Where's silence, there's peace, where's peace, there's freedom, with freedom comes silence.

2007. október 9., kedd

Összetört

Nem tudok olyan jól írni, hogy érzékletes legyen az, mennyi fájdalmat érzek most. Vagy hogy mit. Hiányzik, de ha megveszek sem lesz ugyanaz. Mert ha rajtam múlna, még mindig ugyanaz lenne. Vanak dolgok, amiket egyszerűen nem tudok elhinni. Bár, eddigi tapasztalataim alapján az én hitem mindig mindenhez kevés, ami egyébként kétemberes.

Minél hamarabb, talán már most hétvégén költözöm, nem tudom még hova. Művészet lesz közben nem összeroppanni, vagy koncentrálni a sulira. Nemsokára ugyanis zhdömping várható, és tudvalevő, hogy nincs több sanszom. Ha ezt a félévet elszarom, akkor vége. Ezt pedig nem lenne szabad megengednem magamnak.

HA TUD VALAKI OCCSÓN ALBIT (TÉNYLEG NAGYON OCCSÓN), VAGY ALBIBAN, JÓ TÁRSASÁGBAN SAJÁT SZOBÁT, SZÓLJON NEKEM.

Miért nem lehet azt kívánni, hogy soha többet ne legyen az ember szerelmes? Igen, tudom, hogy akkor a boldogságot is elszalaszthatod, viszont az idegösszeroppanást is. Ugyanis azt most kihagynám.

"ha ez nincs, nincs semmi." semmi. És mégis ugyanúgy van minden, és ennek a kurva életnek is mennie kell tovább. És ez így jó. Azt hiszem. Csak..

Nincsenek megjegyzések: