false

Szombaton átmentem szomszédolni Eszterhez, aki történetesen több olasszal is lakik. Egyikük Luca, akit több okból is imádok. Aranyos, jó fej és még főzni is tud. Miután ettünk egy lájtos pasta carbonara-t by Luca, hirtelen felindulásból elmentünk hárman a tengerhez. Fújt a szél, de amúgy nagyon szép volt. Ilyen füves-homokos, mint a cadilleces gitározós tengerpartos amcsifilmekben szokott. (azt remélem, azért vágjátok, hogy a wörd nem sikoltott fel az amcsifilm szóra, míg például arra, hogy baszki. Sem. Ejjha. Biztos beteg.) Naszóval, tengerpart, meg minden, voltak, akik sárkányt is eregettek, amit egyszer majd nekem is kell megint. Viszont azon azért kicsit megsértődtem, hogy se fóka, se delfin, de még egy rohadt apróhal. Se. Semmi. Hazafelé jövet voltunk kastélykertben, ami szép, majd egy órát vártunk a rohadt buszra, ami még mindig nem jött, viszont a nap ment lefelé, ami nem esett jól a megfázásomnak. Taxival jöttünk, meglepő módon nem ment rá a gatyánk is, egész baráti ára volt. Neki.

Aztán a vasárnapi állatkertből nem lett semmi, nem akartam kockáztatni. Viszont. Voltunk bótolni és főztem levest. Frankfurtit. Az elején volt némi para, mert nem a rücskös káposztából csináltam, csak a sima fejesből. Oka: még ezt a szerencsétlent is nehéz volt felkutatni, a másikat meg lehet, hírből sem ismerik.. Találnom kell egy zöldségest. Jót. Nem akarom fényezni magam, de nagyon fincsi lett. Meg jó sok, úgyhogy esély van rá, hogy megundorom tőle a következő fél évre.
Csináltunk még tojássalit, mert megkívántuk, és vettünk hagymakarikát, amiről sütés közben kiderült, hogy krumpli.. Úgyhogy a karikákra változatlanul vágyom.

Hétfő. Ötkor kezdtem, kisebbfajta nemzetiségi bulit csaptunk a crewroomban, majd megtekintettük sámán barátunk hirdetését, amiben szolgáltatásait ajánlja. Szintén a crewroomban. Hogyaszongya: masszázst vállalok, 45 perc- 15 ajró. Vannak neki fajtái: relaxációs, meg lazító, meg mittudomén, de a kedvencem a "love massage", ami szigorúan "no intimate contact". Még jó, hogy nem írta oda, hogy magyar, meg hogy ismerjük páran, mert most még mi is égnénk, mint a rongy. Forog a gyomrom, komolyan. Nem akarok bunkó lenni, de ennek az embernek maximum azért fizetnék, hogy ne érjen hozzám. Méghogy masszír. No way..

Kilenc órát repültem. Érdekes volt. A többiek nagyon kedvesek, parti meg minden. 3as voltam. Az utolsó fél órában egy nő rosszul lett, szívbajt hozva ránk. Miért? Prágából jöttünk, a páciens és kedves férje egy szót nem beszélt angolul. A mellettük lévő utasok állítólag nagyon paráztak, hogy mi van vele, de mint kiderült, csak valami hányinger, szédülés, majdnem ájulás. Szerencsére a 2es pont cseh lányka volt, így tudott velük beszélni. Kapott okszigént is, meg minden. Én nagylány voltam és other crewmember, úgyhogy elkezdtem hátul a barcountot, de nem sikerült meglennünk vele leszállásig, úgyhogy én bájvigyorogtam a távozó utasokra, míg kettes befejezte. Bibis lett az ujjam. Ja igen, a néni pedig leszállás alatt agyonnyomogatta a callbellt, majd a temérdek mennyiségű hányózacskó használata nélkül könnyült leszállás közben. Még jó, hogy ez volt az utolsó járatunk.

Mameg. Intéztem adópapírokat okosan, sőt, a nevetséges fizumat is felvettem. Azért örültem neki. A bank a halál faszán van, messze-messze a bel-belvárostól. Ami nem baj, mert odaúton találtam tündéres boltot, ahová vissza fogok menni, hogy anyagi hanyatlásom biztosítsam. Vettem gyógyszert is, legyetek rám büszkék. És nagyon rossz voltam, kövezzetek meg, de egy cipőt is.. Vérszemet kaptam cipőileg, valaki állítson le..