Az elmúlt pár napban nagyon ügyes voltam, mindenféle dolgokat csináltam.
Az utolsó napom standby volt, szerencsére nem hívtak be. Takarítottam, boltba mentem, ágyneműt mostam, vasaltam, cseréltem. Este még a hajamat is megmostam, hjajj, hogy azt mennyire utálom. A hajmosással annyira nincs gond, de mivel sok van és vékony szálú, nem is olyan eccerű. A víz nem hajlandó átmenni rajta, aztán amikor végeztem, kifésülni kész rémálom. Node, befogom, inkább ez, mint hogy ne legyen egy szál se. :)
Az első offomon, vasárnap, tökre nem emlékszem, mi volt, nyilván valami rendkívül hasznossal töltöttem. Jatudom, elmentem futni, annak ellenére, hogy azt hittem, nem fog menni. Nem volt kimondottan rossz, bár kicsit unom már, hogy az ilyen hihhetetlenül szuper dolgokat, mint munka/futás, mindkét lábamon fáslival kell csinálnom. Vagy nem csinálom sehogy. Kissé hiányzott már, különösen, mert akkor esik a legjobban futni, mikor haragszol magadra és tudod, hogy hülye voltál. Majd elmúlik.
Tegnap hirtelen felindulásból berobogtam az adóhivatalba, hogy visszaigényeljem a tavalyi adómat. Vagy kapok valamicskét abból a pénzből, vagy nem, próbálkozni viszont sosem árt. :)
Hazajöttem, főzőcskéztem kicsit, cukkinit krumplival összesütve, tejfölös mártásban. Nyamm. Este pedig tanultam kicsinykét, már ha ezt lehet annak nevezni, mindenesetre ideje lassan elkezdeni ezt is. Nem engedek azon elhatározásomból, hogy jövő ilyenkor már nem leszek itt.
Korán ébredtem ma, negyed 9kor, az ágyból csak fél 10 környékén keveredtem ki. Reggelire tésztasali, amit Ronny kreált, mit ne mondjak, borzalmas volt. Bloáhh.
Boltba el, vettem többek között csirkét, meg mindenféle salikat. Itthon pipi rántása, sütése vajon, amiben aztán babot pároltam, holnap tök jó lesz.
Vettem tegnap egy alkoholos filcet is, amivel a többi csirkére jól ráírtam, hogy ne legyen pofájuk felzabálni, elhaladtak szépen a fagyasztóba. Elegem van már abból, hogy mindenki megzabál mindent, amit én veszek, aztán baszik szólni és/vagy másikat venni. Ekkor az is feltűnt, hogy valaki pofátlanul befalta a cuccaimat a szekrényemből, de nem ám úgy, hogy egy-egy híja, hanem úgy, hogy mindenben kb egy darab maradt, olyan dolgokból is, amiket fel sem bontottam. Tettem egy szép kis levélkét a polcra, nyilván csak olyan fogja olvasni, akinek amúgy sincs keresnivalója a cuccaim között. Nagyon intelligens kis szöveg, ha az illetőnek van parányi agya, leszűri a lényeget: "baszódj meg, te gyökér, mi vagyok szerinted, segélyszolgálat?". Nem vagyok én irigy, az basz fel, hogy szólni sem képes, hanem tök természetes, hogy elveszi, ami nem az övé. Nem tudom, engem anyám nem így nevelt.
Azt is kitaláltam, hogy elmegyek futni, de azt hiszem, lemondok róla. Öt percenként szakad az eső, ez az egyik, a másik pedig, hogy nem szuperálnak még olyan jól a virgácsaim, hogy egy ilyen hosszú hét alatt ne érezzem majd meg. Úgyhogy inkább nem erőltetem. Excuses, excuses.. :D
Kell még inget vasalnom, varrnom kicsikét, zuhiznom, aztán a könyvemig is el kellene jutnom, a héten attól félek, nem lesz sok időm.
Mára ennyi.
Az utolsó napom standby volt, szerencsére nem hívtak be. Takarítottam, boltba mentem, ágyneműt mostam, vasaltam, cseréltem. Este még a hajamat is megmostam, hjajj, hogy azt mennyire utálom. A hajmosással annyira nincs gond, de mivel sok van és vékony szálú, nem is olyan eccerű. A víz nem hajlandó átmenni rajta, aztán amikor végeztem, kifésülni kész rémálom. Node, befogom, inkább ez, mint hogy ne legyen egy szál se. :)
Az első offomon, vasárnap, tökre nem emlékszem, mi volt, nyilván valami rendkívül hasznossal töltöttem. Jatudom, elmentem futni, annak ellenére, hogy azt hittem, nem fog menni. Nem volt kimondottan rossz, bár kicsit unom már, hogy az ilyen hihhetetlenül szuper dolgokat, mint munka/futás, mindkét lábamon fáslival kell csinálnom. Vagy nem csinálom sehogy. Kissé hiányzott már, különösen, mert akkor esik a legjobban futni, mikor haragszol magadra és tudod, hogy hülye voltál. Majd elmúlik.
Tegnap hirtelen felindulásból berobogtam az adóhivatalba, hogy visszaigényeljem a tavalyi adómat. Vagy kapok valamicskét abból a pénzből, vagy nem, próbálkozni viszont sosem árt. :)
Hazajöttem, főzőcskéztem kicsit, cukkinit krumplival összesütve, tejfölös mártásban. Nyamm. Este pedig tanultam kicsinykét, már ha ezt lehet annak nevezni, mindenesetre ideje lassan elkezdeni ezt is. Nem engedek azon elhatározásomból, hogy jövő ilyenkor már nem leszek itt.
Korán ébredtem ma, negyed 9kor, az ágyból csak fél 10 környékén keveredtem ki. Reggelire tésztasali, amit Ronny kreált, mit ne mondjak, borzalmas volt. Bloáhh.
Boltba el, vettem többek között csirkét, meg mindenféle salikat. Itthon pipi rántása, sütése vajon, amiben aztán babot pároltam, holnap tök jó lesz.
Vettem tegnap egy alkoholos filcet is, amivel a többi csirkére jól ráírtam, hogy ne legyen pofájuk felzabálni, elhaladtak szépen a fagyasztóba. Elegem van már abból, hogy mindenki megzabál mindent, amit én veszek, aztán baszik szólni és/vagy másikat venni. Ekkor az is feltűnt, hogy valaki pofátlanul befalta a cuccaimat a szekrényemből, de nem ám úgy, hogy egy-egy híja, hanem úgy, hogy mindenben kb egy darab maradt, olyan dolgokból is, amiket fel sem bontottam. Tettem egy szép kis levélkét a polcra, nyilván csak olyan fogja olvasni, akinek amúgy sincs keresnivalója a cuccaim között. Nagyon intelligens kis szöveg, ha az illetőnek van parányi agya, leszűri a lényeget: "baszódj meg, te gyökér, mi vagyok szerinted, segélyszolgálat?". Nem vagyok én irigy, az basz fel, hogy szólni sem képes, hanem tök természetes, hogy elveszi, ami nem az övé. Nem tudom, engem anyám nem így nevelt.
Azt is kitaláltam, hogy elmegyek futni, de azt hiszem, lemondok róla. Öt percenként szakad az eső, ez az egyik, a másik pedig, hogy nem szuperálnak még olyan jól a virgácsaim, hogy egy ilyen hosszú hét alatt ne érezzem majd meg. Úgyhogy inkább nem erőltetem. Excuses, excuses.. :D
Kell még inget vasalnom, varrnom kicsikét, zuhiznom, aztán a könyvemig is el kellene jutnom, a héten attól félek, nem lesz sok időm.
Mára ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése