Where's silence, there's peace, where's peace, there's freedom, with freedom comes silence.

2009. április 10., péntek

Kínálj fel valami sebezhetőt

És egyből akad majd valaki, aki felsérti bőröd, húsod, szilánkokra repeszti a csontod, hogy végül a lelkedet is kipiszkálja. Miért teszem meg mégis mindig? Mert ilyen vagyok. Ez vagyok én. Nem taktikázok, naivan nincs bennem félelem, mert bíznom kell abban, amíg élek, hogy van valaki, akinek ez, bármilyen balga dolog, ugyanennyire természetes. Aki reméli, akad valaki, aki érti a szavát és nem csak a testet látja, amiben él.

Nem tudom, mi történik. Nem haragszom, nem érzek mást, csak értetlen ürességet. Nem értem. Talán félreértettem valamit.Biztosan félreértettem valamit. De már mint annyiszor, feláll, leporolja magát és továbbmegy. Sok választás nincs.

Ha más nem is, érteni szeretném csak, mi történt/történik, hol van_bennem_a hiba. Érdekes gondolat vagyok, játék, valaki, aki nevetnivaló? Akinek jóhiszeműségével visszaélhetsz, hogy aztán eldobd, mint egy elolvasott újságot. Azt hittem. Nem is tudom, mit hittem. Hogy elvihetlek magammal olyan helyekre, ahol sosem jártál, hagyhatom, hogy láss dolgokat, amiket sosem azelőtt. Hogy érdekel, amit mondok. Nevess csak. Vagy mutasd meg, mi vagy valójában. Bárhogy is, nem bántalak. Nem akarlak bántani, még akkor sem, ha olyan gonosz vagy, mint. Csak sajnálom, mert nem tudom hová tenni az egészet. Ítélni nem az én dolgom. Esendőek vagyunk mind.

A legtöbb, amit bárhol, bármikor kérhetek, hogy igazat mondj nekem.





Talán tényleg nem azért vagyok itt, hogy engem szeressenek. Ha így van, így van jól.




Nincsenek megjegyzések: