Mert. Tegnap kitaláltam, hogy meglepiből estére csinálok muffint, mire Jan hazaér. Namármost, ebből azért nem lett semmi, mert mikor elsőre elmentem vásárolni, nem volt csoki. Se ét, se tej, se fehér. És most nem viccelek. No, gondoltam magamban, majd elmegyek egy másik boltba jól, ott bisztos lesz. Nem, ott sem volt. Viszont megvettem hozzá a cukrot, ami szintén ilyen speckós eksztrabüdös, és természetesen nem is olyan néven fut, mint anno Angliában, úgyhogy azt, hogy megtaláltam, egyedül annak köszönhetem, hogy tudom, milyen. Plusz vettem brokkolit, meg karfiolt, meg szálasbabot, hogy majd ma jól megpárolom csirkével, na abból semmi nem lett. Majd holnap.
Ma viszont, elmentünk, hogy vegyünk csokikát, és miután végigjártunk több boltot is, csak sikerült. Akartam hangfalat is venni, de már nem volt, úgyhogy lehet, megpróbálom majd máshol.. :( Aztán hazajöttünk, konyhatakarít, háromcsokis muffinsüt. El is ment a nap. Ja, és még mostam is. Aztán este, azaz most, nyolckor, Jan _megkért_engem, mondom, _megkért_, hogy főzzek. Hogy én. Hogy főzzek. Azé ez kemény, nem? Nem akarom magam fényezni, de rohadt jó kis tésztát csináltam, paradicsomosdarálthúsost. Eddig ez lett a legjobb. Tudom igen, hogy mindig ez van, legalábbis sűrűn, de nemsokára adunk a változatosságnak is. Ígérem.
És láttam szivárványt, a csigák pedig estére hazacsoszognak aludni a hátsó kertbe. Ja, és vöri sziszával is találkoztam, csak ő lusta volt idejönni, én lusta voltam odamenni, úgyhogy csak meghengeredett párszor örülve a földön, és ebben ki is merült a románcunk mámára. A napokban találkoztam a másik sziszával is, őt elvakarásztam egy darabig, Jan meg hüledezett, hogy milyen nagy. Hiába, a sok esőtől nagyra nő itt minden.
Ma viszont, elmentünk, hogy vegyünk csokikát, és miután végigjártunk több boltot is, csak sikerült. Akartam hangfalat is venni, de már nem volt, úgyhogy lehet, megpróbálom majd máshol.. :( Aztán hazajöttünk, konyhatakarít, háromcsokis muffinsüt. El is ment a nap. Ja, és még mostam is. Aztán este, azaz most, nyolckor, Jan _megkért_engem, mondom, _megkért_, hogy főzzek. Hogy én. Hogy főzzek. Azé ez kemény, nem? Nem akarom magam fényezni, de rohadt jó kis tésztát csináltam, paradicsomosdarálthúsost. Eddig ez lett a legjobb. Tudom igen, hogy mindig ez van, legalábbis sűrűn, de nemsokára adunk a változatosságnak is. Ígérem.
És láttam szivárványt, a csigák pedig estére hazacsoszognak aludni a hátsó kertbe. Ja, és vöri sziszával is találkoztam, csak ő lusta volt idejönni, én lusta voltam odamenni, úgyhogy csak meghengeredett párszor örülve a földön, és ebben ki is merült a románcunk mámára. A napokban találkoztam a másik sziszával is, őt elvakarásztam egy darabig, Jan meg hüledezett, hogy milyen nagy. Hiába, a sok esőtől nagyra nő itt minden.
Ja, és kihagytam, hogy tévedtem Freddel kapcsolatban, ezúton is bocs, Fred. Tehát, Fred változatlanul a fürdőben portyázik, aki a szobámban van, az Samantha, és Fred kétszerese. Kicsit éhes lehet, a falon mikor megy, az elég menő, de a földön elég mókás, mivel eléggé hosszú combjai vannak neki. Tudjátok. Sőt, a nappaliban is van valaki, kinek neve Pysta.
A hét félreolvasása by me pedig: Metaxa - the_geek_spirit. :D :D :D
A hét félreolvasása by me pedig: Metaxa - the_geek_spirit. :D :D :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése