2009. szeptember 16., szerda
2009. szeptember 4., péntek
Sick of..
Vannak időszakok, amikor simán úgy érzi az ember, hogy jó is, meg hogy azért egy kicsit a kelleténél jobban elég mindenből. Azaz most. Szépen kisétálni a világból, az nem ártana. Különben nem rossz.
Mindig vagy csináltam valamit, vagy simán lusta voltam, úgyhogy sok minden kimaradt. Azért emlékszem.
Újra itthon, kalandos hazaúttal, és már majdnem mindjárt megint vissza, ami nem olyan szívmelengető hír, dehát.
Pozsonyba repülve vasárnap, mivel Pestre csak hétfőn délután van gép, azaz két nap telik el a semmivel. Hogy majd ott jól busszal ki a buszpályaudvarra, merthogy mennyivel jobb a busz, nem kell annyit rá várni, mint a vonatra, gyorsabb is, és Szilvi különbenis tudja, hogyan kell. Megkérdeztük. Át kellett volna szállni egyik buszról a másikra, aminek a szépséghibája mindösszesen annyi, hogy a bizonyos másik busz vasárnap nem jár. Az úton egy lélek se, nagy nehezen sikerült leintenünk egy taxit, akiről egész végig nem tudtuk biztosan, oda-e visz-é, ahová menni szeretnénk.
Végül oda vitt. Egy percen múlt, hogy nem késtük le a haza induló buszt, jobban nem is időzíthettünk volna. Rohadt kényelmetlen bőrülés, Lord of War a miniplazmamozin és saját utaskísérő is járt az úthoz. Nagyon mókás volt, kacagtunk is, hogy vajh egy buszon milyen is lehet a széftidemó meg a túlélési technikák.
Otthon népstadioni buszmegállóba le pénzér, hogy aztán elbékávézhassak a Örsre. Jéééj. :)
Ismerősnél grillezés, tiszta vidéki hangulat. :)
Másnap haza. Itthon tiszai strand siklókkal és sípoló kacsákkal tarkítva. Nyíregyházán megszbadítottunk egy műanyagmadzagba gabalyodott galambot, ami hetem egyik fénypontja volt. Amikor megfogtam, vergődött, mint az őrült, aztán vagy arra jött rá, hogy esélye sincs, vagy arra, hogy nem akarjuk bántani, de megnyugodott. :) És levagdostuk róla a kötelet, feltételezem, azóta is vígan éli világát.
Plusz görkorizok, aminek már olyan eredménye is van, hogy hatalmasat zakóztam. Aminek örülök, hogy nem az államon van horzsolás, csak a bal könyökömön. :) És a cicccaaaa szóval siklás közben ölni lehet. :D
Sikerült megfáznom, napok óta nem alszom, mert vagy az orrom folyik, vagy a nyálam, vagy mindkettő. Ja, tudom, szekszi az. Viszont ma voltam dokinál, írt is fel gyóccert, meg űrtechnológiás orrsprayt, ami meggyógyít egyből az agyadig. Csak azt nemtom, a patikus néjninek miért azt kellett ráírni, hogy 3x2 puff. :D
Gondolkodom azon, hogy kinyomtassam a Tvájlájt egy kiegészítő kis részét, holnapra el is döntöm, hogy de. Attól, ami hűhót csapnak a filmek meg a kis sztárocskák körül, a könyvet én igenis szerettem. A többitől meg sick, ja.
És miközben ezt írtam, egy alattom szúnyog valóban megharapta a lábamat, valamint arra is rájöttem, mi maradt ki.
Hogy az elmúlt hetekben a lengyelek ugye eltávoztak, ami lakásfelújítást vont maga után. Konyha és fürdő kicsempézve, az ő szobájukat pedig kifestettem, átrendeztem, felturbóztam, beleköltöztem. Még nincs teljesen kész, meg szoknom is kell, de asszem, szeretni fogom.
El kellene indulnom valahova. Valami felé. Hamarost..
Fülbemász
Mindig vagy csináltam valamit, vagy simán lusta voltam, úgyhogy sok minden kimaradt. Azért emlékszem.
Újra itthon, kalandos hazaúttal, és már majdnem mindjárt megint vissza, ami nem olyan szívmelengető hír, dehát.
Pozsonyba repülve vasárnap, mivel Pestre csak hétfőn délután van gép, azaz két nap telik el a semmivel. Hogy majd ott jól busszal ki a buszpályaudvarra, merthogy mennyivel jobb a busz, nem kell annyit rá várni, mint a vonatra, gyorsabb is, és Szilvi különbenis tudja, hogyan kell. Megkérdeztük. Át kellett volna szállni egyik buszról a másikra, aminek a szépséghibája mindösszesen annyi, hogy a bizonyos másik busz vasárnap nem jár. Az úton egy lélek se, nagy nehezen sikerült leintenünk egy taxit, akiről egész végig nem tudtuk biztosan, oda-e visz-é, ahová menni szeretnénk.
Végül oda vitt. Egy percen múlt, hogy nem késtük le a haza induló buszt, jobban nem is időzíthettünk volna. Rohadt kényelmetlen bőrülés, Lord of War a miniplazmamozin és saját utaskísérő is járt az úthoz. Nagyon mókás volt, kacagtunk is, hogy vajh egy buszon milyen is lehet a széftidemó meg a túlélési technikák.
Otthon népstadioni buszmegállóba le pénzér, hogy aztán elbékávézhassak a Örsre. Jéééj. :)
Ismerősnél grillezés, tiszta vidéki hangulat. :)
Másnap haza. Itthon tiszai strand siklókkal és sípoló kacsákkal tarkítva. Nyíregyházán megszbadítottunk egy műanyagmadzagba gabalyodott galambot, ami hetem egyik fénypontja volt. Amikor megfogtam, vergődött, mint az őrült, aztán vagy arra jött rá, hogy esélye sincs, vagy arra, hogy nem akarjuk bántani, de megnyugodott. :) És levagdostuk róla a kötelet, feltételezem, azóta is vígan éli világát.
Plusz görkorizok, aminek már olyan eredménye is van, hogy hatalmasat zakóztam. Aminek örülök, hogy nem az államon van horzsolás, csak a bal könyökömön. :) És a cicccaaaa szóval siklás közben ölni lehet. :D
Sikerült megfáznom, napok óta nem alszom, mert vagy az orrom folyik, vagy a nyálam, vagy mindkettő. Ja, tudom, szekszi az. Viszont ma voltam dokinál, írt is fel gyóccert, meg űrtechnológiás orrsprayt, ami meggyógyít egyből az agyadig. Csak azt nemtom, a patikus néjninek miért azt kellett ráírni, hogy 3x2 puff. :D
Gondolkodom azon, hogy kinyomtassam a Tvájlájt egy kiegészítő kis részét, holnapra el is döntöm, hogy de. Attól, ami hűhót csapnak a filmek meg a kis sztárocskák körül, a könyvet én igenis szerettem. A többitől meg sick, ja.
És miközben ezt írtam, egy alattom szúnyog valóban megharapta a lábamat, valamint arra is rájöttem, mi maradt ki.
Hogy az elmúlt hetekben a lengyelek ugye eltávoztak, ami lakásfelújítást vont maga után. Konyha és fürdő kicsempézve, az ő szobájukat pedig kifestettem, átrendeztem, felturbóztam, beleköltöztem. Még nincs teljesen kész, meg szoknom is kell, de asszem, szeretni fogom.
El kellene indulnom valahova. Valami felé. Hamarost..
Fülbemász
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)