Leszakadt az arcom

Gondolom, nem először, és nem is utoljára, de ezt most dokumentálnom kell. Nem akarok köcsög lenni, kibeszélni, a tény, az tény. Imádtam. Bántott. Sokszor. Kigyógyultam, mikor mennyit találkozunk. Nem gyűlölöm. Szerdán kikezdett velem, és most ő az áldozat. A költői kérdés a következő: mi lenne, ha én még mindig szeretném, ha nem ismerném, nem áldozatibáránykodást vártam volna, meg akarnék halni? Szeretem az önző embereket, jó nekik. Áhh, tessék nevetni. :D

"tudom, hogy szeretlek, tudom, hogy sosem éreztem ilyen jól magam egy lánnyal sem életemben, tudom azt is, hogy nagyon sokat gondolok rád, szinte minden nap...várom, hogy lássalak, hogy érinthesselek, hogy velem foglalkozz, hogy engem érints... de tudom, hogy nem tudnék hűséges lenni hozzád, látom magamon hogy más lányok is érdekelnek, és nem maradnék meg"

Eddigi hozzászólások:

"fú
ez legalább olyan szánalmas mint én :D "

"az ilyet ütni kell lapáttal, nagyon, amíg lélegzik.. utána elásni :tapasztalt: "

"- ok,ezt melyik idóta faszköcsög írta?
-Loreley - the last unicorn... üzenete:
sztem kitalálod
- jééé
- Te,ekkora undorító dolgot én még életemben nem olvastam,esküszöm
- komolyan,bocs,akárki is ez,akármilyen jófej
- egy rohadék pöcs,aki az életben nem érdemelné meg,h boldog legyen
- ennyi"

Tudom, hogy akartam még valamit írni ide. Mindegy, ha fontos, biztos itt lesz.