Valaki először eljátssza a jogát arra, hogy tiszteljem. Aztán elkezdem megvetni. De még mindig létezhetünk egymás mellett, ha nem mászik a személyes terembe és tartja a megfelelő távolságot. Aztán dühös leszek, majd haragos, végül elkezdem gyűlölni.
A mai nap a haragosságba való átfordulás napja. Még békés vagyok, de már most szeretném kibelezni az illetőt. Kap még esélyt. Egy párat. Eddig is sok volt neki. Nem tudom, mennyire van tisztában vele, de ha én gyűlölni kezdem, az nem lesz kellemes. Nagyon, nagyon szeretném bántani ezt az embert. Nem kell félni, nem fogom, ez a szerencséje. Mert nem ez a dolgom. De azt hiszem, a pofátlanságnak is van határa. És ezt mindenkinek magának kellene érzékelnie, hogy hol.
Sosem szerettem tartozni, kölcsönkérni sem nagyon van pofám. De ha mégis megesik, a lehető legkisebb összeg esetén is, amint pénzhez jutok, már ott sorakozok a másik előtt. Mert ha tartozol, szarul érzed magad.
Tévedés ne essék, ez nem az anyagiakról szól. Hanem a dolog tisztelet részéről. Arról, hogy ez az illető azt hiszi, a világ érte létezik. Ugyan meglennék még a szóban forgó összeg nélkül, de ő ezt ugye honnan is tudhatná. Vajon meg sem fordul a fejében, hogy esetleg én, aki szívességet teszek, hiányt szenvedek az ő faszsága miatt? Nem értem, hogy megy ez.
Egész életemben egy embernek sikerült elérnie azt, hogy rettentően megvessem. Ha ezt eléred, barátom, bármit teszel, nincs visszaút. Nem tudom, nem mintha annyira kár lenne a barátságomért, vagy azért, hogy tiszteljelek. Csakmondom. Ez így működik..
A mai nap a haragosságba való átfordulás napja. Még békés vagyok, de már most szeretném kibelezni az illetőt. Kap még esélyt. Egy párat. Eddig is sok volt neki. Nem tudom, mennyire van tisztában vele, de ha én gyűlölni kezdem, az nem lesz kellemes. Nagyon, nagyon szeretném bántani ezt az embert. Nem kell félni, nem fogom, ez a szerencséje. Mert nem ez a dolgom. De azt hiszem, a pofátlanságnak is van határa. És ezt mindenkinek magának kellene érzékelnie, hogy hol.
Sosem szerettem tartozni, kölcsönkérni sem nagyon van pofám. De ha mégis megesik, a lehető legkisebb összeg esetén is, amint pénzhez jutok, már ott sorakozok a másik előtt. Mert ha tartozol, szarul érzed magad.
Tévedés ne essék, ez nem az anyagiakról szól. Hanem a dolog tisztelet részéről. Arról, hogy ez az illető azt hiszi, a világ érte létezik. Ugyan meglennék még a szóban forgó összeg nélkül, de ő ezt ugye honnan is tudhatná. Vajon meg sem fordul a fejében, hogy esetleg én, aki szívességet teszek, hiányt szenvedek az ő faszsága miatt? Nem értem, hogy megy ez.
Egész életemben egy embernek sikerült elérnie azt, hogy rettentően megvessem. Ha ezt eléred, barátom, bármit teszel, nincs visszaút. Nem tudom, nem mintha annyira kár lenne a barátságomért, vagy azért, hogy tiszteljelek. Csakmondom. Ez így működik..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése