Where's silence, there's peace, where's peace, there's freedom, with freedom comes silence.

2007. április 15., vasárnap

És a mai "csak úgy" post

Arról, mennyire vagyok gyermek. Vannak a világban szép dolgok, amikre mindig úgy fogok rácsodálkozni, mint egy gyermek. Mert örömet okoznak. Mert a naaaagy és elfoglalt komoly felnőtteknek nincs idejük észrevenni. Semmit.
Az élethelyzeteimről. Vannak dolgok, amik talán mindenkivel megesnek. Arról meg igazán nem tehetek, hogy nem vagyok 1000 éves, néha annak érzem magam, nem kell aggódni. Viszont ez igazán nem jelent semmit. Semmit... Hazugság... Ilyen baromsággal se mentette még ki magát senki. Az igazságot akarom tudni. Mert szerintem az egészhez semmi köze nem lehet annak, mit éltem át, és mit nem.
Néha csak azt kívánom, bár lennék én is olyan. Vak, süket és néma, hogy semmit ne kelljen éreznem soha többet. Nem leszek olyan soha, az maradok, ami most vagyok. Keress hát olyat magadnak, mint a többi, ha képtelen vagy látni engem. Nagy dolog nekem, hogy önmagam tudtam eddig maradni. Szeress annak, ami most vagyok, vagy menj...

Nincsenek megjegyzések: