Majdnem elfelejtettem, hogy írni akarok. Kezdjük tegnap.
Reggel szerencsésen elszartam az időt, végül mégsem lett kapkodás a vége és a buszt is elértem. Útközben kiderült, hogy valsz fel kell mennem valami irodába, hogy nézzék meg, mit csesztek el a sztafftravellel. Ugyanis július huszonnegyedikén ha a fene fenét eszik is, haza fogok húzni.
Az egyesemet egy másodperccel azután, hogy megláttam, elneveztem hieroglifának. Fekete kleopátra haj, sasorr, pont, mint egy hieroglifa, igazán nem az én hibám. Kicsit olyan volt, mint aki nem tudja, hol van, a papírmunkát kapásból a crewroomban felejtette, még jó, hogy volt nálam tartalék. Hős vagyok, mi?
Amúgy elég aranyos volt, kicsit szétszórt, meg néha túlreagál dolgokat, de engem ez személy szerint nem érintett. Ami viszont nagyon felbaszta az agyamat az az, hogy a kettes meg a hármas hátul állandóan fikázták, hogy milyen hülye, meg milyen szar, és sajnáltak engem, hogy elől vagyok vele. Épp ezért nem akartam hátul lenni velük. Hallgatni azt, hogy mi hogy, meg miért nem jó, és hogy így szar, úgy szar. Holott szerintem semmi gond nem volt vele, ha normális vagy és tudod, mit kell csinálnod, nem baszogat. És ez nagy általánosságban bárkire igaz.
Londonban mosodai karrierem alatt sikerült megtanulnom, hogy ha úgy dolgozom, hogy ne találjanak hibát a munkámban, legalábbis törekszem rá, akkor nincs miért vergődni. Ugye. Maximum azért, mert nincs miért vergődni..
A hármaska sztorija csak annyi, hogy mikor legutóbb vele repültem, egy bárt nem tudott normálisan megszámolni. Szerintem ő az, akinek ne legyen véleménye..
Én személy szerint egyetlen egy egyest nem bírok, de vele tudtommal mindenki így van.
Ma seholsemmi, Jan hazament két hétre, én meg meg fogok zakkanni addig a maradék kedvenc lakótársaimmal. Sebaj, sebaj, kibírom. Még mindig nem volt főzés, majd holnap. Vagy valami. Olvasni akartam, talán ráveszem magam. Nemtom, miért, valahogy mostanában nem. Vagy elmennék állatkertbe. Majd kiötlöm, mire szabad leszek. :)
Nem mondom, hogy még mindig olyan sokat jár az agyam azon, ami történt, vagy nem történt. Arra az eredményre jutottam, tutira jobban jár vele, mint velem. Hisz én csak én vagyok. :)
Nem vagyok a humán kapcsolatok mestere, arról nem is beszélve, hogy. Nem vagyok hajlandó többet agyalni. Csak elmúlik majd. Tudom. Nem vagyok már szomorú sem, de még hiányzik. Lehet, fog is még egy darabig.. Ez van srászok.
Chris Cornell pedig eladta a lelkét az ördögnek valóban. A szám egészen populárisan fülbemászó, főleg, ha nem tudod, ki ő, mert ugye tagadni nem érdemes, hogy a hangja az üt. Node, gondoltam, megnézem már, milyen vídiót kreáltak az egész köré, merhogy nem bírtam elképzelni őt egy ilyen timbalandos cuccban. Hát, még mindig nem tudom, maradjunk annyiban. A keményebbek keressenek rá.
Nem, nem kell aggódni, ez nem az. Horseriders towards the abyss. Senkit ne tévesszen meg az előadó, szerintem kellemes kis muzsika, tessék fülelni. :) A vídión lehet, épp én vagyok látható, ahogy próbálok bejutni az sztafftravel offiszba.. :D
Reggel szerencsésen elszartam az időt, végül mégsem lett kapkodás a vége és a buszt is elértem. Útközben kiderült, hogy valsz fel kell mennem valami irodába, hogy nézzék meg, mit csesztek el a sztafftravellel. Ugyanis július huszonnegyedikén ha a fene fenét eszik is, haza fogok húzni.
Az egyesemet egy másodperccel azután, hogy megláttam, elneveztem hieroglifának. Fekete kleopátra haj, sasorr, pont, mint egy hieroglifa, igazán nem az én hibám. Kicsit olyan volt, mint aki nem tudja, hol van, a papírmunkát kapásból a crewroomban felejtette, még jó, hogy volt nálam tartalék. Hős vagyok, mi?
Amúgy elég aranyos volt, kicsit szétszórt, meg néha túlreagál dolgokat, de engem ez személy szerint nem érintett. Ami viszont nagyon felbaszta az agyamat az az, hogy a kettes meg a hármas hátul állandóan fikázták, hogy milyen hülye, meg milyen szar, és sajnáltak engem, hogy elől vagyok vele. Épp ezért nem akartam hátul lenni velük. Hallgatni azt, hogy mi hogy, meg miért nem jó, és hogy így szar, úgy szar. Holott szerintem semmi gond nem volt vele, ha normális vagy és tudod, mit kell csinálnod, nem baszogat. És ez nagy általánosságban bárkire igaz.
Londonban mosodai karrierem alatt sikerült megtanulnom, hogy ha úgy dolgozom, hogy ne találjanak hibát a munkámban, legalábbis törekszem rá, akkor nincs miért vergődni. Ugye. Maximum azért, mert nincs miért vergődni..
A hármaska sztorija csak annyi, hogy mikor legutóbb vele repültem, egy bárt nem tudott normálisan megszámolni. Szerintem ő az, akinek ne legyen véleménye..
Én személy szerint egyetlen egy egyest nem bírok, de vele tudtommal mindenki így van.
Ma seholsemmi, Jan hazament két hétre, én meg meg fogok zakkanni addig a maradék kedvenc lakótársaimmal. Sebaj, sebaj, kibírom. Még mindig nem volt főzés, majd holnap. Vagy valami. Olvasni akartam, talán ráveszem magam. Nemtom, miért, valahogy mostanában nem. Vagy elmennék állatkertbe. Majd kiötlöm, mire szabad leszek. :)
Nem mondom, hogy még mindig olyan sokat jár az agyam azon, ami történt, vagy nem történt. Arra az eredményre jutottam, tutira jobban jár vele, mint velem. Hisz én csak én vagyok. :)
Nem vagyok a humán kapcsolatok mestere, arról nem is beszélve, hogy. Nem vagyok hajlandó többet agyalni. Csak elmúlik majd. Tudom. Nem vagyok már szomorú sem, de még hiányzik. Lehet, fog is még egy darabig.. Ez van srászok.
Chris Cornell pedig eladta a lelkét az ördögnek valóban. A szám egészen populárisan fülbemászó, főleg, ha nem tudod, ki ő, mert ugye tagadni nem érdemes, hogy a hangja az üt. Node, gondoltam, megnézem már, milyen vídiót kreáltak az egész köré, merhogy nem bírtam elképzelni őt egy ilyen timbalandos cuccban. Hát, még mindig nem tudom, maradjunk annyiban. A keményebbek keressenek rá.
Nem, nem kell aggódni, ez nem az. Horseriders towards the abyss. Senkit ne tévesszen meg az előadó, szerintem kellemes kis muzsika, tessék fülelni. :) A vídión lehet, épp én vagyok látható, ahogy próbálok bejutni az sztafftravel offiszba.. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése