Where's silence, there's peace, where's peace, there's freedom, with freedom comes silence.

2007. szeptember 12., szerda

Tudom, hogy régen írtam

Elkezdődött a suli, majd ontom a szavakat, de most másról.
Lehet, én reagáltam túl, és biztos hülye is vagyok, hogy vannak dolgok, amik nem esnek jól.
Tegnap megbeszéltük, hogy együtt jövünk haza. Gomba után fáradt voltam, morfondíroztam azon, hogy hazajövök, de aztán úgy döntöttem, mégsem, mert megbeszéltük. Aztán a vártnál ugye jobb is volt a növény, csak valaki túl fáradt volt, vagy túlságosan sietett ahhoz, hogy egy kurva smst írjon. Ugye.
Persze nekem semmi máshoz nincs kedvem, csak hogy fél órát szarozzak még a városban. Ehelyett boldogságtól átszellemült fejjel egy órát békávéztam haza, neeem dögnehéz táskával, hatkor, csúcsidőben. Gondolom, ezt nem kell részleteznem.
A következő meglepetés akkor ért, mikor azt hittem, nem én leszek az első, aki hazaér. De azért, mire felértem, már nem voltak illúzióim. Tényleg. Asszem, mostantól nagy ívben leszarom, hogy én csak suliba járok, ő meg dolgozik, és szegénykémnek ne kelljen már itthon is pakolnia. Hát lófasz. Majd ha már nincs miből enni, akkor esetleg mosogatok. Például. Mert ugye ha én kérek valamit, az jobban ráér, mint egy kurva kibaszott cipő, amivel ugye nem érte tesznek szivességet. Tudoood, én ide is szopni járok, maci, úgy látom. Nekem persze megértően, együttérzően kell elfogadnom, hogy hozzám mindig mindenki fáradt. Sőt, asszem, ezután azt is leszarom, van- e mivel takarítani, vagy nincs. Nem vagyok hajlandó többet tépni a pofám. Biztos velem van a baj, én nem vagyok_mindig_fáradt.

P. S.: nem olyan nagyon rossz nekem, de asszem, még ennél is rosszabbul esett a tegnap. Mindössze erről van szó. Lehet, suliba is bkvznom kellene, unalmas már, hogy mindig miattam késünk el.. Ooo, és mielőtt elfelejtem, hálás köszönet a kinyomtatott ábrákért is. Ugye, szívesen küldözgetek én mélt, meg sok fontos dolog is van, majd hétvégén megcsinálom_magamnak_.

Nincsenek megjegyzések: