Blübb

Hogy lehet másfél hét alatt elmaradni úgy, hogy el sem látok a végéig? Igen egyszerűen, erről mindenkit biztosíthatok. :)

Kezdem is a végén, aztán majd szépen rendbe szedem, senkinek nem fog feltűnni, én viszont büszke leszek magamra, nem is kicsit.

Fájer training.
Céges buli, amit háromévente kell elvégezni. Elmész egy trainig centerbe, ahol felfrissítik a létező/vélt tudásodat a tűz veszélyeiről és arról, hogyan próbáld meg túlélni a szarvihart, mentve mindenki más seggét is.

Ez régebben úgy nézett ki, hogy délelőtt mentél Londonba, egy járattal, megcsináltad a traininget, ott aludtál, majd másnap vissza. A zseniálisok azonban áthelyezték a központot Frankfurtba, és kitaláltak egy éjszakai traininget.

Napközben csinálsz, amit akarsz, este nyolckor gépre szállsz, tizenegykor érkezel, a képzés éjfélkor kezdődik. Kettőkor végzel kábé, majd csövelsz a reptéren a járatod indulásáig, reggel fél hétkor. Londonban még át kell szállnod, tízre érsz Dublinba. Remekül hangzik, nem?

Úgy döntöttünk, itthonról busszal megyünk, hatkor. Negyven perc várakozás után kegyesen meg is jelent az említett jármű, reptérre ki. Tali Zsuzsával, securityn túl kaja és víz beszerzése. A gépre sikerült az elsők között felérnünk, jó helyünk volt. A crew már-már túlságosan boldognak tűnt, meg is fordult a fejünkben, hogy ha Hahn ilyen happy kis bázis, kérünk transzfert. :D
Leszállás után még ökörködtek kicsit és külön jó szórakozást kívántak nekünk éjszakára.

Namármost, az addig oké, hogy megérkezel a reptérre, de halvány lila gőzöd sincs, hogyan jutsz el a training centerbe. A csapat egyik fele illumináltan elszédelgett valamerre még a reptéren, másik fele beugrott egy naaagy taxiba, és mi, öt lányka, meg egy fiú Liverpoolból csak pislogtunk, nem volt másik taxi a láthatáron.
Aztán befutott egy kisbusz egy gyanúsan tetovált keletnémet alkesz fazonnal, aki végül is majdnem oda vitt minket, ahová kellett. Egy erdő közepén egy házhoz.. Creepy. Kellett még öt percet gyalogolni a sötétben, de végül a kihalt semmiben megtaláltuk a megfelelő épületet. Pár srác leült a lépcsőre, de egy percen belül lányos sikollyal elpattogtak onnan, ugyanis a korlát egy akkora pók tanyája volt, amit még három méterről, sötétben is láttam. :D

Nagy nehezen megérkezett az instuctor is, úgyhogy végre be tudtunk menni, igazából áldottuk a szerencsénket, hogy nem esett vagy havazott, amíg vártunk..
Bent jó gyorsan lezajlott a megemlékeztetés, némi aranyköpésekkel tarkítva, egyet emelnék ki. Ha elektromos tűzről beszélünk, annak elvileg fishy, rubbery szaga van a leírás szerint. Az instructor szájából a következő mondat hangzott el, idézem:

" Well, it is said to smell like fish, but in real life it doesn't. It smells like burned rubber though."

Lehet, én voltam a legnagyobb perverz a csoportban, én rendkívül mókásnak találtam. :)

Később átmentünk a hangárba, ahol van egy félbevágott gép, meg egy fire chamber, hogy gyakorlatozzunk kicsit. Ilyenkor szekszi kis overallokba kell öltözni és úgy csúszkálni a gépen. Kinyitni a vészkijáratot a szárnynál, az ajtót a csúszdával és a csúszda nélkül, majd beülni a pilótafülkébe játszani.
Erről külön is szólnék. Bemész a pilótafülkébe, bal oldalt a kapitány ülése olyan, mint rendesen, minden fasza. Aztán elnézel jobbra, és ott egy SZÉK. :D :D
Rettentően bántam, hogy nem vittem fotoapparatot.. :P

Amikor mindennel végzel a gépen, lecsúszhatsz a csúszdán, ha akarsz. Az egyik kedves kolléga úgy kipattant, hogy nem lecsúszott rajta, hanem rárepült a közepére, pattant egyet, és lerepült a csúszdáról. Nyilván mindenki sejti, ez nem a rendeltetésszerű használata az eszköznek. Ezen elkacarásztunk egy darabig, később pedig, amikor nyilatkozott róla, nagy büszkén csak ennyit mondott:

"Ja. Kiugrottam, mint a geci."

Oltottunk még egy kis tüzet, majd útjára engedett minket a főnökúr.

A legtöbben egy kocsmába akartak beülni, amivel addig nem is lett volna gond, amíg
1., nem tudtunk, nyitva van-e
2., ha nyitva is van hajnal kettőkor, én nem akarok bebaszni, mint az atom, és másokat sincs kedvem részegen a reptérig vontatni.

Úgyhogy Zsuzsával úgy döntöttünk, felmegyünk inkább a reptérre. Mivel ketten jóval a többiek előtt jártunk már, az instructor felvett minket, és felvitt a reptérre. :) A többiek meg olyan hülyének gondoltak, hogy valami idegen kocsiba szálltunk..

Fent semmi nem volt még nyitva, viszont egy néne ilyen ráülős takarítógéppel vígan csuszatolta a padlót, kerülgetve az ott alvó többi, hozzánk hasonló csövelőt.
Fél órával később megérkeztek a többiek is, kiderült ugyanis, hogy nem volt nyitva a fent említett kocsma. Négykor végre elkezdtek nyitni a kávézók, pékségek, be is ültünk mind a 13an egy helyre kávézgatni. Ideje volt már, utána sokkal könnyebb volt ébren maradni, és a latte is nagyon fincsi volt.
Indulásig remekül elröhögcséltünk, aztán mindenki elkezdett jönni utánam, mintha én tudnám, hova megyek. :D

A reggeli crew jóval szarabb volt, mint az esti, - hiába, nálunk is csak a roster egyik fele normális, természetesen az enyém. :D - az egy órás út alatt remekül az agyamra is ment mind. Bloáááhh.

Londonban a securitynál volt egy kis szarakodás, ezeknek leginkább a semmi gyanús, azt is seggvakarászva vizsgálgatják, azt hittem, felrobbanok, mire végeztünk. A gépen reggeliztem fincsi salit, meg narancslét, amit még a terminálban zsákmányoltam.
Aztán haza, zuhi, mókázás, volt dél, mire ágyba kerültem.

Délután elrohantam még kínaiért, hogy legyen ma mit vinnem, meg ennem, sőt, talán holnapra is jut. Szilvás kacsa és édes-savanyú csirke. Nyamm. :)

Nemsokára mennem kell dolgozni, hosszú napom lesz, remélem olyanokkal, akiket csípek.
Stay tuned. ;)