Tegnap, amikor teszkóztam, hívott a nyulas fiú, de nem hallottam, nem láttam, csak később. Este, mikor hazaértem, gondoltam, már nem zavarom. Pedig terveztem már, hogy felhívom, hogy Anglia miatt nem tudom vállalni a kis bolyhost. Az előbb hívtam fel. Elmondta, hogy az én nyuszkóm tegnap este eltávozott az örök lucernamezőkre. Bélcsavarodás. Egész délután szaladgáltak vele, mire eljutottak egy normális dokihoz. Ő azt mondta, nagyon ritka, alig fordul elő az ilyesmi, és sajnos, mivel egyébként is pici, és felnőve is kistestű állat lenne, nem tud rajta segíteni. Elaltatták.
Nem volt velem, de az enyém volt, azt hiszem, az enyém maradt, pedig nem töltöttünk együtt sok időt. Ezért érzem, nincs sok véletlen.
Nyugodj békében, nyuló, találkozunk majd a szivárvány tövében.
"Minden élőlény azért születik, hogy megtanulja, hogyan kell helyesen élni, és szeretni a többieket, ugye? Az állatok már rég tudják ezt, ezért nekik nem is kell olyan soká élniük."
Nem volt velem, de az enyém volt, azt hiszem, az enyém maradt, pedig nem töltöttünk együtt sok időt. Ezért érzem, nincs sok véletlen.
Nyugodj békében, nyuló, találkozunk majd a szivárvány tövében.
"Minden élőlény azért születik, hogy megtanulja, hogyan kell helyesen élni, és szeretni a többieket, ugye? Az állatok már rég tudják ezt, ezért nekik nem is kell olyan soká élniük."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése