Where's silence, there's peace, where's peace, there's freedom, with freedom comes silence.

2007. június 8., péntek

Írjunk hajnalban ide, mert az szekszi, és jó nekünk

Éshogymivolteddig.
Szerdán muszáj volt nyírni a fűből, mert nem lehetett közlekedni, hát nyírtam. Mintákat, köröket, ösvényeket, és büszke voltam magamra. Erre másnap jönnek, és lenyírják az egészet. Egyébként meg arra gondoltam, hogy a kutya majd jól görbén fog futni az ösvényeimen, de nem, mert továbbra is ott húzta a csíkot a fűben, ahol neki tetszett.
És már két napja faepret legelek, amitől lila a talpam. Mert tehetséges vagyok, és mert belemászok a lehullott eperbe. Mezítláb.
A fizikába meg belefulladok, és épp nagyon éhes is lettem.

Cseresznyefilozófia. Az elméletek meg majd egyszer, ha mondjuk nem leszek éhes.
Naszóval. Tehát. Van a cseresznye, ami vagy kukacos, vagy nem. Ha nagyon szép, megeszem, örülök neki, és nem akarom tudni, ettem- e féreget, vagy sem. Ha paranoid vagyok, néha kinyitom, ez ritka.
Az élet cseresznyéje meg mindig kinyílik, ha akarom, ha nem, látom benne a férgeket. Még jó, hogy azért elvétve akadnak igazán szép darabok is. Örök hála érte. :)

Nincsenek megjegyzések: