Fogalmazhatunk úgy is, hogy kalandos utam volt hazafelé. Délelőtt betoppant a tulaj néni, hogy hamarabb jött, gondolom, kíváncsi volt a fejünkre, mivelhogy, ha 25-én jön, senki nem lett volna otthon. Az idő rendkívül mókás volt, fél óra zápor, majd fél óra nap. Reggeltől egészen addig, míg felszálltam a gépre legalábbis mindenképp.
Már előre örültem, hogy milyen jó, majd veszek fincsi szendvicskét a reptéren, ahol szoktam, erre kiderült, hogy most pont nem abból a terminálból indul a gép. Na mondom, fasza. Mondjuk azzal meg szerencsém volt, hogy a gép nem volt teljesen tele, úgyhogy nem kellett szarakodni a check-innel, egyből beengedtek, sőtmitöbb, a bőröndöm is teljesen egyben maradt, ami akár isteni csodának is tekinthető.
15 perces késéssel indult a dolog, és a pofám leszakadt attól, hogyan is kell jó magyar mentalitással marha módra tolongani a kapu előtt. Ha egy negyed millit csúszol előre, a mögötted álló vénasszony is csúszik, csakhogy fenn tudja tartani a megfelelő távolságot ahhoz, hogy a nyakadba lihegjen. El kell mondjam, ez rendkívül jól emeli a vérnyomásom meg a hangulatom is.
Gépre fel. Egy kis másodpilótával az első sorban ültünk viájpí szeksönt kialakítva mindezzel. Amikor legjobban égett a fejem, az az volt, mikor a kapitány felnyomja a seatbelt jelet, ami azt jelenti, hogy mindenki ül a helyén, öv becsatol és kuss van. Gyakorlatilag ez úgy nézett ki, hogy a másodpilóta ekkor ki szeretett volna jönni a mosdóba, majd húsz percet várt arra, míg a sok gyökér kisorakozza magát. Addig velünk bandázott. Mikor ezt megunta, az egyes bemondta, hogy mindenki legyen kedves a helyére fáradni, ugyanis seatbelt sign is on, és nem biztonságos a kabinban mászkálni. Ezekmeg bazmeg bólogatnak és meg se mozdulnak. Úgy kellett őket visszarugdosni, mi meg csak pislogtunk, hogy wow. Persze mindezt már magam is tapasztaltam, de még mindig nehéz elhinni, hogy ilyen van.
Leszállásra viszont meginvitáltak a pilótafülkébe (majdnem pilótafülét írtam.. :D), ami tök jó volt.
A következő poén. Áll a gép szemben a terminállal, az ajtó kábé ötven méterre. A gép mellett két busz, alig fértünk bele, a manőver röpke tíz percet vett igénybe. Elindulás, rövid kis kerülő után sok kanyarral a busz a szemben lévő ajtó előtt megáll. Nem, még csak nem is egyenesen vitt oda, hanem körbe. Kérdem én, ilyen sok pénze van Ferihegy erportnak, hogy a semmiért fizeti a buszt, a sofőrt meg a benzint? Ha mindenki a saját lábán megy be, az feleennyi időt sem vett volna igénybe, arról nem is beszélve, hogy senki nem röhög eme elmés technikán..
Este pizzázás, meg shadowrun könyvben kis mélyedés, plusz magyar élelmiszerbolt felvásárlása következett. Reggel pedig jött anyum, akivel volt egy kis shopping, majd haza. Tegnap este óta itthon vagyok, melegem van és sokat cicázok. :) Majd még jövök.
Már előre örültem, hogy milyen jó, majd veszek fincsi szendvicskét a reptéren, ahol szoktam, erre kiderült, hogy most pont nem abból a terminálból indul a gép. Na mondom, fasza. Mondjuk azzal meg szerencsém volt, hogy a gép nem volt teljesen tele, úgyhogy nem kellett szarakodni a check-innel, egyből beengedtek, sőtmitöbb, a bőröndöm is teljesen egyben maradt, ami akár isteni csodának is tekinthető.
15 perces késéssel indult a dolog, és a pofám leszakadt attól, hogyan is kell jó magyar mentalitással marha módra tolongani a kapu előtt. Ha egy negyed millit csúszol előre, a mögötted álló vénasszony is csúszik, csakhogy fenn tudja tartani a megfelelő távolságot ahhoz, hogy a nyakadba lihegjen. El kell mondjam, ez rendkívül jól emeli a vérnyomásom meg a hangulatom is.
Gépre fel. Egy kis másodpilótával az első sorban ültünk viájpí szeksönt kialakítva mindezzel. Amikor legjobban égett a fejem, az az volt, mikor a kapitány felnyomja a seatbelt jelet, ami azt jelenti, hogy mindenki ül a helyén, öv becsatol és kuss van. Gyakorlatilag ez úgy nézett ki, hogy a másodpilóta ekkor ki szeretett volna jönni a mosdóba, majd húsz percet várt arra, míg a sok gyökér kisorakozza magát. Addig velünk bandázott. Mikor ezt megunta, az egyes bemondta, hogy mindenki legyen kedves a helyére fáradni, ugyanis seatbelt sign is on, és nem biztonságos a kabinban mászkálni. Ezekmeg bazmeg bólogatnak és meg se mozdulnak. Úgy kellett őket visszarugdosni, mi meg csak pislogtunk, hogy wow. Persze mindezt már magam is tapasztaltam, de még mindig nehéz elhinni, hogy ilyen van.
Leszállásra viszont meginvitáltak a pilótafülkébe (majdnem pilótafülét írtam.. :D), ami tök jó volt.
A következő poén. Áll a gép szemben a terminállal, az ajtó kábé ötven méterre. A gép mellett két busz, alig fértünk bele, a manőver röpke tíz percet vett igénybe. Elindulás, rövid kis kerülő után sok kanyarral a busz a szemben lévő ajtó előtt megáll. Nem, még csak nem is egyenesen vitt oda, hanem körbe. Kérdem én, ilyen sok pénze van Ferihegy erportnak, hogy a semmiért fizeti a buszt, a sofőrt meg a benzint? Ha mindenki a saját lábán megy be, az feleennyi időt sem vett volna igénybe, arról nem is beszélve, hogy senki nem röhög eme elmés technikán..
Este pizzázás, meg shadowrun könyvben kis mélyedés, plusz magyar élelmiszerbolt felvásárlása következett. Reggel pedig jött anyum, akivel volt egy kis shopping, majd haza. Tegnap este óta itthon vagyok, melegem van és sokat cicázok. :) Majd még jövök.
1 megjegyzés:
Velkám itthon, pihenj egy kicsit, élvezd a hőséget :)
A hülye utasokról pedig csak annyit, hogy egyszer majdnem orrbavágott a mellettünk ülő, amikor szóltunk neki, hogy talán leszállás közben nem kéne sms-eznie... a seatbelt sign-ra szinte már legyinteni sem érdemes.
Megjegyzés küldése