A végén már az is az én faszságom lesz, hogy megszülettem. Igazán ne haragudjon rám senki érte...

De most komolyan. Hol tehetek én minderről? Nem, én tényleg nem akartam, de mindig az orrom alá kell dörgölni...
Egyéb, mi eddig megesett: felkel, gépez, fal. Aztán kimentem süttetni a hurkámat a napra. Pléd letesz. Jön a kutya, és mert ugye hatalmas tekintélyem van ám nála, kb ezerszer végigrohan rajtam, közben az egész kócerájt szépen behajtogatva alám. Szóval sülés közben őt is szórakoztathattam, és fogom is még minden valószínűség szerint. Lehemperedik mellém, összenyálaz, megrágcsál. Legalább rágókának jó vagyok... :D
Te meg... Te meg még magad sem tudod, hogy mit akarsz. Nehéz az élet, na. De velem nem fogtok ám szórakozni...
És ami kimaradt, pedig meg akarom osztani, remélem, ez ma az utolsó szépjódolog, mi velem történhet. Hazajövök, belesétálok valami szilánkba, nem gond, csak a szúrást érzem, nem veszek róla tudomást. Következő pár percben pedig csodálhatom a szép vörös foltokat magam után. Utálok sebet leragasztani.