Where's silence, there's peace, where's peace, there's freedom, with freedom comes silence.

2009. május 2., szombat

Tükör

Tegnap dógozás volt. Megint sikerült elbasznom az időt, úgyhogy rohantam a buszhoz. Erre nem jön. Egy sem. Mindegy, mindegy, legalább a buszmegálló csendes rejtekében gyorsan kipingáltam a körmöm, ami után jött egy nem pont megfelelő busz.. Arra felszálltam, találkoztam újoncékkal (utánunk jöttek 2 vagy 3 héttel), ők is a megfelelő buszt várták. Késésben éreztem magam, erre szépen beálltunk a péntek déli!! dugóba. Miért alakul ez ki kérem? Mert az írek nem tudnak vezetni. Rettentőmód nem. Node, szerencsésen futva, csatakosan, mint egy harci ló, beértem, útközben csak azon imádkozva, hogy hármas legyek, mert ne négyes. Csak most ne. És télleg nem. Imáim meghallgatásra találtak, ráadásul megint egész pihent kis csapat jött össze. Egyes: Fabio, olasz, paranoid. Kettes: Krysztof, lengyel, retardált. Hármas: jómagam, asszem, nem írok jelzőket. Négyes: Sarah, holland, április hetedikén kezdett, de már fel is mondott. Oka: van valami lakásuk Madridban a pasijával, satöbbi. Oké.
Tegnap megesett a héten a második missed approachom, kezdek hozzászokni. :D Az első kedden volt, mégpedig azért, mert valaki leszállt előttünk és elhagyott valami a kifutópályán. Király. A tegnapi oka az volt, hogy túl magasan voltunk, túl gyorsan mentünk és a pilóták úgy döntöttek, ne fogyjon el inkább alólunk az út.. Úgyhogy nem.
Retardált barátommal remekül elszórakoztunk egyébként, és még az utasok is bírtak minket. :) Aztán a nap végére csúnyán összekoszoltuk egymást, mint a rossz kölykök. :D Cukorral meg vízzel. De, nem én kezdtem.
Fabio különben egész úton azon parázott, hogy a másodpilótánk most jött haza Mexikóból.. Úgyhogy Fabio fijam már húsz perc elteltével produkált orrfolyástól kezdve mindent. :D

Mapedig. Igazából semmi különös. Bementem a belvárosba, beszereztem némi ajit, meg egy sárkányos tükröt magamnak, és kinéztem egy táskát, amit lehet. Meglátjuk. :) Most pedig olvasni fogok.

Nincsenek megjegyzések: