Where's silence, there's peace, where's peace, there's freedom, with freedom comes silence.

2009. április 11., szombat

Second day off

Tegnap.
Eszterrel csináltunk nagy shoppingot, nehogy éhenhaljunk az elkövetkező három napban. Vettünk egy nagy doboz jégkrémet is ahhoz a másfél kiló eperhez, amit Malagáról hoztam, és amit aztán délután el is pusztítottunk Barbaránál. Lánybuli, ja. Nemmondom, vannak sztorijai a lánynak, pedig egyikünk sem gondolta róla. Teljesen ki vagyunk okítva, hogyan kell kezelni a férfinemet, hogyan nem. A magam részéről szelektálok. Meglepő és mulatságos, érdekes és tanulságos. Én tök vagyok az ilyesmihez, hát hajózom majd tova agymenésem hullámain, mint eddig. Aztán pofára esek, mint eddig. :D
Ja, és sziszapajtással is találkoztam. Megint.

Node ma. Hős vagyok, mert csináltam már blogrollt, reggeliztem és most mosok gőzerővel. Kicsit takarítani is ideje lenne már, de főzni lehet, csak holnap fogok. Megkívántam egy kis frankfurti leveskét, amivel két iciripiciri probléma van csak. 1. nem vettem hozzá semmit, mert tegnap még nem volt megkívánva. 2. ki fogja mindet megenni? Mert nekem mindig sok.. Megoldjuk, megoldjuk.
A másik hír, hogy az eddig viszonylag csendes lakótársak átmentek állatba, feszt csapkodják az ajtókat és kiabálva beszélgetnek. A falak amúgyis papírvékonyak, úgyhogy élmény hallgatni, ahogy hajnal hétkor lent, a konyhában "suttognak". Például. Nem, dugást szerencsére még nem sikerült megneszelnem, de ami késik, nem múlik. Legyünk optimisták.

Más. Napok óta zenét hallgatok. Mármint, eddig is, csak most mégis megint jól. Zenezenezenekellnekem.
És megyek ma lakást nézni. Nem mintha nem lenne itt jó, meg elég fura lenne két hónap után máris költözni, de egyrészt állítólag jobb arra a közlekedés, amivel még itt is csakcsak ellennék, de. A csendes párocska, akiket egyébként ettől függetlenül eléggé kedvelek, valamikor nyár elején vagy végén, nem tudom pontosan, hazaköltözik. Amivel nem kevés mizéria járna nekünk, itt maradóknak. Szóval, ezért döntöttem úgy, hogy ha találok valamit, akkor inkább most van tipli.
Pedig pont a héten vettem végleg birtokba a szobámat, mivelhogy a képeimet is felaggattam a falra. Azt a száz egynéhányat. :D Szeretem ezt a kis kuckót, de mikor lépni kell, lépünk, nincs mese. A seggvakarásból hasznom még nem származott...

Holnap pedig keményen dolgozom, délután fel négyre kell bemennem.. Vagy fél ötre? Franc se tudja. Aztán három nap hómsztendbáj. Ezalatt asszem, felfalok majd pár könyvet, megcsinálok pár kvízt... :D Halálra fogom dolgozni magam. Tényleg. És találnom kellene már valami lovacskázó helyet. Nagyon-nagyon szeretném. Most jut eszembe, mintha lovakkal álmodtam volna. Vagy csak álmodtam?

Nincsenek megjegyzések: