Where's silence, there's peace, where's peace, there's freedom, with freedom comes silence.

2007. augusztus 23., csütörtök

És meséltem már arról, hogy..

Milyen egy faszául masszív ételallergia? A helyzet az, hogy egészen kedd estig nekem sem sok fogalmam volt róla, de aztán szerencsésen megismertem a fagyasztott, tartósított brokkoliból készült, spenótízű brokkolilevest camambert sajttal.
Este már viszketsz, és dagadsz picit, de nem érzed még veszélyben az életed. Reggel, amikor két tenyérnyi csalánfoltokkal ébredsz az egész testeden, akkor már kissé igen, de még akkor sem eléggé. Majd amikor estére karfiol tapintású és kinézetű a bőröd mindenhol, igen, rendesen háromdében, a fejed pedig kábé annyira felfújt és tónustalanra, lufira plasztikázott, mint monique cuvet- nek, akkor már nagyon. Szerencsére mindehhez volt kalciumtabim, fenistil tabim, meg valami krémem, ma egész humanoid ábrázattal sikerült ébrednem, úgyhogy nincs ok a reményre, nem szabadultok tőlem ily könnyedén.
És ezúton is csak hálálkodni tudok Neked, aki még akkor is úgy nézel rám, mintha gyönyörű lennék, mikor én már sírok a kissé sem ember kinézetű fejemből kifelé.

Megyek ma haza, de előtte talán takarít, mimót, meg a fikuszt viszont biztosan átültet. Aztán, anyááám, négyet kell külön aludni, most számoltam... Nade, asztat akartam mondani, hogy asztán Tapolca. Ami jó lesz, nem kicsit. Remélem. :)

Ja, és ki ne hagyjam, hogy itt, itt nálunk, a szomszédban lakásfelújítanak. Muzsika füleimnek ez a fúró. Ugye?

Meg ez is. :D


Nincsenek megjegyzések: