Körbetelefonáltam mindenkit, akit csak találhattam. Állatparkot, madarászt, évfolyamtársat, imserőst. Küldtem méleket, üziket, és senkit nem sikerült elérnem. Itt volt végig velem. És amikor a végéhez közeledett, tudtam, hogy így van. Még meleg, de már nincs itt. És tudom, hogy senkinek nem fáj ez, csak nekem. Mert én már csak ilyen hülyegyerek vagyok.
Egy óra alatt vége egy picinyke életnek a világban, és én semmit nem tudtam tenni érte. Semmit. Ilyenkor méginkább kicsinek, és butának érzem magam. Rohadt egy dolog ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése