Juhúúú. Újabb istrángszaggató poszt cirka két hét után. Mindig megígérem pedig magamnak és kedves rajongóimnak, hogy gyakrabban fogok írni, aztán valahogy mégsem.
Semmi különös nem történik, bemegyek dolgozni, túlélem a napot, többnyire móka-kacagás, agyment emberekkel repülök. Olvasgatok, szabadnapokon megpróbálok kimozdulni, annak ellenére, hogy rettentőmód nincs kivel.
Fondorlatokat szövök a változatlanul kedvenc kis pilótafijúm behálózására, ami csupán a múltkor ejtette magát némiképp pofára azzal, hogy majdnem letéptem a fejét szegénykémnek, pedig ő csak vicces akart lenni. Morc hangulatom volt, ezúton is bocs. Ami mindezzel szívás, az az, hogy azóta sem futottam össze vele, és ha minden olyan kakán alakul, ahogy kinéz, akkor lehet, decemberig nem is fogok. Nyjáááááj.
Persze egy másik pilótafijú, akit imádok, de nagyon nem szeretnék tőle semmit, na, ő masszívan nyomul, mint valami harci osztag. Miért köll Murphynek mindig mindenbe beleröhögni, kérem?
Változatlanul foglalkoztat a pilótásdi álom, koncepció kidolgozva. Szükségem lenne két-három vesére, amikkel szervkereskedhetek, és akkor jó is leszek a dologra anyagilag. Vagy szerzek jogsit kisgépre, aztán bociszemekkel pislogok, hogy ugyanmár, imádott Ólíri főnökbácsi, fizesd a további képzésem, alázatos szolgád leszek tíz kötőjel tizenöt évig. Tényleg.
Azaz a helyzet minden téren csak annyira kilátástalan, mint eddig volt, semmivel sem jobban.
Az utóbbi hetekben egyébként is tmi jutott ki céges pletykailag, forog még a gyomrom egy darabig tőle. Hogy mekkora szarokat ki nem találnak emberek, minden alap nélkül, és mik ki nem derülnek, megalapozva. Lásd, pár nappal ezelőtt diszkréten beduruzsolták, hogy egy lehányka, aki mellesleg nem áll messze tőle, hogy véletlenül ráborítsak valami nagy és súlyosat, másodállásban adultmúvi-csillag. Blöeeeee. Kedvem lenne elásni, pedig alapvetően toleráns természet vagyok ám.
Plusz lesz jó kis helovínparti, aztat monttammár? És azt, hogy pont szabin leszek otthon, és a tíz napom kellős közepén kéne visszaugranom dolgozni? És hogy az a nap pont a helovínparti napja? Mi ebből a tanulság? Ha otthon leszek, azért nem megyek, ha itt leszek, azért nem megyek, mert pont aznap, pont nekem, pont dolgoznom kell. Tudnám, miért utál valaki ennyire.. A napot próbálom elcserélni.
Mára ennyi.
Semmi különös nem történik, bemegyek dolgozni, túlélem a napot, többnyire móka-kacagás, agyment emberekkel repülök. Olvasgatok, szabadnapokon megpróbálok kimozdulni, annak ellenére, hogy rettentőmód nincs kivel.
Fondorlatokat szövök a változatlanul kedvenc kis pilótafijúm behálózására, ami csupán a múltkor ejtette magát némiképp pofára azzal, hogy majdnem letéptem a fejét szegénykémnek, pedig ő csak vicces akart lenni. Morc hangulatom volt, ezúton is bocs. Ami mindezzel szívás, az az, hogy azóta sem futottam össze vele, és ha minden olyan kakán alakul, ahogy kinéz, akkor lehet, decemberig nem is fogok. Nyjáááááj.
Persze egy másik pilótafijú, akit imádok, de nagyon nem szeretnék tőle semmit, na, ő masszívan nyomul, mint valami harci osztag. Miért köll Murphynek mindig mindenbe beleröhögni, kérem?
Változatlanul foglalkoztat a pilótásdi álom, koncepció kidolgozva. Szükségem lenne két-három vesére, amikkel szervkereskedhetek, és akkor jó is leszek a dologra anyagilag. Vagy szerzek jogsit kisgépre, aztán bociszemekkel pislogok, hogy ugyanmár, imádott Ólíri főnökbácsi, fizesd a további képzésem, alázatos szolgád leszek tíz kötőjel tizenöt évig. Tényleg.
Azaz a helyzet minden téren csak annyira kilátástalan, mint eddig volt, semmivel sem jobban.
Az utóbbi hetekben egyébként is tmi jutott ki céges pletykailag, forog még a gyomrom egy darabig tőle. Hogy mekkora szarokat ki nem találnak emberek, minden alap nélkül, és mik ki nem derülnek, megalapozva. Lásd, pár nappal ezelőtt diszkréten beduruzsolták, hogy egy lehányka, aki mellesleg nem áll messze tőle, hogy véletlenül ráborítsak valami nagy és súlyosat, másodállásban adultmúvi-csillag. Blöeeeee. Kedvem lenne elásni, pedig alapvetően toleráns természet vagyok ám.
Plusz lesz jó kis helovínparti, aztat monttammár? És azt, hogy pont szabin leszek otthon, és a tíz napom kellős közepén kéne visszaugranom dolgozni? És hogy az a nap pont a helovínparti napja? Mi ebből a tanulság? Ha otthon leszek, azért nem megyek, ha itt leszek, azért nem megyek, mert pont aznap, pont nekem, pont dolgoznom kell. Tudnám, miért utál valaki ennyire.. A napot próbálom elcserélni.
Mára ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése