Where's silence, there's peace, where's peace, there's freedom, with freedom comes silence.

2007. október 12., péntek

Igen

Én is szerettem volna. Szerettem volna ma elmenni, mert szeretek ott lenni. De nem mentem.
Szerettem volna, ha szeret. Talán ő is szerette volna, és most mégsem. Semmi sincs már.
Szerettem volna megoldani. Bárhogyan. És hiába csináltam bármit, bárhogy, nem ment. Már semmit nem beszélünk meg. Olyan, mintha nem is beszélnénk. Hogy mi bajom van? Egyedül vagyok. De hiába mondok bármit, már nem érted meg. Nem érzel már engem.
Szerettem volna maradni, de nem maradok. Nincs értelme. Napok, órák. Talán egy hét.
Nem vagyunk már ugyanazok. És ha ez tényleg valami más volt, miért történik mindez? Miért csak velem nem működik? Miért működött vele?
Most sem akartam megbántani, és tudom, hogy megbántottam. Ezt a helyzetet már nem lehet normálisan lereagálni. De nincs kedvem most jópofizni. Nincs, nem tudok. Nem férek már bele, nincs már helyem ebben az életben, ami nélkülem is olyan lesz, mint eddig.

Semmit nem tudok már. Semmit nem értek. Megtört. Magamra maradtam.

Nincsenek megjegyzések: