Összepakoltam. Ülök az ágyon, bámulom a tévét. Várok. Biztosan véletlen, hogy ma különösképp sok a ne add fel és a énúgyszeretlektéged témájú szám. Hát, ez egy ilyen nap. Anyám nemsokára ideér, és most Fergie arról énekel, hogy Big girls don't cry. Biztos meséltem már, hogy sosem fogok felnőni, úgyhogy ez is csupán egy szösszenet a mai napból.
Rend van. A virágokat meglocsoltam, a halakat megetettem, főztem egy teát. Szeretnék valamit itthagyni. Valamit, amitől tudom, nem lesz olyan nehéz. Elkerülni, hogy fájjon. Nem, nem nekem. Nekem már régóta fáj..
Napokkal ezelőtt még úgy írtam volna le a lelkemet, mint mikor egy szárnyas lóra köteleket dobnak. Leesik a lábáról, kapálódzik, verdes a szárnyaival, vergődik. Talpra áll, majd újból a földre rogy, de amíg állni bír, nem adja fel.
Ma, amikor már visszatért az ereje, akkor is csak fekszik a földön. Nem áll fel. Érzi, nincs esélye. Most nincs. Szemében égnek a lángok, mégsem tesz semmit. Vár. Az alkalmas pillanatot a kötelek darabokra szakítására. Egyedül. Vagy valakit, aki levágja róla őket.
Rend van. A virágokat meglocsoltam, a halakat megetettem, főztem egy teát. Szeretnék valamit itthagyni. Valamit, amitől tudom, nem lesz olyan nehéz. Elkerülni, hogy fájjon. Nem, nem nekem. Nekem már régóta fáj..
Napokkal ezelőtt még úgy írtam volna le a lelkemet, mint mikor egy szárnyas lóra köteleket dobnak. Leesik a lábáról, kapálódzik, verdes a szárnyaival, vergődik. Talpra áll, majd újból a földre rogy, de amíg állni bír, nem adja fel.
Ma, amikor már visszatért az ereje, akkor is csak fekszik a földön. Nem áll fel. Érzi, nincs esélye. Most nincs. Szemében égnek a lángok, mégsem tesz semmit. Vár. Az alkalmas pillanatot a kötelek darabokra szakítására. Egyedül. Vagy valakit, aki levágja róla őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése