Sokminden

Kedd: találka, mendegélés. Vettünk hajcsatot. Kocsmába beülés, létszámgyarapodás. Buksza, túró rudi, ikrek. Hintaló. RádaJ. Tequila, vodka, sör, csocsó. K. O. és melegszendvics. Reggel körhinta, algopirin, visszaalvás. Álmok lovakkal, almákkal, játszó gyerekekkel. Piros csűrrel, sötét pej ménnel. Hát no.

Szerda: zápor, másnapolás, sikerült magam minden fellelhető kajával telefalni. Éééés ezen kívül nem sok mindent csináltam, vagy csak azt is elfelejtettem. :P

Csütörtök: hazajövés. Jah, le akartam írni, hogy az emberek mekkora birkák, nem is tudom, minek kapcsán. Valami liftes sztori. Nem szeretem őket, mint fajt. Úgy érzem, nem érdemelnek sok tiszteletet. Meg igen is. Ha azt vesszük, mennyire találékony, életképes, akkor. Akkor igen, arra büszkék lehetünk. Az viszont undorító - többek között, és nem akarom ezt most mindenképp azirányba kihegyezni, hogy hova is járok tanulgatni-, hogy büszkék arra, hogy emberek. Hangoztatják, hogy igen, igen, mi tudatosak vagyunk, mi vagyunk a teremtés koronái, tökéletesek vagyunk. Közben meg ugye boldog- boldogtalan csinálja a sok gyereket is bele a világba úgy, hogy magát sem képes normálisan eltartani. Jó, legyen, utódot szeretnénk, megértem. Legyen egy gyerek. De minek oda öt, ahol a szülők még maguk sem tudnak normálisan beszélni (!) sem. És nemhogy nincs rájuk pénz, mert nem minden az, de nincs elég intelligenciájuk, hogy normálisan neveljék a porontyokat. Talán mert maguk is pont ilyen közegből származnak. Talán mert velük sem foglalkoztak megfelelően. Erről nem ők tehetnek. Ördögi kör. Sok kallódó, jó képességű gyermek... És akkor jön az, hogy sok a kóbor állat, meg hogy, azok, mint a nyulak. ŐK nem tudnak parancsolni az ösztöneiknek. A drága emberkék meg ugye arra büszkék, mennyire tudatosak. Nolám, ők sem.
Jön még ehhez az önző kapzsiság, az, hogy mindent csak magunknak akarunk, nem hagyva békén élni, inkább haljon, ha a miénk nem lehet. Irígység, intrikák... Az emberek rosszak. Az emberek vakok. Ezért nem szeretnék embereket gyógyítani. Sok olyan van természetesen, akinek, ha tehetném, visszaadnám az egészségét. Is. Igen, vannak jó, és tiszta emberek is, úgy érzem, sajnos, kevesen. Legalább vannak. :)
Nem a naphoz tartozott, belelendültem, semmit nem mondtam. Nekem azért kicsit jobb.

Űzekedés. Szép, jó. Kell. :)

Péntek: Ébredés cicával, reggeli. Természetesen a sonka az én tányéromból még mindig finomabb. Oda se neki, így szeretem. Magáért. Aztán takarítás. Igen, a tükröket is. Ha jól tudom, huszonöt van, de általában elfelejtem, nem lényeg, csak az, hogy sok. :P Találtam egy görcsöt a takaró alatt, gondoltam, megnézem, mi az. Nyöszörög. Jó, aludj csak. Átlagosan szar/ jó nap. Többet akartam írni, elfelejtem, mit akarok, mire ideérek. Lesz ez még így se, reszkess világ.