártunk. Aztán mikor mutter a kezébe nyomta a köteg kétszázast, felnézett "te most ugye szivatsz" tekintettel. Khm. Nem. :D

Délután tenti, ilyesmik, legalább tudom a gyógyszeremre fogni, hogy aluszékony vagyok. :P

2007. augusztus 23., csütörtök

És meséltem már arról, hogy..

Milyen egy faszául masszív ételallergia? A helyzet az, hogy egészen kedd estig nekem sem sok fogalmam volt róla, de aztán szerencsésen megismertem a fagyasztott, tartósított brokkoliból készült, spenótízű brokkolilevest camambert sajttal.
Este már viszketsz, és dagadsz picit, de nem érzed még veszélyben az életed. Reggel, amikor két tenyérnyi csalánfoltokkal ébredsz az egész testeden, akkor már kissé igen, de még akkor sem eléggé. Majd amikor estére karfiol tapintású és kinézetű a bőröd mindenhol, igen, rendesen háromdében, a fejed pedig kábé annyira felfújt és tónustalanra, lufira plasztikázott, mint monique cuvet- nek, akkor már nagyon. Szerencsére mindehhez volt kalciumtabim, fenistil tabim, meg valami krémem, ma egész humanoid ábrázattal sikerült ébrednem, úgyhogy nincs ok a reményre, nem szabadultok tőlem ily könnyedén.
És ezúton is csak hálálkodni tudok Neked, aki még akkor is úgy nézel rám, mintha gyönyörű lennék, mikor én már sírok a kissé sem ember kinézetű fejemből kifelé.

Megyek ma haza, de előtte talán takarít, mimót, meg a fikuszt viszont biztosan átültet. Aztán, anyááám, négyet kell külön aludni, most számoltam... Nade, asztat akartam mondani, hogy asztán Tapolca. Ami jó lesz, nem kicsit. Remélem. :)

Ja, és ki ne hagyjam, hogy itt, itt nálunk, a szomszédban lakásfelújítanak. Muzsika füleimnek ez a fúró. Ugye?

Meg ez is. :D


2007. augusztus 21., kedd

Nnna

Jóvanakkor, gyerkőcök, van, aki szeret itten olvasgatni? Üzemelünk hát tovább. Amúgy is, csak lusta voltam némiképp.
Voltam nyaralni, élménybeszámoló verbálisan, annak, aki igényt tart rá.

Pénteken volt koncert, ütős kis buláj lett. Szombaton grillparti (afterparti? :D), vasárnap pedig kis lájtosan az afterparti afterpartija. Nagyon odakaptak a népek Szomorra, mit ne mondjak, meg is értem. :)

Mindjárt lesz még egy kis nyaralás Tapolcán, amit várok eléggé, merthogy most én sem leszek ám egyedül. :)

EGyébként pedig. Kedden kivették a bölcsességfogamat, mert rosszul nőtt, és fájt. Kérdem én, normális az, hogy még mindig istentelenül fájnak a fogaim azon az oldalon alul, felül?

2007. július 29., vasárnap

Szomorú vasárnap

Meghalt a Szerelmem aranyhala. A fekete. Ő volt a kedvencem. A barátnőmék házát meg kipakolták a cigányok. Akarj ebben a szép, jó, és becsületes világban élni...

Milyen furcsa

Körbetelefonáltam mindenkit, akit csak találhattam. Állatparkot, madarászt, évfolyamtársat, imserőst. Küldtem méleket, üziket, és senkit nem sikerült elérnem. Itt volt végig velem. És amikor a végéhez közeledett, tudtam, hogy így van. Még meleg, de már nincs itt. És tudom, hogy senkinek nem fáj ez, csak nekem. Mert én már csak ilyen hülyegyerek vagyok.

Egy óra alatt vége egy picinyke életnek a világban, és én semmit nem tudtam tenni érte. Semmit. Ilyenkor méginkább kicsinek, és butának érzem magam. Rohadt egy dolog ez.
Meghalt.

Nehogymár

Mikor szüksége van az embernek segítségre... Akkor. Van egy tengelicfiókám, most találtam, nem olyan régen. Az anyját valszeg megfogta reggel a macskám. Nem is akartam ma kimenni a kertbe, csak rájöttem, hogy ott jobb az idő, kimegyek olvasni. És ott volt a földön. Persze tuti van, aki észre sem vette volna, de én észrevettem. Egészségesnek tűnik, de nem fogad el sem legyet, sem vizet. Már kétszer sikerült a kezemre szarnia. Jeee. És nem érek el senkit, nem segít senki, ő meg itt fog meghalni. Szép az élet, baszki, és csak engem kavar fel ez az egész... És csak ülök itt és sírok, és nézem, ahogy meghal...

2007. július 28., szombat

E

Egyre rövidebb címek. :P
Ma egész napos punnyadás... Asztán röpibajnokság ősökkel a sok suttyó között. Hogy itt mekkora bunkó parasztok vannak, az valami hihetetlen. De komolyan. :legyint:

2007. július 27., péntek

És

Igenis viszem magammal Mimót nyaralni. Mert megtehetem. Aki még nem jött rá, annak megsúgom, hogy Mimó egy mimóza, fantáziadús névvel ellátva. Egyszer már majdnem meghalt szegénykém, mert anyám elfelejtette locsolni, amíg nem voltam itthon. Most majd jól nem.

És mindjárt hányok, annyi kekszvel tömtem magam tele. Éjjen a fogyi, meg nooorbert ápdét, satöbbi. Jeeee.

Jelentem

Egész hétvégén nem vagyok hajlandó kimozdulni a házból. NEM. Mert sztrájk van. Basszameg. Ha itthon kell rohadni, vegyük szó szerint. Mer bisztos azé csináltam meg mindent, mi?! Jóvanakkor. Kicsit zöld leszek hétfőre, de ki nem szarja le.

2007. július 26., csütörtök



Ősöknek házassági évfordulója van. :P

Höhh

"Először is gratula!:))) Jelenleg több ember is azért sírdogál nekem, mert nem vették fel oda, ahová elsőnek jelentkezett, csak máshová, ami annyira nem jön be nekik. Erre te meg azon sírdogálsz:), hogy felvettek. Viccesek vagytok ti felvételizők:)) A kettő együtt nem megy? Halasztani nem lehet a gyógyszerészeten? Vagy a lódoktorin? Mindkettőben van perspektíva, szerintem csináld mindkettőt, jövőre jelentkezz a fogorvosira, és abba is belevághatsz! Egy polihisztor a gyógyászatban! Ellátod a páciens kuytáját, kihúzod a fogát és gyógyszert is adsz neki!:) Szerintem nem hangzik rosszul!:)"
Ez meg az, amitől beájulok. Bárhol, bármikor...


Vajon a tehetségem? :P

A történet annyi, hogy tegnap tényleg felvettek gyóccerészetire, de már annyira sem szeretnék gyóccerész lenni, mint egy nappal ezelőtt. Izgi, meg jó érzés, de ennyi. Valahogy nem vágyom rá, főleg szakleírás elolvasása után. Állatorvosival is hadilábon állok néha, pedig ez még érdekel is, gyógymókusként meg csomó olyan dolgot kellene tanulnom, ami kicsit sem foglalkoztat. Hát ennyi.

Szoríjjatok, hogy mostani sulimmal ne legyen gubanc, én is azt teszem. :)

2007. július 25., szerda

Ez azér' odabasz...

Anyám elvitte a teknőst állatparkba. Tizennégy év... Basszamegbasszamegbasszameg... Most depressziózás van.

Kicsit meghalt itt az élet. De csak itt, az életben nem. :)

Néha eljutok ide is, hogy írjak valamit, mindez persze csak töredéke a történteknek. Egyrészt örülök, mert lenne mit írnom, a másik szemem meg ugye sír, mert nem íródik le minden. Ami persze a lényeg, hogy aki nagyonnagyon fontos volt, az jelen tartózkodott :P és megélte a dolgokat.

Asse tudom, mikor írtam legutóbb (megnézni meg ugye lusta, ha elkezdett már írni).

Jöttem csütörtökön, busszal. Leszálltam az ótópálya mellett, épphogy Pesten, és ültem a buszmegállóban a bőröndömön. Mert nehogy ne menjen a filmezés. Ugye. Aztán jött az én Kedvesdrágaegyetlenszerelmetespárom, és elhozott haza. Délután rohantunk Szumpival próbálni, aki egészen péntekig furcsának gondolt, most meg úsz a boldogságban. Ójeeeee. :)
Jahogy. Igen. Szóval vittem Borinak kifestőket, amiket a várttal ellentétben kábé tíz perc alatt kivégzett, viszont nyakig zöldek lettünk. Hiába, ez már nem a lila, ez a zöldkorszak. :D

Pénteken szabi, majd bisztos egész nap együtt leszünk, mi? Hát nem. Laci, akinek költözési körülményei, illetve az ok, ami miatt költöznie kell botrányos, szólt, hogy kéne a segíccség. Mi meg ugye jófejek vagyunk, megyünk. Fel a negyedikre, csigalépcsőn, lift nélkül, harminchatésfélfokban... De ami a legkriminálisabb, az az, hogy ééén, aki életemben először taliztam vele, e főleg az asszonnyal, pakolom az asszony helyett a gyerekszobát csupa jófejségből, mert ő lelép FÉL NAPRA "számlát befizetni". Kedves anyukát üdvözlöm. Persze a hányinger állapotú telezsúfolt konyhát otthagytuk neki, bár van egy olyan érzésem, az is megmaradt Lacinak...
Asztán felfrissülve kissé a nivea intimsprahétől irány a Lompos, ami egy rohadt jó kis hely, majd fogok még megemlékezni róla. Fincsi kapucsínó, imádtam. Asztán haza, zuhi, nődoki, aki szintén NORMÁLIS, kéretik magasztos módon hozsannát zengve dicsőíteni. Én azt teszem. Este meg koncert a Lomposban Imiékkel. :D
És még Szomorra is hazaértünk.

Szombat délben felkelés. Ügyeleti patika Bicskén, boldog voltam, hogy létezik ilyen. Délután időmérő, punnyadás. Na meg Bátor ( két és fél éves).
"- Nézem a lábad az asztal alatt. :P
- És szép?
-Szép."
Este Kele koncert. Szerintem még a péntekit is felülmúlta, nagyon jó kis buli volt. Később kocsmázás, meg egy kis összeszerelmesedés, babóca születésének bejelentése, ilyesmik, csak hogy címszavaljak is egy kicsit. Szépszép szombat, boldog szombat.


Vasárnap punya, meg formaegy. Na ez volt a nemsemmi futam, sokáig fogjuk még emlegetni. Szerintem. Legalább kocsog németek kaptak egy kis esőt... Nembaj, nembaj, miismajd.
Este meg hazajövés Szumpi társaságában, meg persze mi, és asztán barackozás, meg vegyigyümi Népligetnél. És már nem vagyok furcsa. :)

Hétfő nikotintapasz, kreatívbolt, gyönyörű szalvéták, ha kész lesz, majd dokumentálom, mit kézműveskedtem.

Tegnap asszem, nem volt semmi különleges, csak jó volt lenni. Mint újabban mindig.

Ma meg. Ma meg megyek haza, és hétfőtől két hétig nem is nagyon vagyok...

2007. július 18., szerda

fél liter kávéka százezermillió kiló jégkrémmel. Diétás vacsi, mi? :P Mindegy, úgyis beszóltak, hogy túlsúlyos vagyok... Cicának meg persze a saját érdekében nem adok, mert ugye a koffein, meg minden.. :D
És minnyá szerteszíjjel pukkanok...

Amúgymeg csak úgy mondom, hogy halpásztor leszek. :)))

És most blogol


Hööh. Péntektől nincs netem, mert a kurva szomszéd tutira már megin baszkódott valamit, úgyhogy egy csomó minden nem lett dokumentálva. Asszem, ez most így is marad. Ebben a melegben valahogy nincs kedvem. Ma takarít, holnap megy a naaagy faluba. Végre. :) És akkor együtt lesz. Holnap próba, pénteken doki, meg koncert, szombaton koncert, vasárnap bányató. Jeeee. :P

Ja, és anyóspajtásnak csináltam csodaszép prezit, tessék szépen áradozni.


2007. július 9., hétfő

Kellene má írnom ide valamit, mi?

Remélem, ez nem ilyen listaszerű lesz, mint az előzőek, majd igyekszem. Meg amúgyis.

Hát az van, hogy nagy nehezen asszem szerdára sikerült rendet vágnom a szekrényemben, meg a szobámban.Voltam a héten új kozmetikusnál is, merthogy benne az a jó, hogy nincsenek nála sokan, nem kell várni, mint a enyémnél, aki továbbra is marad az enyém. Az új lány nemtuggya, hogy klasszisokkal rosszabb, mindegy, szó se többet róla, szar, és kész. Nekem.

Gyurival az újraegyesülés csütörtökön vicces volt, benzinkút, parkolóban tali, mögöttünk tó, tisztára, mint a filmekben, asszem , kis naplemente is volt. :P
Elmentünk ,vettünk pizzát. Aszt meg kihagytam, hogy az a része is vicces volt, hogy kocsival mentem elé, és tudoood, követés ótóval meg minden..
Nálam meg szépen bevackoltuk a szobámba.

Pénteken úgy volt, hogy vadaspark, de egészen szar idő volt.Halálos szélben elmentünk halászni a teknősnek, édesem rendkívül élvezte, asszem, halász lesz ezek után. :D
Vadaspark nem lett, csak este mentünk be Nyíregyre, hogy mozi. Treeeenszformöööörz. Kurvanagy. Behalsz, belefeszülsz a kis székedbe, és mivel még nem is rövid, a végére majdnem be is akarsz pisilni. Tessék megnézni. Asztán haza Nyíregyen, ott aludtunk bent, viszont a gyertyázás valahogy kimaradt. Meg a tejkávé is, amit végül csak reggel vettünk meg. Deee, volt ótósmeki félálomban üresben majdnempadlógázzal, mert hogy lehet az, hogy ha egyesbenhagyomnemindul. Mindegy is, kell egy ilyen az életben. :P

Szombat reggel kómában ébredés, és aligbírkimászás az ágyból, tizenegykor le is jutottunk kávéért, amiből alkottunk. Természtesen palackos savmentes vízből, mert a csapos az vízköveskisfincsi.. És valahogy punnyadtunk mégtovább a tévé előtt, majd formaegyidőmérő, ami után haza, és palócleves, meg öhön bográcsból. (slambuc. tuggyátokmiaz?)
Aztán el röpizni tiszaihomokos pályára, ami azoknak, akik szoktak röpishomokhoz fura volt, én meg élveztem. És dejót játszottunk.
Otthon volt még sötétben lámpávalpingpong, meg derék- és csípőmasszázs, amiből majd kérek még. Sokat. Aztán szokás szerint kómaálom.

Vasárnap megint nem sikerült tizenegy előtt kivakarnunk magunkat az ágyból. Forrókutya, kávé, erdeigyümölcstea. Bekenekedtünk vastagon ezeregyszázfaktoros naptejjel, és irány a Tisza. Kenu ősökkel rohadtnagy szélben, egy pillanatra majdnem sikerült kibillennünk. Nem akarom fatert leszólni, de igazán tehetségesen egyensúlyoz, kormányoz, és legközelebb külön hajóban leszünk. Szerintem. :D Elmentünk egy holtághoz, ami gyönyörű, és nagyonjó és szép és ááá. De. Van egy hely, ahol van kint egy tábla, hogy asszongya A MOTOR KIEMELÉSE KÖTELEZŐ! hábaszod, úgy néz ki, beregben a népek 99%- a vagy olvasni, vagy szövegértelmezni nem tud, de ha rajtam múlna, sok köcsögre várna most zongora, motor ésmégsokmáskedvesség általi halál. Komolyan, mit jelenthet az a szószerkezet, hogy természetvédelmi terület??! Mindegy, nem pattogok tovább, csak ez bennem undort kelt, na. Amúgy kimentettem egy szitakötőt a vízből. :)
Otthon paprikáscsirek szintén bográcsból, meg gyümilevi. Áhh, hogy milyen jókat ettünk otthun.
Punny a kertben, lepkézés, pakolászás, majd jövés vissza a betontengerbe. Asszem, az ősök hozzá fognak szokni, hogy rabolva vagyok. :)

És elvileg most is együtt vagyunk, csak én itthon vagyok, ő meg dolgozik, és egyszer hazaér. :)
Nem akarom megenni nélküle a gyümijoghurtot, mert majd tugedör. És valamit csinálunk délután is. Este meg wellness és masszás. Megérdemli, mert imádom. :) Ja, meg borocska teraszon.


P. S. : eszi valaki a görögdinnyét kenyérrel?

2007. július 3., kedd

Sűrű napok

Péntek: Balatonfüred, guiness, fincsi kávé, kék víz, idióta papagájok. Lágy szellő, fincsi pizza, meg telihold. Szerettem.

Szombat: esküvő, szintén filmes helyzet. Régi és új szerelem feketében, és valahogy elmaradt a felhőtlen ünneplés. Ne legyen igazunk. Viszont, van menyasszonyi csokrom. :P

Vasárnap: hazajövés a koliból, búcsú, ősök összeeresztése a Kedvessel. Bírják. Nem kicsit. :) :) :)

Most meg némiképp szenvedelem van, mert nem van itt, nem vagyok ott, és csak csütörtökön jön. Jó, nem sír a szám, mert úgy volt az elején, hogy pénteken.
Amúgyilag tegnap óta a szekrényben pakolok, holnapra már rend is lesz talán. :D

2007. június 28., csütörtök

Imádok mindenkit és viszont

Tegnap Gyurival elmentünk anyáékhoz, meg próbálni, meg család és- barátlátogatni. Meg az elején aszt hittem, hogy nekem attól még jobb is lehet, ha van ezen felül kutyacica. El kell, hogy mondjam, volt, de nem ettől lett nekem jó. :P

Találkoztunk anyuval, tök jó fej, csak kicsit sokat beszél. :D:D:D Mondom mindezt én, na. Virágot meg elfelejtettünk vinni neki, de majd holnap jól. Ház szép, kert nagy, állatok már nincsenek, csak egy, őt meg nem van jogom megítélni, úgyhogy szó se róla többet.
Asztán jött a kis Bátor, akinek kellett vagy fél óra, mire a közelembe merészkedett, de aztán mint akit felhúztak, annyit ment, meg beszélt ő is. Édes volt.

Később át Tiviékhez próbálni, mert péjnteken ugye koncsertó van, szombaton meg ösküvő, oszt ott is ki kell ám állani szépen a népek elé. Tivi kislánya, Boró, na, nekem ő volt a nap csúcsa. Tünemény. És még kutyus is volt, aki hogy, hogy nem, Nyakas névre hallgat. Náluk túlestem életem első hajfestésén, Ingrid séróját kreáltuk meg vizslaszínűre. Nemtom, előtte milyen volt, de most jó. :) :nem villog:

Haza meg hoztunk tőlük dinnyét, persze előtte egészséges mekis kajával faltuk magunkat degeszre. Satöbbi.

No, nesze neketek, részlet a tegnapból, közel sem minden, meg szerintem nem is a megszokott írói minőségben, de legalább van. Tessék örülni. :)

2007. június 25., hétfő

"dolgozz hibátlanul"

avagy máma már tényleg tanulás van, mert kell, meg mert megígértem. Én is. :)

Amúgy itt vagyok. Itt. Nála. És nagyon durván szalad az idő, ha együtt vagyunk. Nemtom, mi lesz így. Egy reggel felébredek, és ősz lesz a hajam, és egymás fogsorát kavargatjuk? Vagymi.

2007. június 24., vasárnap

Reggel

Országomat egy kávéért. Bármit egy kávéért...

2007. június 23., szombat

Ma az van, hogy

Szalonnasütés ebédre. Esőben, napernyő alatt. Mert tudunk mi élni, hátnem? :D

Amúgyilagmeg őrületes várás van vasárnapig, azaz már csak egyet alszunk, és megint ott leszek ám levakarhatatlanul és örökre.

És ma már beosztogattam, hogyan fogok háromszáz oldalnyi cuccot holnapra tudni. Jól. És csak verem a fejem a falba, de pénteken már jó lesz, remélem, mert ha nem, akkor nagyon ideges leszek. A bucimat meg majd betekerjük havannabarnával.

Asszem, ennyi, ismét egy átlagon felüli értelmes poszttal lettünk gazdagabbak. Egészségünkre.

P. S.: mintha égne a procim... :mittomen:

2007. június 22., péntek

no comment



Ja, és:

http://www.egsys.hu/

2007. június 19., kedd

Na

Szóval nem kell ám megrémülni, eszem ágában sincs nem írni ide. Hanem az csak egy olyan lett, hogy az kellett oda. Jó, tudom, olvastok vagy ketten, de akkoris.

Valami véget ért, és valami egészen új, és minden eddiginél
( és elkövetkezőnél[?].. nem, ezek után nehéz arra gondolni, hogy filózunk elkövetkezőn, blabla) jobb, és szebb, és több és másabb.

Olyan, mintha mindig minden így lett volna.

Édes. És most jó. :boldog:

És este úgyis csinálunk ide sok dolgot, ami jó lesz nektek, meg nekem is, és amikhez egyedül béna vagyok. :)

2007. június 18., hétfő

2007. június 16., szombat

Nevesincs

Beszélni tanítjuk egymást, közben egyre kevésbé remeg a hangunk. Ez az, ez az, és tudom, hogy a miénk marad, és az sem zavar, ha nem érti más. Mert jó.


2007. június 15., péntek

Ma

Reggel felkel ugye blablabla. Tanultam is kicsit, aztán kint is. A fírgek ma nagyon édesek voltak. Szokatlanul. Persze, ők mindig mindent tudnak. :)
És volt ma egy végtelen pillanat is. Egyetlen egy valaki hiánya miatt nem kívántam, hogy tényleg végtelen maradjon. :)

Mert szerintem tök jó ez a szám. És most béke van. :)


Táncoljatok csak az idegeimen, kötélből vannak úgyis. De hisz ezt mind nagyon jól tudjátok... Hülyegyerek, ha még egy ilyet csinálsz, komolyan mondom, az összes idióta rpg karakteredet kicsinálom, leformázom a vinyóidat, a notidat meg megúsztatom mondjuk a Dunában... Azért örülök, hogy egyben vagy. Te, marha, te.

Szívesen felhívnálak, hogy Neked sírjam el, mennyire megijedtem. De nem foglak... Te meg pláne nem fogsz engem. Annyira nagyon...

2007. június 14., csütörtök

Kifogtak egy száztíz éves bálnát. Grats. No comment...

Nos?



12 napig piszkálhattok bele...

Mörfi. Tudtam, basszus, tudnom kellett volna, hogy ez túl szép. Hülye vagyok, valaki vessen már véget ennek.
Most megyek, és szép csendben felvágom az ereimet...
Buktál már bele abba, hogy őszinte voltál?.......
Csak hagyjatok lógva, jó? Egyre vagyok csak kíváncsi... Mindenki másnak köszönök mindent egyelőre.
Eccer majd jövök.

És ím, kezdetét veszi éltem elkövetkezendő legszarabb, mocskosul a legszarabb hat napja... Tanuláshóz jó, ha megnyúlik az idő, kivéve, ha épp nem ott jársz. Ha épp rohadtul nem ott jársz. És éljenek a shuffled muzsikák. Nem mintha nem tudnék akármiből Rád asszociálni...


2007. június 11., hétfő


Imagine a place only your soul can vision
The heart of a child who looks, sees and listens
She paints a picture using every color
And what she sees, she sees is like no other

[Chorus:]
One word, a voice unheard
You can change the world
With everything I know you're made of
One word, a voice unheard
You can change the world
If everyone would stop and listen

The art of innocence make so much sense
But placed inthe wrong hands, well then it's wasted
Filtered throught he eyes of a pure mind
A one-of-a-kind paradise for you and I

[Chorus]

Break the cycle, find your rhythm
Share the gift that you've been given

You can
You can change the world
You can change the world
Kedvenc Gergőm, nem akarom elkiabálni, de erőteljesen assziszem, jövök neked egy rohadtnagy teával. :P

Jáccuk ki, mert már unjuk a pojénjait

Aha, Mörfi az. Azért sem mondok senkinek semmit, mert nemúgyvanazhogy. Mert mindig jön a kis görény, és azt mondja, ácsi, akkor nem. Akkor most mégsem jó neked, itt az ideje ráhullani az orcádra oly lendülettel, hogy fröcsögjön kifele az agyad a fülden.
Nem, nem játszunk ilyet. :P Olyat játszunk csak, hogy jó legyen. :)

2007. június 10., vasárnap

Én muzsikát kaptam, ajánlok neked posztot :)

Egy éve fogalmaztam meg utoljára így egy dolgot: élve élek meg mindent. Nohát, most is. :)

Három óra buszontanulás után, ugye... Életem legjobb háromórás tanulása. ;)

És megvilágosodtam még valamivel kapcsolatban. Az életed azért érdekes mások számára, ahogy te megéled azt. Nagyon örülök most ennek a gondolatnak. :)

És annyi mindent írnek még, annyi minden pörgött végig az agyamban az elmúlt két órában, hogy az valami hihetetlen. Ki is hullott, mint az jó szitákból szokása a dolgoknak, de nem lényeg, megszületett már egyszer, most már itt is marad. Előbújik majd, ha akar.


Őzikék, villámok, kutyák és mindenek után végül esőt is kaptam a nyakamba... Ugyehogyugye? :)

P. S. : ja, és igen, én is arra vártam, gondolom, nem lep meg. Tudomhogytudod. :)

2007. június 9., szombat

Normális vagyok - e



Íme. Tessék megnézni nagyban.

Ma pedig küzdelem

Azért, amit kaptam. Vele, ellene, érte. És értük. :)
Keep your fingers crossed. ;)

2007. június 8., péntek

Írjunk hajnalban ide, mert az szekszi, és jó nekünk

Éshogymivolteddig.
Szerdán muszáj volt nyírni a fűből, mert nem lehetett közlekedni, hát nyírtam. Mintákat, köröket, ösvényeket, és büszke voltam magamra. Erre másnap jönnek, és lenyírják az egészet. Egyébként meg arra gondoltam, hogy a kutya majd jól görbén fog futni az ösvényeimen, de nem, mert továbbra is ott húzta a csíkot a fűben, ahol neki tetszett.
És már két napja faepret legelek, amitől lila a talpam. Mert tehetséges vagyok, és mert belemászok a lehullott eperbe. Mezítláb.
A fizikába meg belefulladok, és épp nagyon éhes is lettem.

Cseresznyefilozófia. Az elméletek meg majd egyszer, ha mondjuk nem leszek éhes.
Naszóval. Tehát. Van a cseresznye, ami vagy kukacos, vagy nem. Ha nagyon szép, megeszem, örülök neki, és nem akarom tudni, ettem- e féreget, vagy sem. Ha paranoid vagyok, néha kinyitom, ez ritka.
Az élet cseresznyéje meg mindig kinyílik, ha akarom, ha nem, látom benne a férgeket. Még jó, hogy azért elvétve akadnak igazán szép darabok is. Örök hála érte. :)

2007. június 3., vasárnap

05. 29. kedd

Szombaton volt az a hatalmasnagy vihar, ugye… Aztán vasárnap délelőtt is folytatódott, éji sötétségben, én mégis úgy gondoltam, nem lesz már gond vele. Nos, tévedtem. Villám jön, le****sza az összes biztosítékot, büszke is vagyok magamra, hogy erre egyből rájöttem. Mindezen felül mit még? Szénné sütötte a tápot a gépben, amiről a net jön ide be a szobámba, és még örüljek, ha más nem füstölt el odabent. Azóta nincs netem. Kiegészítés: azóta fény derült arra is, hogy elfüstölt a hálókártya, meg a router, és lent a bojler is. Ott leszakadt egy polc, sok vázával, és a nyíregyi lakás is beázott némiképp....

Hétfőn a nagy élmény az volt, hogy sikerült sokadszor is kiállnom a kocsival, és semmit nem lapogattam még ki, a ótó is egyben van. Nagymuttitól hazafelé pedig bocik közt szlalomoztam. :D Ja, és aznap madártejet is főzőcskéztem. :P

Ma meg, áhh nem ecsetelném, az utakon mekkora baromállatokkal találkozik az ember. Azt hittem, felrobbanok… Viszont beigazolódott a kakukkos gyanúm, a kis éjdibogár ma megmutatta magát. :boldog: Épp ültem a szobámba a té…öööö… Szóval a könyv felett, amikor landolt az ablakpárkányon. Sajnos nem maradt sokáig. :(

Holnap meg mehetek vissza, és csütörtökön vizsga. Nagyon aranyos a néni, a cucc is viszonylag érdekes, most mégis bármi mást szívesebben csinálnék, mint hogy elkezdjek tanulni. Muszáj vagyok, volt számtalan alkalmam rájönni, hogy a vizsga napjának hajnalán nem épp kifizetődő tanulni. Legalábbis ha az ember akkor látja először az anyagot. Vagy másodszor.

Ez meg most van: azaz semmi. Sikerült megszereznem a fizika tételsort, és közhiedelemmel ellentétben nem fogok kedden vizsgázni gombából, mivel valaki, akire számítottam, és mondta, hogy ideadja az anyagot, amiből tanulnom kéne, baszott mindezt megtenni. Persze, az az én hülyeségem, hogy számítok másokra is, próbálok tanulni a dologból.

2007. május 26., szombat

Egyedül itthon

Amiről bizonyos embereknek nem is merek említést tenni, mert itt toporognának az ajtóban, aminek meg nem örülnék. A próbálkozó lúzereket sem értem, nem akarok bunkó lenni, magánvélemény, okot meg nem adtam, sajnálom, lehet tovább kínlódni kinek- kinek kedve szerint.
A állatkákat is én etetem, meg minden. :háztartásvezető:

És asszem, került egy ilyen a kertbe:




Cuculus canorus - Kakukk

2007. május 25., péntek

Nem idegbajosnak indult ez a nap sem

Aztán elindultam szokás szerint haza. Lehet, én nem vagyok kellőképp toleráns embertársaim irányába, utazáskor mindig megszaporodnak nyavalyáim. Kezdődik ott, hogy nem értem, hogy ha kibaszott nagy bőrönddel szaladok felfelé a lépcsőn, miért nem bír odébb lépni a kis picsa a gyufásdoboz méretű retiküljével. Aztán. Miért kell a buszoknál kínlódni, mikor egyértelmű, hogy nem fogunk egy buszra felférni. Buszon igazán semmi különös. Hazaérve beülök a kocsiba, kiscsaj megáll mögöttünk, nem tudunk tőle kiállni. Nagymutti rádudál, a birkája meg fogja magát, hátranéz, majd visszafordul, és pofázik tovább. Majd. Vénasszonyok biciklivel. Egyszercsak az egyik fogja magát, bekacsázik az út közepére, majd lepattan a bringáról. Aztán ott fogja a fejét észlelvén, hogy épp hogy nem ütötték el. Hát normális az ilyen? :térdre esik: Lehet, agresszív reakció tőlem, hogy a betonba akarom döngölni, de ne előttem ébredjen már rá, hogy kevésen múlt, hogy a saját hülyeségéből nem vasalták ki. Azon már meg sem lepődtem, mikor szembe jött velünk két másik marha, az egyik kocsival, a másik biciklivel. Szembe...

Később nagymutti is alkotott. Anyámék elmentek vakációzni, nagymuttinak leadták a drótot, mit hogy kell majd itthon. Locsoljunk. Meglocsolok valamit, majd öt perc múlva ő is. Ugyanazt. Azt persze nem, amihez még semmivel sem értem. Aztán pókhálózni akart. Bokrot, seprűvel... Aztán mikor anyámmal beszéltem, ő közölte, hogy elmomndta neki, csak holnap, vagy vasárnap locsoljunk. Ezért áztattam magam egy órán keresztül a slaggal. Nem mintha nem élveztem volna, egyedül még jobb lenne...

2007. május 24., csütörtök

Itt van már az ideje végre, hogy

Hogy elkezdjek élni. "Normálisan", ahogy ahhoz kell, hogy elérjem, amit akarok. Eddig nem egészen így történt, és nem lehetek már sokáig nem önerőből burzsuj. Se. Persze nem ez az elsődleges. Ugye... meg egyébként is. Magamban eldöntöttem, hozzájuk meg köt az ígéret, a hála, és az, hogy úgy érzem, ez a minimum. Magamért, és azért, amit kaptam. :) Na meg a keresztem is itt kallódik valahol. :P
Nem vagyok ám nehézsorsú, legalábbis sokban nem, csak kellőképp hülye ahhoz, hogy mindig a saját hülyeségem miatt szivjak. Nagyokat.

2007. május 22., kedd

És íme, prezentálnám a nap képét :D

A képek ki lettek törölve a picsába, ha valakit érdekel, az szól, és átküldöm.

Nem repes kicsi szívem az örömtől, no


Mostanában vagy lusta vagyok írni, vagy nincs mit. Inkább az előbbi, mindig van mit. :P

Most például épp azon bosszankodom, hogy nagyon jó idő van, és szívesen kint lennék a fírgecskékkel, tanulni épp nem tanulok, de inkább ki se megyek, mert ugye tanulnom kellene. Remélem, értehető. Ehh tököm tele van már ezzel a vizsgaidőszakkal, komolyan. Szoríjjatok nekem pénteken. Meg 31, 05, 14, 25. Főleg 14, asszem, meg 25. A 14ről elég, ha elárulom, hogy fizika, és mindennek tetejébe szóbeli. Szép az élet, trallala. Pedig milyen szép nap lenne ez a mai...

A képeket mindenesetre nemsokára megcsinálom, csak nektek. :P Addigis: ablakomba aaaablaaaakomba besütött a holdviii...