No, kezdeném veled. Igen veled, aki tök mindegy, hogy új, és rohadt gyors, erős és biztonságos, vagy régi, de kiszuperált/ kiszuperálatlan járgányoddal az úton száguldozol. Éjjel vagy nappal, az mindegy, 100 és több… Amit a motor elbír, vagy nem. Hát baszd meg. Lehet, téged nem érdekel a saját életed, öld meg magad, vagy szólj nekem, én is szívesen segítek. De ha hülye vagy, és kisebbségi komplexusban szenvedsz, legyél kedves_csak_a saját, kibaszottul értéktelen életeddel játszani, érzed ezek szerint te is, hogy nincs sok értelme. Hálás köszönet, innen, szintén a volán mögül. Köszönöm neked a megértést én, aki próbálok nem megölni senkit, és semmit, ami az útra téved elém, úgy, hogy igazán szeretek vezetni, hinni vélem, tudok is. Száguldozni is szeretek, és vágyom azt, mégis ki tudom magam élni máshogy, mert az élet nekem fontosabb. Ja, és ezt nem azért, mert nem lehet gyorsan menni, de az ilyen seggfejek általában vezetni , azt nem tudnak. Akinek meg nem inge...
Szólok hozzátok is, botor utazók. Értem én, hogy busszal közlekedik a család messzire, mert ezt engedhetitek meg magatoknak. De könyörgöm, miért itt kell a jegyvásárlás minden bugyráról érdeklődni, előttem, értetlenül, a sofőrnél. Fél óráig. És mi nem világos abból, hogy ha a rohadék, szerencsétlen ülésre ki van téve böhömnagy betűkkel, hogy „FOGLALT” , akkor az nem azt jelenti, hogy tedd oda a nagy tohonya valagad, biztos így próbál üdvözölni a cég. Nem, NEM azt jelenti, kérdezz meg, szívesen elmagyarázom, hogy is működik ez..
Hümm. Utazás közben elhalad mellettünk a SZERV automobilja, a sofőrből csak egy hatalmas sörhasat látok, az anyós MIB szemcsiben. Aztán még egy gépjármű, nagyobb, terepjáró, szintén a SZERV színeit viseli, ez villog, mint az előző. Kihagytam. Majd következik a sárga kisbusz az ukrán elitkommandóval. KÚÚÚÚÚL. Úgy izgulok, mi lesz itt..
Az előttem ülő nagy mafla meg nem fér el két ülésen, nem kell arra utalnom, melyik fent említett családocska büszke tagja… Meg kellene rendszabályozni, sajnálom, most amúgyilag olvasom még mindig azt a nagyon fantasztikus könyvet. Kis szívemnek elégtétel, hogy úgy néz ki, végre összejönnek. Lehet, várható volt, én azért izgultam értük. Éljen, éljen, éljen, háromszoros hurrá. Jó, bevallom, a végébe is belenéztem, de csak kicsit. :spánielszemek:
Mellesleg. Ma van a Föld napja, gratulálok emberek, csak ilyenkor, vagy ilyenkor sem kell vigyázni a szeretett kócerájra. Csak így tovább, I’ m proud all of you. A virágot, a köszönőlevelet, meg a hódolatul felajánlott testemet majd az öltözőajtó előtt hagyom. Ámen.
Ezen túl pedig büszke vagyok ám magamra nagyon, egész délután varrtunk a cicával, és még egy darage- t
(gyengébbek kedvéért darázs, hú de vicces ma valaki) is hősiesen megmentettem a kemotoxtól. A bögrémmel. Hős vagyok, köszönöm. :P
Sok minden történik az emberrel buszozás közben:szövegszerkeszt:, mondomén, így kell eztet csinállani. :D
P. S. : hogy ez a szutyok wörd, amibe most írok, mennyi szót nem ismer, az már szinte hihetetlen.
Dolgok, amik azóta történtek, hogy mindezt leírtam: megérkeztem a naaaagy faluba. Az előttem ülő marha érkezéskor egy fél óráig szállt le, így várhattunk rá százezren a buszon. Aztán dugó, mert a segg állatok beállnak a zebrára, belelógva a merőleges sávba. Majd metró. Jó, oké, hogy egy idősnek át kell adni a helyet, de ezen túl, az, hogy idős, senkit nem jogosít fel arra, hogy bunkó is legyen.
És igen, köszönöm neked a gombócokat, visszakapod, megígérem. Mert ez bunkóság. Inkább ne mondj akkor semmit. Nem, kedves férjétfelfalórovar, nem te. Te csak kérdezz rá, ha érdekel. :P
