Where's silence, there's peace, where's peace, there's freedom, with freedom comes silence.

2009. május 26., kedd

Meg

Délelőtt elindultam kedves őseimmel a nagy faluba, hogy még mielőtt eljövök, elintézzünk ezt-azt. Ami végül nem történt meg, csupán egy felületes nézelődés, aminek a vége meglepő módon nem lett shoppingolás.

Kaptam köbö három napja egy bőröndöt, ami szép is volt, jó is volt, tetszett is nagyon, de végül visszakerült a feladóhoz, mert túl nehéz. Helyébe ironikus módon az a táska lépett, amit még Londonban vettem kemény hét fontért, hogy az utolsó kacatjaimat is elhozzam benne. Tényleg a legegyszerűbb a legjobb. Otthon maradt ugyan egy zacskó háztartási keksz, három, azaz két és háromnegyed társa azonban itt figyel. Továbbá maradt egy csomó sajt, amit, mint később eszembe ötlött, hozhattam volna. És asszem, ennyi. Minden más sikeresen megérkezett.

A reptéren ugyan volt egy kis logisztika, sumákolás meg sunnyogás részemről a súlyokkal, mert a könyveket nem akartam otthagyni. És siker. :D Magamévá tettem Stephanie Meyer Fullmoonját, Nemtommégki A hollókirály-át és örök kedvencemet, Peter S. Beagle Az utolsó egyszarvú-ját. Mindezen kívül hoztam még egy Christopher Moore-t is. Hát nem csodálatos?

Volt csoporttársammal repültem, plusz egy magyar egyessel, meg még eggyel, aki visszafelé jött és állítólag felszivárogtak rajtunk kívül még egy páran szeretett cégünktől. :P Az út nagyon jól telt, leszámítva az utolsó egy órát, amikoris annyira felerősödött a fejfájásom, hogy a hányinger kerülgetett. A róka végül majdnem győzelmet aratott pont, mikor kinyitották az ajtót, de szerencsére azért mégsem.

Fura volt megérkezni, de azért nem olyan rossz. Most még vágyom haza, és rettentően hiányoznak a fírgecskék, főleg az éééén szisszám. A könyvek majd vigasztalnak.

Holnap délelőtt pedig el kellene mennem a bankba, hogy másodszor is megharcoljak a pénzemért, kívánjatok sok sikert hozzá. A délutánom pedig, amit nem is túl rég még annyira vártam, nos az azt hiszem, lefújva.. Úgyhogy olvasni fogok terveim szerint Moore-t. :)

Közben pedig kicsit még motoszkál a fejemben, vajon ilyen könnyen feladtad-e. Nem tehetek róla.

Most pedig megyek kószálni erdők, hegyek, tavak, mezők zöldek, s vadak közé Mike Oldfield-del. Jóéjt.

Nincsenek megjegyzések: