A kávé finom volt. És jól éreztem magam. És egyre kíváncsibb vagyok arra, belül mi van, ami akár még baj is lehet. Mindegy, nem érdekel. Kedves, általad levetem majd korlátaim és végre megszűnök embernek lenni. Jó, ennyire azért nem, de talán felfedezek magamból valamit. Érzem már, mi az a szabadság. Akarom. Az agyam meg teljesen ki van kapcsolva. Megőrültem. Érzékelhető ez abból is, hogy tőmondatokban kommunikálok. Éljen az agyatlanság... :D
S ahogy az idő telik, úgy vagyok egyre biztosabb a szándékokban...
P. S. : a vadászat egyelőre jobban megy, maradok talán mégis annál. :D
