Vasárnapi párbeszéd anyámmal, ő sem lesz már sokkal kattantabb :))) :
- Egész héten ezt a bugyit hordod?
- Nem, miért?
- Mert már tegnap is ez volt rajtad. *
- Tegnap? :D
- Ja, jó, lehet...
*tegnap én még a nagy faluban voltam, nem itthon
Megbeszéltük kedves drága barátocskáimmal, hogy hétfőn megyünk Tokajba. A hétfő reggelem/hajnalom úgy indult, hogy nagymutti kiverte az álmot a szememből, nem akarom-e, hogy kivigyen az állomásra. Mindezt, ismét hangsúlyozom, hajnali nyolckor, azon tények ismeretében, hogy mindenki itthon van, három kocsi, épp mindenkivel harmónikus a kapcsolatom, ergo miért ne vinnének el, plusz lábam is van, amivel legvégső esetben kimehetek.
Atán Ídit drága felhívott, hogy kocsival megyünk, még jobb.
Délre megérkeztek értem, hetvennel eldöcögtünk Tokajba, amit igazság szerint nem is bántam, nagyon élveztem az utat ennyi agyamenttel. Odaérve Dóhának az a csodás ötlete támadt, hogy ebédeljünk a Csárdában, mert az milyen jó. Végül csak sikerült lebeszélni. Valami hotel éttermének szabadtéri részében ettünk. Finomat. A pincér pedig felejthetetlen élmény volt, nemde, leányok? :D Petyer aranyköpése: " Ide direkt válogatják a bunkókat? "
Majd felkaptattunk a lépcsőkön a kilátóba. Ídittel elől, a hátunk mögül kiáltozás, menjünk lassabban. Újabb aranyköpés: "Keressünk egy bokrot". Csak kevéssé lódult meg a fantáziánk. Fent relax, fényképezkedés. Aztán fiatal párocskák jöttek fel, és_engem_kértek meg, hogy fotózzam le őket. Biztos én tűntem a legintelligensebbnek. :D :D :D Ez persze kizárólag azért van, mert jól tudok értelmesen nézni, buszke is vagyok magamra érte. :P
Később elmentünk fagyizni, megtudhattuk, milyen a fókafagyi. Mindenkit érdekel, mi? Azért sem mondom el, milyen. :P
Ezután irány haza. Meglátogattuk Dóha anyuját a telkükön, megmutogatta a növénygűjteményét, amiből jópárat sikerült felismernem. :zengi a biomókus indulót:
Ma, azaz kedden elmélkedtem dolgokon, takarítottam, csak a szokásos. Eszembe jutott a tavalyi mormota- kaland. Szeretek szívből nevetni, de ki nem? Velük is egy ilyen szívbőlnevetős élményem van. Merthát ugye szeretik ám ők a sózott kasudiót (igen, tudom hogy kesu, kultúrgestapo). Rám másztak, egymást borogatták, meg engem is. Feldöntöttek, összekarmolásztak, én meg csak nevettem.
Mint Egyiptomban. Halacskákat etettünk matracon ülve, a szépek szépek voltak, de unalmasak. Azok a szürke- barna apróhalak viszont, akikben kívülről nem volt semmi, rendkívül jól elmókáztak velünk. Tettem a kezembe egy darab kiflit, majd a víz alá merítettem. Ők beúsztak a tenyerem fölé, a tenyerembe, ott hemzsegtek. Mikor kiemeltem, a kezem tele volt velük, s ők vadul ugrándoztak kifelé. Nagyon élveztem. :)
A skóciai lovas sztorit majd egy másik alkalommal. Kiemelve, hogy szavam ne feledjem. :)
- Egész héten ezt a bugyit hordod?
- Nem, miért?
- Mert már tegnap is ez volt rajtad. *
- Tegnap? :D
- Ja, jó, lehet...
*tegnap én még a nagy faluban voltam, nem itthon
Megbeszéltük kedves drága barátocskáimmal, hogy hétfőn megyünk Tokajba. A hétfő reggelem/hajnalom úgy indult, hogy nagymutti kiverte az álmot a szememből, nem akarom-e, hogy kivigyen az állomásra. Mindezt, ismét hangsúlyozom, hajnali nyolckor, azon tények ismeretében, hogy mindenki itthon van, három kocsi, épp mindenkivel harmónikus a kapcsolatom, ergo miért ne vinnének el, plusz lábam is van, amivel legvégső esetben kimehetek.
Atán Ídit drága felhívott, hogy kocsival megyünk, még jobb.
Délre megérkeztek értem, hetvennel eldöcögtünk Tokajba, amit igazság szerint nem is bántam, nagyon élveztem az utat ennyi agyamenttel. Odaérve Dóhának az a csodás ötlete támadt, hogy ebédeljünk a Csárdában, mert az milyen jó. Végül csak sikerült lebeszélni. Valami hotel éttermének szabadtéri részében ettünk. Finomat. A pincér pedig felejthetetlen élmény volt, nemde, leányok? :D Petyer aranyköpése: " Ide direkt válogatják a bunkókat? "
Majd felkaptattunk a lépcsőkön a kilátóba. Ídittel elől, a hátunk mögül kiáltozás, menjünk lassabban. Újabb aranyköpés: "Keressünk egy bokrot". Csak kevéssé lódult meg a fantáziánk. Fent relax, fényképezkedés. Aztán fiatal párocskák jöttek fel, és_engem_kértek meg, hogy fotózzam le őket. Biztos én tűntem a legintelligensebbnek. :D :D :D Ez persze kizárólag azért van, mert jól tudok értelmesen nézni, buszke is vagyok magamra érte. :P
Később elmentünk fagyizni, megtudhattuk, milyen a fókafagyi. Mindenkit érdekel, mi? Azért sem mondom el, milyen. :P
Ezután irány haza. Meglátogattuk Dóha anyuját a telkükön, megmutogatta a növénygűjteményét, amiből jópárat sikerült felismernem. :zengi a biomókus indulót:
Ma, azaz kedden elmélkedtem dolgokon, takarítottam, csak a szokásos. Eszembe jutott a tavalyi mormota- kaland. Szeretek szívből nevetni, de ki nem? Velük is egy ilyen szívbőlnevetős élményem van. Merthát ugye szeretik ám ők a sózott kasudiót (igen, tudom hogy kesu, kultúrgestapo). Rám másztak, egymást borogatták, meg engem is. Feldöntöttek, összekarmolásztak, én meg csak nevettem.
Mint Egyiptomban. Halacskákat etettünk matracon ülve, a szépek szépek voltak, de unalmasak. Azok a szürke- barna apróhalak viszont, akikben kívülről nem volt semmi, rendkívül jól elmókáztak velünk. Tettem a kezembe egy darab kiflit, majd a víz alá merítettem. Ők beúsztak a tenyerem fölé, a tenyerembe, ott hemzsegtek. Mikor kiemeltem, a kezem tele volt velük, s ők vadul ugrándoztak kifelé. Nagyon élveztem. :)
A skóciai lovas sztorit majd egy másik alkalommal. Kiemelve, hogy szavam ne feledjem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése