Aztan a tizenhetedik napon felallt es ujra ragyogni kezdett. Azzal a fennyel, ami ha kihuny, o sem lesz tobbe. Nem fogja feladni. Meg kell mutatnia annak, akit szeret, hogy bar a tobbiek vilaga kegyetlen es onzo, az ove nem az. Az ove igenis varni fog ra, hogy lassa, nem mindenki bantja, es hasznalja ki. Ott lesz, talan orokre. Nem kell igazinak lenni, eleg, hogy vele akart boldog lenni, hogy vele szeretne lenni.

Igen, ugy erzem, barhogy is lesz, kuzdeni fogok azert, amit kaptunk. Mas ember bune nem olheti meg, ami a mienk volt, barmennyire is faj most. En hiszek benne, hogy mindaz, ami most van, vaezet valahova. Hogy ennek az utnak a vegen talalkozhatunk meg.

Kerdem en, olyan nagy butasag, olyan nagy baj ez?