Hív, csalogat, csábít. Nem akarok ellenállni. Fent vigyorogva gurul a hold, s azt mondja: "Gyere, játssz ma velem!" De csak ülök, és bámulom. Nem mehetek. Ma nem. Színes, szagos, izgő-mozgó vad kalandjaid máskorra tartogasd. Nekem. Nekünk. Mezítelen, puha talppal osonni kerítés-háztetőn testvérekkel, pajtásokkal. Fedezni fel alvók álmain túli világot, mi másnak otthon. Elviszlek, ha akarod. Ne félj, ne hunyd be a szemed. Merd látni, mit kevesen látnak csak, hisz ajándék az. Hív a szél, repít magával tested, ne nézz le, hagyd, hogy vigyen az erő, ami ma csak a miénk.
Lett ma egy új barátom. Cica. Délután találkoztunk, el akart kísérni. És este is. Leültünk az ajtóba és hallgattuk az éjszakát. Aztán hallott valami igen érdekest, és úgy döntött, felderíti. Nekem maradnom kellett. Majd legközelebb.
Sétáltunk ma a parkban, nézelődtünk, bagel, latte, emlékek. Köszönöm. :)
Lett ma egy új barátom. Cica. Délután találkoztunk, el akart kísérni. És este is. Leültünk az ajtóba és hallgattuk az éjszakát. Aztán hallott valami igen érdekest, és úgy döntött, felderíti. Nekem maradnom kellett. Majd legközelebb.
Sétáltunk ma a parkban, nézelődtünk, bagel, latte, emlékek. Köszönöm. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése