Valahogy nem.. A gond az, hogy úgy érzem magam, mintha be lennék zárva. Mivelhogy ugye itthon vagyok. 21-én interjúzok, aztán ülhetek a babérjaimon januárig. Alig várom már, hogy megint utazzak külhonba. Filózok ám azon, mit tanulhatnék, mi az ami érdekel. Lehet, pilóta leszek, ha nagy leszek. :P Vagy belső építész, lakberendező, pszichomókus. Kézműves, tűzoltó, csillagász, állatorvos. :)
Őrület, mi?
Most meg arra vágyom, hogy elmehessek lovagolni. Sokat, mert hiányzik nagyon, meg egyébként is, látványosan jót tenne. Addig meg futhatok, mivel azóta, hogy hazajöttem, kissé hanyagoltam a dolgot. Táncolni. Táncolni..
Szeretnék zöldben sétálni, madarakra lesni, vagy halacskákat bámulni. Kirándulni, repülni, utazni. Mesélni, megmutatni, megosztani. Kifliben aludni, csókkal ébredni, néha fehértea-méz-tej forrón és lusta-játék. Emellett pedig tevékenynek és hasznosnak lenni, saját belátásom szerint. És tanulnom is kellene. Úgy értem, minél többet tudok, annál butábbnak és kisebbnek érzem magam. Nem szeretem ezt érezni. Tudom, tudom, senki sem szereti.
Írhattam volna nyáron sokat arról, hogyan tanulgattam kedves kis csoportommal szakangolt, miközben talán nem túlzás, néhányan tényleg barátok lettünk. Vagy arról, hogyan lettem ezzel egyidőben kereskedő- vállalkozó, vendéglátó-vállalkozó. De nem írtam.
És arról álmodom, egyszer majd lesz egy otthonom. Ahol hideg téli estéken, kellemes melegben, takaróba burkolózva, boldog állatokkal körülvéve, egy jó könyvvel, elégedetten várom a következő napot. És hogy mindezt legyen kivel megosztanom.
Egyszer ígérem, mindezt leírom úgy is.
Addigis egy kis hethoooo. :P
Őrület, mi?
Most meg arra vágyom, hogy elmehessek lovagolni. Sokat, mert hiányzik nagyon, meg egyébként is, látványosan jót tenne. Addig meg futhatok, mivel azóta, hogy hazajöttem, kissé hanyagoltam a dolgot. Táncolni. Táncolni..
Szeretnék zöldben sétálni, madarakra lesni, vagy halacskákat bámulni. Kirándulni, repülni, utazni. Mesélni, megmutatni, megosztani. Kifliben aludni, csókkal ébredni, néha fehértea-méz-tej forrón és lusta-játék. Emellett pedig tevékenynek és hasznosnak lenni, saját belátásom szerint. És tanulnom is kellene. Úgy értem, minél többet tudok, annál butábbnak és kisebbnek érzem magam. Nem szeretem ezt érezni. Tudom, tudom, senki sem szereti.
Írhattam volna nyáron sokat arról, hogyan tanulgattam kedves kis csoportommal szakangolt, miközben talán nem túlzás, néhányan tényleg barátok lettünk. Vagy arról, hogyan lettem ezzel egyidőben kereskedő- vállalkozó, vendéglátó-vállalkozó. De nem írtam.
És arról álmodom, egyszer majd lesz egy otthonom. Ahol hideg téli estéken, kellemes melegben, takaróba burkolózva, boldog állatokkal körülvéve, egy jó könyvvel, elégedetten várom a következő napot. És hogy mindezt legyen kivel megosztanom.
Egyszer ígérem, mindezt leírom úgy is.
Addigis egy kis hethoooo. :P
