Az eleje elment, a közepe felé kicsit unatkozott, aztán kicsit kiábrándult, de az csak a szokásos, most meg a béka feneke alatt kotorász a sötétben. Kicsit szomorúnak érzem magam, magányosnak meg egyedül.
Mikor néha rámzuhan, hogy valamit kezdene kéne magammal meg az életemmel és épp nem látok semmit. Oké, van munkám, el is vagyok vele, de szerintem meg fogom unni. Viszont fogalmam sincs, mi az, amit szeretnék, amivel foglalkoznék és amiből nem halok talán éhen.
Iszonyatos honvágyam van most, de hazamenni nincs értelme még egy darabig, nem akarok a szüleim nyakán élősködni sem. Valami nyelv-nyelvészet felé gondolkodom, meg még egy csomó minden. Is. Csak a szokásos. Mondjátok, szerintetek?
Plusz az idegeim lakótársilag kezdik felmondani a szolgálatot és eljutottam odáig, hogy nem akarok ezzel a csajjal összetalálkozni sem, mert nincs kedvem jópofizni. Rosszul vagyok a hangjától, attól, hogy állandóan üvölt, hogy annyira trampli, hogy senkit nem vesz észre maga körül. Meg az ajtócsapkodás, meg az igénytelenség és még sorolhatnám. Augusztusban elmennek, de addig még el kell viselni. Mikor Jan itt van, legalább ketten elvagyunk, de most nem lesz itt.
Plusz újfent nekiestem az egyszarvúnak, ami szintén jól bele tud rántani a magány pöfögő posványába, ha megvan hozzá az alaphangulatod.
Nem panaszkodni akartam, csak kicsit el vagyok kenődve. Szorri.
Mikor néha rámzuhan, hogy valamit kezdene kéne magammal meg az életemmel és épp nem látok semmit. Oké, van munkám, el is vagyok vele, de szerintem meg fogom unni. Viszont fogalmam sincs, mi az, amit szeretnék, amivel foglalkoznék és amiből nem halok talán éhen.
Iszonyatos honvágyam van most, de hazamenni nincs értelme még egy darabig, nem akarok a szüleim nyakán élősködni sem. Valami nyelv-nyelvészet felé gondolkodom, meg még egy csomó minden. Is. Csak a szokásos. Mondjátok, szerintetek?
Plusz az idegeim lakótársilag kezdik felmondani a szolgálatot és eljutottam odáig, hogy nem akarok ezzel a csajjal összetalálkozni sem, mert nincs kedvem jópofizni. Rosszul vagyok a hangjától, attól, hogy állandóan üvölt, hogy annyira trampli, hogy senkit nem vesz észre maga körül. Meg az ajtócsapkodás, meg az igénytelenség és még sorolhatnám. Augusztusban elmennek, de addig még el kell viselni. Mikor Jan itt van, legalább ketten elvagyunk, de most nem lesz itt.
Plusz újfent nekiestem az egyszarvúnak, ami szintén jól bele tud rántani a magány pöfögő posványába, ha megvan hozzá az alaphangulatod.
Nem panaszkodni akartam, csak kicsit el vagyok kenődve. Szorri.
1 megjegyzés:
:küld jóhangulat fénypost: :) :megolel:
Nézzen valami vidámat Ön, Jeff Dunhamet javasolnám példának okáért. Csodákat művel az ember rekeszizmával... ;)
Megjegyzés küldése