Where's silence, there's peace, where's peace, there's freedom, with freedom comes silence.

2007. május 4., péntek

Kéne ide írnom sok okos dolgot, nem biztos, hogy menni fog :P


Tegnap nagy okosan úgy döntöttem, felkelek háromkor latint tanulni, miután ugye tíztől tizenegyig kemény egy órát tanultam. A háromból aztán háromkor négy lett, négykor öt, ötkor hat. Negyed héttől háromnegyedig olvasgattam, majd úgy döntöttem, mégis bemászok suliba. Meg is tettem. Növényen tanultam kicsit, kémián meg baromkodtunk, jövőhét pénteken ugyanitt. Repeta.
Pofáraesés folyamatban, hétfőre kigyógyulok, aztán begyógyulok majd esetleg megint, ha úgy alakul. :P Tudom, mindenki érti, miről beszélek. :D

Összepakoltam. Kaptam digit fotógépet névnapomra, ami amúúgy csak két hét múlva lesz. Aranyos, tetszik, nagyon örülök neki, csak a kis kompakt géppel fel kell ám építeni a tekintélyt, nem ám úgy, mint egy baszott nagy objektívvel. Szóval olyanom sem lesz most karácsonyra. Majd egyszer. Nem panaszképp íródott mindez, meglátjuk majd, hogy sikerül megszoknunk egymást. :)
És hogy mennyire nem lehet haladni ebben a rohadt városban. Embertenger rulz. Ezt a részét ki nem állhatom, mondtam már?

Éééés haza is értem sikeresen, jelentem, még mindig élek. Itthon semmi különös, a batikolt táska- gyűjteményen, amit találok, már meg sem lepődöm. Új nyaklánc. Is. Nekem. Ajándékba. Édes kis apróság. Kedvesség.
Szerettem volna menni holnap barátnőzéses lovaglásra, hát nem nem ér rá? Menjünk este bulizni. Jó, meglátjuk. Most csak azt tudom, hogy fáradt vagyok kissé. És legyen már hétfő, meg kedd, meg szerda, meg. Már kíváncsi vagyok nagyon, és ennyi.

Jó, jó, igazából lehetne már vizsgaidőszak vége is, annyira mehetnékem van. Kellemes idő, napfény, zöld, víz, fű. Lesnék madarakat, mint cica, vagy halacskákat a Nagyerdőn. Hiányzik, hiányzik, hiányzik. És mééég mindig keresem a fámat, valaki segíthetne.

Mostanában gondolkodom az idő múlásán, az öregségen. Fiatal vagyok, egészséges, meg minden, nagyon jó sokszor a bőrömben lenni. Nem tudom, magam félek- e az öregségtől, azt hiszem, nem. Viszont rossz belegondolni, hogy a körülöttem élőket, akiket szeretek, is csócsálja az idő vasfoga. Attól, hogy ők nem lesznek, jobban tartok, és nem akarok gondolni rá. Az is eszembe jutott, hogy vajon sokaknak eszébe jut- e ez az egész. Vagy legtöbbször túl önzők vagyunk ahhoz, hogy magunkon kívül másra is gondoljunk?


Nincsenek megjegyzések: